Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

'Még mindig álmodom Sanyiról'

2003.07.31. 15:36
Az Index "Azok a boldog aranyidők" interjúsorozatában az aranycsapat csatárának, Kocsis Sándornak Barcelonában élő özvegye mesélt.
Kocsis Sándor 1957-ben, olimpiai bajnokként, az 1954-es világbajnokság ezüstérmeseként és gólkirályaként került Barcelonába. A világ akkor egyik legjobb klubcsapatában Kocsis mellett Czibor Zoltán és Kubala László is helyet kapott a csatársorban. Kocsis '61-ben BEK-döntőt játszhatott, ám hiába szerzett vezetést csapatának, végül 3-2-re kikaptak a Benfictól, így másodszor is csak ezüstérmet vehetett át Bernben.

A Nou Camp közelében él Kocsis özvegye

Kocsis 1979-ben halt meg - kiesett a kórház ablakából. Akkor már amputálták a lábfejét és gyomorrákkal kezelték. Felesége azóta is Barcelonában él, a világ egyik legnagyobb stadionja, a Nou Camp közelében.

A házvezetőnő, Maria már tud érkezésemről, a harmadik emeleten lévő négyszobás lakásba invitál, Kocsis Sándorné, Aliz és testvére, Éva már várnak. A lakásban szinte mindenhol képek vannak Kocsisról és az akkori magyar válogatottról.

A futball után sakk

"Ebben a lakásban éltünk már Sanyi halálakor is, én pedig nem igazán rendeztem át - mondja bevezetésként. - Visszavonulása után üzemeltettünk egy kis bárt, azt azonban a halála után néhány évvel, pontosan már nem emlékszem mikor, eladtam. Sanyi rendre ott sakkozott, a betegsége idején a játék okozott neki örömet."

Aliz azt is elárulta, hogy egy sérülése után 1974-ben le kellett vágni férje lábfejét, és művégtaggal volt kénytelen élni. A halálával kapcsolatban kifejtette, hogy nem akart öngyilkos lenni, vagyis nem kiugrott a kórház ablakából, hanem csak kiesett.

A harmadik emeletről esett ki

"Nagyon várt szegény, örökösen azt figyelte, mikor látogatom meg, aztán megtörtént a tragédia. Feltehetően megbillent, elveszítette az egyensúlyát, és kizuhant a harmadik emeletről. Július 22-e volt, az orvos hívott fel, levegőt is alig kaptam a hír hallatán. Egy hétre rá temették el a Montjuic-hegyen lévő temetőbe, egykori játékostársai, köztük Kubala László vitte a koporsót."

Kocsisné nem tagadta, hogy amíg nem ismerte meg a férjét, addig nem igazán érdekelte a futball, utána viszont megkedvelte. "Én már házas voltam, amikor megismertem Sanyit, de elváltam a kedvéért" - magyarázta.

Egymillió peseta

"Rajtam keresztül ismerték meg egymást - szól közbe Éva. - Bécsben dolgoztam 1953-ban, én küldtem haza egy levelet a nővéremnek, és Kocsisra bíztam, mert nem tartottam biztonságosnak a postát. Sanyi boldogan elvitte, aztán meghívta Alizt egy presszóba, fellángolt köztük a szerelem, és összeházasodtak."

A hatvanas évekbeli életükről Kocsisné elmondta, hogy messze nem kerestek akkoriban annyit a klasszisok a sztárcsapatnál, mint most, de egymillió pesetát így is zsebre tehetett évente a férje. "Ha jól emlékszem, akkoriban százezer peseta lehetett egy vadonatúj autó."

Négy hónap kóma

Érdeklődésünkre, hogy melyik volt az egykori center legkedvesebb meccse, kettőt is megemlített. "Az Uruguay elleni vb-elődöntőről sokat beszélt, amelyiken - Puskás távollétében - az ő vezérletével nyert a magyar csapat. Emellett a Wolverhampton elleni kupameccset idézte fel rendre, amikor törött vállal négy gól lőtt."

"Álmaimban még mindig visszatér, látom magam előtt, mert nagyon szerettem őt, nem is mentem férjhez, pedig Amerikában és Svájcban is akadt kérőm" - magyarázta. Azt sem tagadta, hogy manapság a memóriája már nem működik olyan jól, mert harminchat évvel ezelőtt volt egy autóbalesete Kocsissal, és négy hónapra kómába került.

"Jól vagyok, csak az emlékeket már nem tudom pontosan felidézni" - zárta beszélgetésünket.