További Futball cikkek
- Közepes osztályzatok, az angol sajtó nem honorálja Szoboszlai eladott labdáit
- Nem tudtak csodát tenni Szoboszlaiék, a Liverpool kiesett az Európa-ligából
- Dejan Sztankovics visszatért Budapestre fia betegágya mellől
- Döntés született José Mourinho utódjáról
- Egy osztrák csapat is kijutott a megújuló FIFA-klubvilágbajnokságra
Az izlandi győzelemre alapozunk
A játékosok többnyire az Izland elleni szeptemberi győzelmre alapozzák erős önbizalmukat - barátságos meccsen elért győzelmet a világ egyetlen pontján sem kezelnek olyan jelentőségteljesen, mint nálunk -, ahol jól játszottak, és a világranglistán jobban álló északiakat 2-0-ra legyőzték. A kapitány emellett kiemeli, hogy őt a játékosok hite győzi meg arról, hogy nem üres kézzel kell távozniuk Stockholmból.
Verbálisan nagyon ott vagyunk
A játékosok példás hitéhez képest sokkal gyengébb memóriával is ismerősek lehetnek a derűlátó nyilatkozatok. Mindig, minden sorozat előtt elhangzanak. "Nem mi vagyunk az esélyesek, de mindent meg fogunk tenni a győzelemért." Vagy: "ha gyorsan lövünk egy gólt, akkor még bármi lehet", és arról már ne is beszéljünk, hogy "micsoda megtiszteltetés a címeres mezt magára ölteni egy futballistának, és az utolsó leheletükig küzdeni fogunk."
|
Ljungberg és társai
Kicsit szerényebbek a svédek, van nekik mire. Elismerően szólnak a magyar válogatottról, de ne áltassuk magunkat, a csapatuk sokkal jobb a miénknél. (Mégha Lettországban ikszeltek is.) Igaz, a társulatban csak az Arsenal csatára, Fredrik Ljungberg számít nemzetközi klasszisnak, tíz játékosuk a Premier Ligában edződik - Alexandersson és Linderoth (Everton), Andreas és Michael Svensson (Southampton), Johansson (Blackburn), Mellberg és Allbäck (Aston Villa), stb. - Ibrahimovics az Ajaxnál lövöldözi a gólokat, Jakobsson és Luntz pedig a Rostock meghatározó emberei.
A svédek évek óta nem kaptak ki tétmeccsen otthon, a világbajnokságon döntetlent játszottak Argentínával és az angolokkal. Igaz, ritkán győznek nagy gólkülönbséggel, de gyakran nyernek kicsivel.
A mieink kvalitásait ismerjük. Klubcsapataikban még olykor-olykor képesek is kiemelkedő teljesítményre, nemzetközi meccseken viszont általában igazi futballistákkal kerülnek szembe. Az olimpiát is megjárt generációnak alighanem ez lesz az utolsó esélye, hogy nagy-válogatott szinten is valami elismerésre méltót produkáljon.
Talán majd dacból
Bosszantja is mindez valamennyi szép reményű játékost, és ha ez a - utolsó erőforrásként előjövő - dac jó formával párosulna, akkor talán összejöhet. Igen ám, csak ez a dac könnyen elpárologhat a mieinkből. Hogy-hogy nem mégse mi lőjük az első gólt, ráadásul lélektanilag rettenetes pillanatban, és akkor könnyen lehet, hogy a máűsodikat sem. Ettől függetlenül persze még bizakodhatunk, 'ha nem kapunk gólt egy darabig', akkor talán, sőt 'még akármi is lehet'. Nem is kéne meccset nézzünk, ha mindig az erősebb csapat győzne.
|