Natália
-3 °C
7 °C

Kopogtatunk, próbálkozunk, égünk

2002.01.29. 13:18
Alig vagyunk túl az átigazolási időszak felén, a magyar futballban már megint nagyobb a kavarás, mint bármikor korábban. Hiába edződtünk meg, hiába láttunk hallottunk cifrábbnál cifrább dolgokat az elmúlt évek alatt, úgy tűnik, érthetetlen, gyanús ügyekben, homályos, hazugsággyanús nyilatkozatokban mindig várakozás felett teljesít a magyar focinak nevezett izé.
Itt volt rögtön a szlovák támadó, Marek Penksa esete. A Dunaferr játékosáért a Fradi jelentkezett be, lett egy kis vita, aztán a ligának kellett lerendeznie a dolgot. A ligaigazgató bizonygatja, hogy mindkét fél jól járt, hiszen a Dunaferr annyit kapott Penksáért, amennyit ér. Abba ugyan nem gondol bele, ha a dunaújvárosiak hosszabbítanak vele még két évig, és a nyáron adják el, akkor még jobban jártak volna.

"Nincs mese, a Várszegi-gépezet beindult; nagyon jó magyarázatokkal szolgál klubvezető, edző, csak hát rettenetesen kilóg a lóláb. "
Balaskó eközben alig várta, hogy a Fradi megegyezzen az újvárosiakkal, mert akkor ő veheti kalapját, és elhagyhatja az MTK-t. Nem világos? Nekünk sem az. Várszegi Gábor csapata, az MTK hosszas huzavona után "megvásárolta" Szilit a kivérzett Vasastól, négy játékost adott érte. Ennek ellenére Szilit nem az MTK-ban, hanem a Fotex-tulajdonú (szintén Várszegi) Ferencvárosban kezdi a tavaszt, mivel a kék-fehérek rögtön kölcsönadták valami rejtélyes okból. Az MTK gyengült, a Fradi pedig úgy erősödött, hogy semmit sem kellett áldoznia ezért. Nincs mese, a Várszegi-gépezet beindult; nagyon jó magyarázatokkal szolgál klubvezető, edző, csak hát rettenetesen kilóg a lóláb. (És csökkent értelmű Fradi-drukkerek még tüntettek is a stadion előtt Várszegi ellen. Pedig jól látható: Várszegi ugyan MTK-szurkoló, de elsősroban mégis üzletember, és az FTC nagyságrendekkel jobb üzlet, mint bármely más magyar csapat. A Fotex-tulaj nyilvánvalóan azon van, hogy minél gyorsabban megerősítse a Ferencvárost, hogy esetleg nemzetközi porondra kijuttatva nagy haszonnal eladhassa.)

Na, kábé ez a hazai porond. Szokásosonak mondható sumákolás, már megbotránkoznia sincsen kedve az embernek. Az igazi gyalázat azonban külföldön zajlik az átigazolási periódusban. Ekkor ugyanis szétrajzanak hazánk derék labdarúgói, hogy állást keressenek maguknak a világ boldogabbik felén. Mint a mogyorószállítmány alján Nyugatra csempészett kurd menekültek.

Dvéri Zsolt az olasz másodosztályú Ternanánál járt, csakúgy, mint Waltner. Dvéri rettenetesen meglepődött. Először is azon, hogy játszania kellett - menedzsere úgy tájékoztatta, hogy csak alá kell írnia a szerződést -, és az olaszok nem kezdtek szédülni a megtiszteltetéstől, amikor teljes valójában megjelent előttük. Sőt, ezek a megbízhatatlan olaszok még meg is kavarták a dolgokat, csak hogy Zsolt dolgát nehezítsék: időközben kirúgták az edzőt, aki kiszemelte hazánk focistáját. Már csak az a kérdés, hogyan lehet kiszemelni úgy valakit, ha még a háttérben sem tárgyaltak róla?

Dvéri játékával mindesetre nem okozott csalódást. Ezt a lehető leghitelesebb forrásból tudjuk: magától a futballistától. Az új tréner is elégedett volt vele, de a döntésbe a klubelnöknek is lesz még beleszólása. Csak nehogy Berlusconiig kerüljön az ügy! (Érdekes módon, ahol a mieink szerencsét próbálnak, ott rendszerint előbb-utóbb személyi változások vannak, bürokrácia, szervezeti zűrzavar.) Lehet, hogy a magunkfajta túl egyszerűen értelmezi az ilyen gesztusokat, de amikor valaki (esetünkben a tréner) egy vállrándítással följebb tolja a felelősséget, a döntést, az a lerázás egyik kíméletes formája. Dvéri észre sem vette, hogy a bolondját járatták vele? Pillanatnyilag az újpesti juniorokkal készül.

Waltner már sokkal dörzsöltebb volt. Az olaszok próbajátékán lőtt ugyan két gólt, de menedzsere újabb ugrasztására azonnal összepakolt, és repülőrajttal megcélozta Portugáliát, a Bundesliga II-ben küzdő Hannover edzőtáborát. A megtáltosodott csatár ismét kettőt vágott a bemutatkozó játékon, és noha a németek Tököli Attilát várták - Tököli rangon alulinak találta a próbajátékot, és otthon maradt -, Waltner szerint (megint a hiteles forrás, ugye) az edző el volt ragadtatva.

"A próbajáték már szinte csak az ábrándos lelkű magyar labdarúgók hitvilágában létezik, mítosz, az Úr mennyei birodalmának bejárata."
Ezek után hazajött, és azt mondta, a ZTE a hibás, az hiúsította meg az ő szerződését. Waltnert csak az igazság nem zavarta: mint megtudtuk, a szerződtetés egyelőre szóba sem került a másodosztályú németeknél, mindössze annyit határoztak el a hannoveriek, ezentúl szemmel tartják a magyar csatárt. (Ez sem kevés, egyébként egy mai magyar focistának.) Waltner egyébként még büszkén kijelentette: majd belehalt a meccs utáni futásba. Pedig csak egy félidőt játszott.

Számos játékosunk járja a világot - Egressy évek óta nem alapozik emiatt -, próbajátékok során vesz részt, pedig a próbajáték intézménye szinte ismeretlen Európa komolyabb klubjainál, legalábbis komoly igazolás esetén. (Lisztes és Dárdai sem így szerződött el.) A mieink persze mennek. (Közben félhangosan mormolják: profi játékosok vagyunk, profi játékosok vagyunk...) Kopogtatnak, égetik magukat, meg a mi magyar futballunkat is, bár azt már nem nagyon lehet. Egy magyarázat van a viselkedésükre: ki akarnak törni valahogyan, kikecmeregni a mocsárból, el innen, el (lásd a mogyoróban kicsempészett kurd esetét), csak azt nem érik fel mindig ésszel, hogy ilyen mentalitással, fizikai állapottal, technikai tudással nem lehet.

A kitartóan ostromlott európai középklubok játékosfigyelői pedig kicsikét nem állnak meg Szegednél, kicsikét délebbre is eljutnak, megnéznek egy valamirevaló jugoszláv (vagy horvát) focistát néhány meccsen, és aztán hozzák a szerződést, annyi bőven elég is, nem kell több. Próbajáték? Ugyan! A próbajáték már szinte csak az ábrándos lelkű magyar labdarúgók hitvilágában létezik, mítosz, az Úr mennyei birodalmának bejárata, a padon Szent Péter szotyolázik és jegyzetel (jobbal ügyes a srác, de lassú és gyönge, egy év múlva nézzük meg újra, esetleg, ha megsérül a harmadik ghánai csereék), Gábriel arkangyal lengeti partzászlót.

"A magyar futballistákat kóklerségben csak a menedzserek verik. "
A magyar futballistákat kóklerségben csak a menedzserek verik. Többnyire mindenféle képesítés és fölhatalmazás nélküli (dokument nyet!) emberek ügyködnek, rángatják a játékosokat, csörgetik a telefonokat, hozzák-viszik a kétlábú (optimális eset) portékát, a lehető legnagyobb lóvé reményében. Nekik nincsen vesztenivalójuk, nincsenek különösebb gátlásaik, amíg egy csöpp esélyt látnak, nyomulnak, sőt akkor is, ha tényleg semmi esély. Így segédkeznek abban, hogy szegény magyar focista még annál is jobban beégesse magát, mint amire magától képes volna.

A menedzsernek mindegy milyen áron, csak üzlet legyen, minél gyorsabban. Vayer Gábornak például sikerült elszerződnie. Aztán meglepődve mesélte, hogy az aláírt szerződésben nem a korábban megbeszélt összeg szerepelt. A menedzsere nem lepődött meg. Ő alighanem pontosan tudta, miről van szó. És azt is tudta, hogy Vayer így is elfogadja majd a megállapodást, mert neki mindegy, csak el innen. És tényleg elfogadta.

Valakinek azért összejöhet nagy csapat is. Fehér Miklós érdekes módon nem járt korábban próbajátékon Portóban, és gyaníthatóan az Atleticónál sem fog. Mégis meglehet, hogy tizennégy rúgott góllal nem kell.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!