A két válogatott ellenkező felfogásban készült a meccsre. A hazaiak a megszokott összeállításukban kezdtek, csupán Iuliano és Totti hiányzott a kékekből, az utóbbi helyére a remek bajnoki formát mutató udinei Fiore került, valamint ismét lehetőséget kapott a kapuban a pármai Buffon. Giovanni Trapattoni kapitány semmit sem bízott a véletlenre, igyekezett a legjobb csapatot nevezni. Az angolok megbízott szövetségi kapitánya, Peter Tylor alaposan felforgatta a jól ismert keretet, inkább kísérletezésre használta fel a szerda estét. Hiányzott Owen és Scholes sérülés miatt, kezdőként jutott viszont szóhoz Dyer, és Barmby.
Zuhogó esőben kezdődött a mérkőzés, mérsékelt iramban, kocogósan focizgattak a csapatok. A hazaiak léptek fel támadólag az első helyzetet is ők alakították a tizedik percben, de Inzaghi fölé lőtt. Az angolok csupán az első negyedóra után merészkedtek ki tizenhatosuk előteréből, a liverpooli Emil Heskey azonban nem találta el a kaput. Puhl Sándort észre sem lehetett venni, persze ennél nagyobb dicséretet nem is lehet mondani egy játékvezetőről.
A második játékrészben növelték az iramot a hazaiak, és nem eredménytelenül! Az ötvenötödik percben Gattuso kapta a labdát az angol kaputól huszonnyolc méterre, és hatalmas gólt lőtt a felső sarokba, a labda a feső lécről vágódott a hálóba. David Beckham fejében volt az egyenlítés, de közeli próbálkozását Buffon gyors vetődéssel hárította. A találkozó hátralévő részében egyre többet cserélt mind a két gárda, helyzetek mindkét oldalon akadtak, de az eredmény már nem változott. Puhl Sándor hiba nélkül vezette a mérkőzést, méltóképp búcsúzott a világ elitjétől.