Mária
-6 °C
-2 °C

Magyarok a nagyvilágban I. - Németország

2000.12.20. 15:23
Lassan befejezôdnek a 2000/2001-es futballbajnokságok ôszi idényei. Sorozatunkban a külhoni pontvadászatokban szereplô (jeleskedô?) magyar játékosok ôszi szereplését vesszük górcsô alá. Jelenleg a legtöbb magyar aranylábú Németországban keresi a kenyérre (tejre, sörre, autóra...) valót.
Tíz-tizenöt esztendôvel ezelôtt óriási megtiszteltetésnek számított, ha egy játékos a Bundesligában rúghatta a labdát. Az elmúlt években a Bosman-szabálynak köszönhetôen némiképp változott a helyzet, ráadásul a német foci is volt már jobb helyzetben, mint mostanában.
Détári Lajos
A Juventus és a Barcelona versengett aláírásáért
A nyolcvanas évek végén az elsô osztályban egyedül Détári Lajos képviselte a - mainál sokkal erôsebb - honi labdarúgást (Eintracht Frankfurt), Steidl Sándor (Eintracht Braunschweig) a második, míg Hajszán Gyula (TeBe Berlin) a harmadik vonalig jutott. Az NDK megszűnése után jutott el Erfurtba Disztl Péter, Marozsán János a Saarbrücken, Forrai Attila pedig a Bayer Leverkusen junior egyletében vitézkedett. Aztán a kilencvenes évek közepétôl megindult a játékosáradat, az idei szezont például tizennégy magyar futballista kezdhette el a DFB által kiírt bajnokságokban. Közülük kilencen az elsô, négyen a második, míg Szollár Krisztián személyében egyvalaki a harmadik vonalban próbálkozott. Ki több, ki kevesebb sikerrel...
(A játékos neve után születési ideje, klubja neve és osztálya, klubjának jelenlegi helyezése, az ôszi idényben játszott meccsek/gólok száma olvasható.)

BÓDOG TAMÁS (1970. szeptember 27., FSV Mainz 05 - Bundesliga II., 16., 8/0) A tavasszal az ausztrálok ellen a válogatottban is bemutatkozott védô a nyáron egyesületet váltott: az elsô osztályból kiesett Ulmból a Mainzba igazolt. Nehezen sikerült magát beverekednie a csapatba, de az idény közepére kezdôjátékos lett. A szezon végén azonban már ismét hiába keressük a nevét a pályára lépôk között. Hol van már a Dortmundnak rúgott bombagólja?

Dárdai Pál
Sérüléséig alapember volt
DÁRDAI PÁL (1976. március 16., Hertha BSC - Bundesliga I., 6., 9/0) A válogatott középpályás felemás idényt tudhat maga mögött, hiszen nagyon nehezen épült fel a tavalyi, Milan elleni BL-meccsen összeszedett sérülésébôl (a parádézó magyart Demetrio Albertini rúgta szét). Az ôszt a lelátón kezdte, majd a kispad következett, végül a nem túl szerencsésre sikeredett visszatérés következett: a berlini gárda botrányosan gyengén zárta az óévet, s a dobogó tetejérôl a hatodik helyre csúszott vissza.

HAJNAL TAMÁS (1981. március 15., Schalke 04 - Bundesliga I., 1., 0/0) Az utánpótlás válogatott sztárja eddig nyolcszor kapott lehetôséget Huub Stevens edzôtől, ám fájó, nem ebben az idényben. A bajnoki éllovas remekül összeállt erre az ôszre, így a mindössze tizenkilenc éves középpályás a juniorok közt kapott szerepet.

Horváth Ferenc
Nem tudott beilleszkedni
HORVÁTH FERENC (1973. május 06., Energie Cottbus - Bundesliga I., 16., 8/0) A keletnémet kiscsapat történetének legdrágább játékosát megváltóként várta mindenki, ám a válogatottban parádézó csatár (hét meccs-hét gól) nem tudott beilleszkedni a jobbára védekezô egyletbe. Általában kevés idôt töltött a pályán, végül mellôzését megunva Izraelbe, a Maccbi Tel-Avivhoz igazolt.
Király Gábor
A Hertha egyes számú játékosa
KIRÁLY GÁBOR (1976. április 01., Hertha BSC - Bundesliga I., 6., 18/0) A fôvárosi társulat Bohóca minden mérkôzésen pályára lépett a szezon során, már maga mögött tudhatja századik - német - élvonalbeli meccsét, ráadásul a csapat legnagyobb sztárjainak egyike, a közönség kedvence. Nemhiába érdeklôdik iránta az Arsenal, a Lazio és még néhány, a Herthánál magasabban jegyzett klub. Sokat elmond idei teljesítményérôl, hogy edzôje, Jürgen Röber Európa legjobb kapusának tartja.

KLAUSZ LÁSZLÓ (1971. június 24., Waldhof Mannheim - Bundesliga II., 8., 16/5) Az egykori tatabányai és gyôri csatár hazai megítélésére erôsen rányomta bélyegét, hogy Verebes kedvencei közé tartozott. A Mágus által csak Európa-klasszis fejjátékosként emlegetett játékos a mannheimi házi góllistán holtversenyben az elsô elyen áll, betonbiztos helye van a gárdában, ám a válogatottban az auszik ellen igencsak gyengén muzsikált.

Lisztes Krisztián
Szép lassan alapemberré vált Stuttgartban
LISZTES KRISZTIÁN (1976. július 02., VfB Stuttgart - Bundesliga I., 17., 17/3)) A Varga Zoltán elôl a svábokhoz menekült középpályás szép lassan alapemberré vált Stuttgartban, ám ez idô alatt a csapatot is meglegyintette a kiesés szele. A jelenlegi utolsó elôtti edzôjének, Ralf Ragnicknak állandó problémája, hogy tud-e együtt játszani a göndör magyar Balakovval. A példa azt mutatja, hogy igen, ám a mester néha így is elfelejti az egykori fradistát, aki pedig végre a válogatottban is bizonyítani tudott.

MÁTYUS JÁNOS (1975. december 20., Energie Cottbus - Bundesliga I., 16., 15/2) Az egykori kispesti, majd ferencvárosi bekk meglehetôsen hullámzó teljesítményt nyújtott az idény során mind klubjában, mind a válogatottban, ám általában övé mindkét helyen a bal oldali védô posztja. A legutóbbi meccsén vélhetôen klubcsúcsot állított fel, hiszen tíz másodperccel becserélése után gólt fejelt.

MIRIUTA VASILE (1968. szeptember 19., Energie Cottbus - Bundesliga I., 16., 14/2) Az idehaza csak Laciként ismert egykori román játékos remek ôszt tudhat maga mögött. Klubjának egyik legnagyobb sztárja, tizennégy meccsén hatszor volt eredményes, ezek közül kettôt a forduló góljának választottak a szakemberek. Ráadásul régi álma is teljesült, a Macedónia elleni - félbeszakadt - válogatott összecsapáson magára ölthette a magyar válogatott címeres mezét is.

RADOKI JÁNOS (1972. március 07., SSV Ulm 1846 - Bundesliga II., 14., 17/0) A móri születésű, ám szüleivel annak idején megpattanó balbekk teljesítménye felkeltette Bicskei Bertalan érdeklôdését is, aki kétszer már a válogatott keretbe is meghívta. A tavaly még elsô osztályban szerepelt védô alapembernek számít csapatában, mindössze egyetlen meccsrôl hiányzott az ôsz folyamán, akkor is sárga lapok miatt.

Sebők Vilmos
Lassan beverekedte magát a csapatba
SEBÔK VILMOS (1972. szeptember 18., Energie Cottbus - Bundesliga I, 16., 16/1) Az angol harmad- (Bristol City) és a német másodosztály (Waldhof Mannheim) után a válogatott söprögetôje végre egy elsô osztályú klubnál is bemutatkozhatott külhonban. Az elsô meccseken még jobbára a kispadot koptatta, ám szép lassan beverekedte magát a csapatba. A Bayern Münchennek lôtt gyôztes gólját alighanem még sokáig emlegeti majd.

SZEKERES TAMÁS (1972. szptember 18., Energie Cottbus - Bundesliga I., 16., 0/0) Az egykori fradista, majd emtékás balbekk azt sem tudja, hogy valójában a németek játékosa-e, ugyanis sérülése miatt szerzôdését nem akarják elismerni a cottbusiak. Az ôszt az MTK pálya erôsítôtermében töltötte...

SZOLLÁR KRISZTIÁN (1980. augusztus 30., Rot-Weiss Essen - Regionalliga-Nord, 11., 11/0) Hajnallal közösen Vámosiért került annak idején Vácra az utánpótlás válogatott védô, ahonnét egy hét alatt továbbadták a Schalkénak. A gelsenkirchenieknél még nem lépett pályára, erre az idényre a harmadosztályú Essenbe adták kölcsön, hadd erôsödjön. A korábban másodosztályú egyletben általában kezdôként szerepelt, bár biztosan játszott már ennél jobb csapatban is.

VINCZE OTTÓ (1974. augusztus 29., Waldhof Mannheim - Bundesliga II., 8., 10/0) A Grasshoppers elleni zürichi BL-meccs óta minden fradista félistenként beszél a zseniális képességekkel megáldott, ám meglehetôsen öntörvényű középpályásról. Természetesen ezt a szezont sem tudta botrány nélkül abszolválni, rendesen beolvasott edzôjének a sajtón keresztül, aki emiatt néhány hétig jegelte Hohó-hohó Ottót. Ám a gárda kissé megszenvedte a hiátust, így az ôsz végére visszakerült a csapatba.