Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Tyúklépésben Európába

2000.08.25. 11:10
Három magyar csapat képviselhette az NB I. veretes mezőnyét az európai kupák selejtezőiben. Mérlegük három továbbjutás. Igaz, nem mindenki oda jutott, ahová indult.
Egyedül a bajnok Dunaferr játékosainak lehet kesernyés a szájíze, noha éppen ők voltak, akik a legeurópaibb foci játszották. Pechükre éppen nekik jutott valódi futballcsapat. Az újvárosiak mindent megtettek, az elmúlt fél évtized legjobb teljesítményével, minimális különbséggel maradtak alul a Rosenborggal szemben. Ha azt vesszük, hogy a norvég bajnok rutinos Bajnokok Ligája résztvevőnek számít, hogy olyan skalpokat gyűjtött az elmúlt években, mint például a BL-győztes Borussia Dortmund (a Westfahlen stadionban verték őket 3:0-ra), akkor a 2:1-es trondheimi vereség tényleg jónak mondható. Ráadásul a vasgyáriak a győri 2:2 után nem feltartott kézzel léptek pályára, nem álltak be ősi magyar szokás szerint bekkelni, hanem játszottak. Nem véletlen, hogy a lefújás pillanatában az RBK edzője Nils Arne Eggen boldogan borult össze játékosaival, ő is tudta, hogy nem volt sétagalopp a selejtező. A Dunaferr veresége ellenére azonban továbblépett az UEFA kupa főtáblájára. Hogy a BL selejtezője milyen színvonalat képviselt, jól mutatja, hogy a magyar bajnok mellett többek közt az olasz Internazionale, a portugál Porto, a jugó Crvena Zvezda, a holland Feryenoord és a német 1860 München is búcsúzott...

Oroszék mindent megtettek
Jóval visszafogottabb lelkendezés jár a két eredeti UEFÁ-s magyar társulatnak, az MTK Hungáriának és a Vasasnak. Jellemző módon mindkét társaság kissé félve várta a csütörtököt, pedig ellenfeleik messze nem élcsapatok közül kerültek ki. Az első fordulóban azonban nem sikerült biztonságossá tenni a visszavágókat - s ez a kijelentés a Vasasra nézve még fokozottabb jelzőt igényel. A Hungária körúti kék-fehérek szenvedéseiről az egész ország meggyőződhetett a televízió nyilvánossága által. Illésék egy klasszikus, finn-magyar meccsekre jellemző góllal csikarták ki a minimális előnyt, az északi hátvédek újabb elemmel gazdagították a ,,skandináv népszokások" (tűzugrás, rénszarvas-fejdísz, lottózás stb.) című tragikomikus gyűjteményt: a vb-selejtező után ismét sikerült egymást hátba rúgniuk saját ötösükön belül, ezúttal a kisebb blama kedvéért Illésről került a kapuba a labda.

A Vasasnak viszont óriási szerencséje volt Lettországban - több okból is. Egyrészt, hogy az utolsó pillanatban Szili eltalálta a hazai kaput, így maradt valami továbbjutási esély, másrészt, hogy a 2000 helyi kíváncsiskodón kívül a kutya sem látta őket, így azt mondhattak, amit akartak (Mezey doktor szerint már nincs könnyű ellenfél nemzetközi szinten - hát attól függ kinek). A visszavágón aztán kiderült, miért is kaptak ki a lett amatőröktől. Vérszegény, elképzelés nélküli játék, tudatosságnak még csak a nyoma sem volt felfedezhető az angyalföldiek támadásaiban. Persze, megvan mindennek az oka: betömörülő védelem, korán kapott gól (ez állandó, nekünk minden gól korán van), kampós fűszálak, csúszós pálya, kevés néző, idegen környezet. Ez utóbbiról csak annyit, hogy a baltikumi játékosok még a bemelegítés alatt is a Népstadion karéjait vizslantották, ugyanis életükben nem jártak még hasonló nagyságú arénában.

Ehhez képest korán felavatták Kövesfalvit, majd bemutatták, hogyan futballoznak az igazi amatőrök. Ehhez persze magyar kollégáik is asszisztáltak, így igencsak nívós meccs kerekedett. Pál Zoltán, a piros-kékek közönségkedvenc csatára egymaga négy olyan helyzetet hagyott ki, melyekért minden grundról száműzték volna. Ha nincs Pető Tamás szerencsés lövése - melyhez kellett a Ventspils kapusának világraszóló lepkéje -, akkor a Vasas számára igencsak hamar véget ért volna a tizennégy éve várt nemzetközi kupaszereplés. (Akkor a jugoszláv Velezs Mosztar búcsúztatta a Fáy utcaiakat, a vájtfülűek biztosan emlékeznek Tuce nevére...) Így azonban a hosszabbításban sikerült felőrölni a vendégeket, majd olyan ünneplést csapni, mintha megismételték volna a Videoton 1985-ös menetelését.

Eközben az MTK valamennyire megemberelte magát, s a százmillióra taksált Ferenczi vezérletével bedarálta a finn Jokerit együttesét. A sikert kissé csökkenti, hogy emlékezetünkben még élénken él az idevágó, s a finnek ott mutatott teljesítménye. De fátylat - sőt inkább ponyvát - a múltra, most egy újabb fordulóig lehet verni a melleket. Reszkess, Európa!!! Jövünk!