Anna, Anikó
13 °C
25 °C

Rendhagyó bizonyítvány

2000.12.02. 19:00
Kapcsolódó cikkek (1)
Valójában meg is nyugodhatnánk, hiszen a tévében rendre megerősítik a kommentátorok, no meg a szakkommentátornak kikiáltott a francia negyedosztályban diadalmasan helyállt tatabányai sportigazgató, hogy emelkedik a bajnokság színvonala, szerencsére egyre jobb meccseket látni, de ha a színvonal olykor - netán - hagy is némi kívánnivalót maga után, akkor is van küzdelem, és hajtás. Mégse nyugodjunk meg.
Európa legtöbbet reklamáló bajnokságában (talán - a hazatértek elmondása szerint - Albániában beszélnek többet a játékosok a játékvezetőhöz, de ott tudvalévő, hogy megvásárolják a meccseket) ugyanis, vannak olyan jelek, amelyekre nem kis aggodalomra adhatnak okot. Tulajdonképpen ezek nem akut problémák, hiszen már jó néhány éve velünk élnek, mégis furcsa átsiklani felettük, mondván a tizenkét csapatos bajnokság jobb lett. Ettől függetlenül igenis léteznek, mi több elburjánznak.

(Az a szomorú, hogy mi még jelenleg is olyan tulajdonságokat emelünk ki biztató címszóval futballistáinkról, amelyek bármelyik komolyabb bajnokságban evidenciának számítanak.)

Duma

Elképesztően groteszk, amikor hatalmas ordítás közepette elterül tizenhatoson belül a magyar csatár - ezúttal név nélkül írom, mert annyira általános az epizód -, aki alig várja, hogy felé lépjen a bekk, máris elesik. Bizonyos Jardel egy Bajnokok Ligája meccsen kapott irtózatosat, elterült, várta sípszót, egyúttal a büntetőt, ami nem történt meg. Széttárta a kezét, dühösen nézett a bíróra, majd felállt, visszakocogott, nehogy lesen találja a következő labda, amit előrevágnak a társak. Öt perc múlva elfelejtette. Nálunk a meccs végén is visszatér a csatár az esetre.

Dragóner Attila ebben a bajnokság szerintem még egyszer sem maradt szótlan, ha számára kedvezőtlen ítélet született. Mi több, teátrálisan mutogat is, gesztikulál, hogy még jobban ellenszenvesebb legyen a játékvezetőnek a viselkedése. Miért nem mondja már meg neki valaki?

Edzők

Komjáti András - korántsem biztos, hogy vele kezdi a tavaszt a dobogóra áhítozó Debrecen, hiszen csak a tizenegyedikek - nagyon aranyos volt az "igazi" bajnokságban egyetlen győztes meccsük után. A számukra megítélt büntetőről kérdezték. "A kispad távoli ahhoz, hogy én erről nyilatkozzam." Úgy tűnik Zalaegerszegen közelebb van a kispad. Ezt a következtetést abból vonom le, hogy Egerszegen reklamálni méltóztatott a tréner két meg nem ítélt tizenegyes okán.

A Mezey-csapat erős
Egervári mestert alighanem mindenki szimpatikusnak tartja. A Dunaferr negyven meccsen át veretlen volt a Bajnokok Ligája selejtezőin is jól játszottak. Igen ám, de mióta odafigyelnek a kft pénzügyeire, kicsit megrendült a játékosokban a bizalom, nem is úgy játszanak, ahogy szoktak - veszítenek. Egervári Sándor szerint persze a bíró miatt. Háromból kétszer a spori volt a bűnbak. Ilyen egyszerű a futball.

Ennél már csak Tornyi jobb, aki szombathelyi összeesküvés-elméletet gyanít csapata veresége mögött.

Pillanatok

A "Hogyan ne csináljunk semmit, ha lehetne" című tanfilm iskolapéldája lehetne a váci Rob Kornél. A derék Fradi-center bámulatosan tudja kivonni magát a játékból, és mindezt olyan szembetűnően jól, és mutatósan csinálja, hogy a Fradi-tábor is fütyüli. Szögletrúgás, az MTK ellen, a labda mögött volt váci társa: Vén Gábor. Rob három méterre a labdától, Vén egyből beadja. Elsőre hihetnénk, hogy véletlenül, harmadszorra már aligha. Ez az új felfogású magyar csatárstílus. El a kaputól!

Az MTK külön szám. Egy új szín is lassacskán felvételét kéri a klub színeibe - a szürke. A SZÜRKE. A nemzetközi kupameccsükön, és a bajnokin is ez dominált. Meglehetősen hathatósan. A cserepadon amúgy jól megfért egymás mellett öt olyan játékos, akik tudnák színezni, de ők inkább legyenek ott, a világért se mutassák meg mire képesek. Mellesleg igen kíváncsi lennék, a rendre elhalasztott magyar meccsek után hányszor tudtak nyerni. (Igaz ez nemcsak rájuk igaz.)

A Mezey-csapat erős. Ez nem vitás, talán az egyik legerősebb. A tréner mégis azon gondolkodott az egyhetes átigazolási időszakban, miként lehetne még erősebb, még gazdagabb - a pénztárcája. Megvételre ajánlott ugyanis segítőin keresztül egy nulla forintba kerülő játékost nem kevesebb, mint 12 millióért. A főnöke nyilván repesett az örömtől. Ezek után az összhang is alighanem nagyszerű köztük.

Kisteleki István látva a honi állapotokat, bizonyára arra gondolhatott, hogy a Mágus jelzőt ki kellene osztani már valakinek, oly régen kapott állást már ugyanis Verebes, hogy feledésbe merül a neve. Kisteleki a cseréivel akart a büszke címért harcba szállni. A Fradi elleni rangadón lehozta két legeredményesebb játékosát, a Videoton ellen álomgólt szerző Orescsukot, és a szárnyaló - amúgy házi gólkirály - Dvérit. Nem vitás, acélos játékosokat küldött a helyükre: Kőhalmit és Kovács Pétert. Posztjukat tekintve: két korántsem támadót. Az eredmény: vereség. Nem jött be a húzás.

Szóval ilyen a mi javuló, harcos, helyenként jó iramúnak tartott bajnokságunk, amelyikben a meccseknek rendre "jót tenne egy gól", de előfordul nem ritkán, hogy jottányi változást sem hoz.