Miklós
-7 °C
4 °C

Brockhauser: Amíg le nem edzenek a pályáról, nem hagyom abba

2001.02.14. 14:41
Brockhauser István a hétvégi, Beveren elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett. A mérkőzés 18. percében, a Beveren dél-koreai csatára Szang Il Li belerúgott a magyar kapusba. Szárkapocscsonttörés és izomszakadás. Mások 37 évesen ilyen sérülés után a visszavonulással foglalkoznának. Ő pedig arról beszélt, hogy messze még a pályafutásának vége. Az Indexnek adott interjújában távolabbi terveiről is beszélt.

- Hogy van?

- Köszönöm, most már jobban. Szerencsére nem kellett teljes járógipszet tenni a lábamra. Az izomszakadás miatt a talpam alatt és hátul a vádlimnál van egy gipszsín, hogy ne mozogjon a lábam.

Brockhauser István
- A koreai kereste már?

- A menedzserén keresztül próbált kapcsolatba lépni velem, de úgy gondolom, nem sok mindenről tudnánk beszélgetni. Ezért inkább finoman visszautasítottam. Most mit mondjak neki?

- Az orvosok mivel bíztatják?

- Azt mondják, ha minden jól alakul, akkor hat hét múlva, már száz százalékos állapotban leszek.

- A csapatánál mit mondtak?

- Ők is bíztatnak, elvégre nem is olyan régen hosszabbítottam meg a szerződésemet másfél évvel. Én pedig szeretnék még a Genk kapujában állni. Amíg a nálam tizennyolc és fél évvel fiatalabb kapustársaim nem tudnak leedzeni a pályáról, addig nem akarom abbahagyni.

- Amennyiben mégis egyszer eljön a búcsú ideje, mihez fog kezdeni?

- Nem tudom, én hosszú távra nem szoktam tervezni, és remélem, a búcsú még messze van.

- Régebben próbálkozott a sportriporterkedéssel is. Erről letett már?

- Az már vagy hét éve volt, amikor ,,okos emberek" abba akarták hagyatni velem a futballt. Végül utána értem el a legnagyobb sikereimet. Itt a Genknél igazán megbecsülnek. Itt nyugodtan elmondhatom, hogy ha nem is nagy sztár vagyok, de büszke lehetek arra, hogy futballista vagyok. Sajnos, én rossz időben voltam otthon a csúcson. '86-ig feljövőben volt a magyar labdarúgás, aztán jött Mexikó, és én utána lettem válogatott, amikor igencsak elkerültek minket a sikerek. Talán csak az Újpestnél szerettek annyira, mint itt Belgiumban.

- Mégis mik a tervei? Gondolom, szeretne a labdarúgás közelében maradni.

- Hát biztos, hogy operaénekes vagy balett-táncos nem leszek. Ha az ember több mint húsz évig foglalkozik valamivel, nehezen szakad el tőle. Mindenképpen szeretnék olyan dologhoz hozzányúlni, ami a futballal kapcsolatos.

- A nyugati tapasztalatokat akár edzőként is lehetne kamatoztatni...

- Az még egyelőre nem vonz, hogy valahol vezetőedző legyek. Viszont kapusedzőként szívesen dolgoznék. Ragadt rám annyi szakmai ,,primitív" ártalom, hogy nem vallanék szégyent. Mégis jobb, ha egy olyan ember tanítja a kapusokat, aki állt a kapuban és átlátja a dolgokat.
De mondom, ezek még távoli tervek. Én még védeni akarok...