Vilma
-7 °C
4 °C

Ronaldinho széket tör Nagyszombaton

2003.09.26. 12:00
A szupersztárok csak a pályán tűnnek érinthetetlennek, arról lelépve azonnal hétköznapi emberekké válnak. Szlovákiai túránkon kiderült, hogy szeretik a rendet maguk körül, walkmant hallgatnak utazás közben, az öltözőben nem telefonálhatnának, de mégis megteszik, és az ezredik autogram után is megállnak az ezeregyedikre.
Nagyszombat alig több, mint háromórás autóút Budapestről, simán leküzdhető akadály akár csak közepesen elkötelezett Barcelona-rajongóknak is. A világ egyik legnagyobb csapata az alig több, mint ötvenezer lakosú kisvárosban játszott szerdán UEFA-kupameccset. A katalánokat az SK Matador Puchov fogadta, és a kiscsapat a saját 5600 férőhelyes stadionjából a nagyszombati (trnavai) 18000 ülőhelyes létesítményébe vitte a meccset.

Szlovákiai időutazás

Tekintse meg képeinket
Nagyszombat ugyan tiszta és első ránézésre teljesen EU-konform, a Barcelona néhány játékosa - akik nem dél-amerikai favelákban, hanem jómódban nőttek fel - a stadionhoz érve kisebb kultúrsokkon esik át. Négy, vasszerkezetre épített lelátó, klubház nincs, csupán egy szocreál építmény a főtribün mögött.

A stadion környékén is mintha 10-15 éves flashback jönne: fél órával az edzés előtt sehol egy visongató tinilány, és a fiatalok sem nagyon beszélnek egyetlen idegen nyelvet sem. Egyórányi kérdezősködés, szaladgálás és várakozás után végül sikerül átvennünk - egy újságíróból és egy fotósból áll a stábunk - az akkreditációt, ami viszont, úgy tűnik, semmit sem ér. A portás, aki szlovákból perfekt, háromszor is elmagyarázza, hogy csak a spanyol újságírók mehetnek be a Barcelona edzésére.

Fél órával az esemény kezdete előtt aztán megérkezik egy Barca-pólót és rövidnadrágot viselő férfi, mint kiderült, a Barcelona sajtófőnöke, és kinyittatja előttünk a kaput. "Nem értem, miért nem engedték be eddig magukat, siessenek, mert mindjárt kezdődik a sajtótájékoztató" - szólít fel a klubház felé menet.

Ronaldinho székeket tör

Az újságírók Frank Rijkaardot, a csapat edzőjét faggathatják, aki nagyon nyugodtan - és nagyon halkan, kihangosítás a tíz mikrofon ellenére sincs a teremben - válaszolgat a kérdésekre. "Nyerni akarunk" - ad megdöbbentő választ a "mit vár a meccstől" kérdésre - a legérdekesebb momentum az, amikor a trénert az egyik tudósító spanyolul kérdezi, de Rijkaard angolra fordíttatja azt és úgy is válaszol.

A kommunikációs nehézségek ellenére látszik, hogy a Barcelona előző holland edzőjével ellentétben jó kapcsolata van a médiával.

Miközben Rijkaard fönt beszél, a pályán a játékosok cicáznak, de ez inkább még szórakozás, az igazi munka csak a vezetőedző érkeztével kezdődik.

Néhány kör kocogás - elöl a kapitány, Luis Enrique -, majd - a bámészkodókkal szembeni oldalon, hogy senki ne zavarja a munkát - pár dinamikus, állóképesség-fejlesztő, labda nélküli gyakorlat.

A következő edzéselem viszont olyan látványt nyújt, amelyhez nincs hozzászokva az NB1-es meccseken sínylődő szurkoló.

Eusebióék (korábbi Barca legenda, jelenleg az edzői stáb tagja) bóják segítségével egy körülbelül 40x40-es játékteret alakítanak ki, kiosztják a sárga megkülönböztető trikókat, majd kezdetét veszi a játék.

Kapu nincs, Valdez és Rüstü ugyanúgy játszik, mint a többiek, persze azért így is ritkán adják nekik haza. A cél a labda birtoklása. A jó 20 percnyi játékot nem csak a partvonal mellett ácsorgó gyerekek, de a szlovák, a magyar és még jónéhány spanyol újságíró is tátott szájjal bámulja.

Az hogy a tempósan adogatnak, nem kifejezés! Hiba pedig? Egész idő alatt talán ha három-négy baki becsúszik, amiből kettő a kapusoké.

Az átmozgatást rúgótechnikai gyakorlatok zárják. Beadások, lövések.

Előbbinél - a jobb oldali alapvonal mellett, tehát közvetlen-közel állva - megállapítjuk, hogy a húszéves Quaresma szorgalomból maximum kettest érdemel. A hozzáállása finomam szólva sem tökéletes, úgy tűnik, mintha únná az egészet, beadásai rendre pontatlanok. Bár ki tudja, lehet, hogy csak mi várunk sokat a fiatal portugál jobbszélsőtől, hiszen a "Mister"-nek, azaz Rijkaardnak és a másodedző, ex-emtékás Henk ten Caténak sincs semmi gondja vele.

Csak Rüstü nem ad aláírást

A kapuralövés végeztével elindulnak a játékosok az öltöző felé, ahová viszont nem egyszerű bejutni. Bár szinte alig vannak nézők, lévén a gyakorlás zártkapus volt, a klubközeli vendégek - néhány középkorú férfi, a Spartak Trnava serdülő tagjai és néhány utcagyerek - egy fotóra, illetve egy aláírásra mindenkit megállít. A sztárok, még a legnagyobbak is, Ronaldinho, Kluivert, Saviola, mindannyian megállnak egy-egy képre és egyetlen posztert vagy papírfecnit sem hagynak üresen.

A brazil csillagnak pedig lenne oka megharagudni, egy középkorú férfi két kézzel kezdi rángatni a karjánál fogva, hogy még egy fotó idejére maradásra bírja. Ronaldinho előbb nevetve ellenáll, de végül mégis elkészül a kép és az összes gyerek megkapja az autogramot is. (Rüstü éppenséggel példát vehetne róla, mert bár a töröknek csak négy-öt helyre kellene odafirkantania a nevét, egy kérést sem teljesít, még a térdéig érő kiskölyköknek sem ír alá semmit.)

Remegő kézzel pakolom Saviola cipőit

A Barca tíz körül hagyja el a stadiont és utazik vissza a pozsonyi szállására, mi viszont még maradunk. Visszamegyünk a "klubházba", ahol megkérjük a gondnokot, hogy engedjen be a Barcelona öltözőjébe.

Döbbenet: a házmester villantja a kulcsot, és máris Saviola meg Puyol cuccai között vagyunk. Tak - gyors fénykép a stadion külsejéhez képest tágas és meglepően korszerű helyiségről, aztán tak-tak, sorra megyünk a sztárok cipőin.

A stoplisok természetesen a legnagyobb rendben vannak elpakolva és egyetlen játékos helyén sincsenek szétszórva a holmik. Remegő kézzel ide-oda pakolom Saviola, Xavi és Ronaldinho cipőit, bár látom, hogy a gondnokot az sem érdekelné, ha felvenném őket és dekázni kezdenék bennük.

Látványosságok a kezdőkörben

A katalánok másnap fél ötre ígérték magukat a stadionba, de ötkor még egyik csapat sincs a stadionban. Már fél hat van, amikor begördül a hazaiak, teljes nevükön a Matador FK Puchov busza, a vendégek pedig csak hat körül, egy órával a kezdés előtt jönnek meg.

Overmarsék egytől-egyig melegítőben vannak, egykedvűnek tűnnek. Rijkaard ezúttal nem áll meg autogramot adni, de egy kacsintással és egy intéssel jelzi, hogy a lefújás után minden kérésnek eleget tesz. Puyol ugyanezt teszi, van Bronckhorst, Quaresma, Ronaldinho pedig épp a discmanjével bajlódik, amikor eltűnik az öltözőfolyosón.

Alig néhány perccel később többek között Marquezt, Saviolát, Luis Enriquét, a várható cseréket kiküldik a kezdőkörbe, hogy megjelenésükkel máris szórakoztassák a közönséget. Őket pedig öt-hat 10 és 14 év közötti kislány szórakoztatja valamelyik helyi sláger dallamára írt koreográfiával.

"Matador, Matador"

Klikk a képre!
Percekkel később már rövidnadrágban fut ki a teljes csapat a bemelegítésre, és az előbb még cserének hitt Enrique a kezdőkkel labdázgat, Gerard viszont a kisebb csoport tagja: nem tudni, miért változtat Rijkaard az utolsó pillanatban. A kapusok ezzel persze nem törődnek, egymásnak lövöldöznek, a mezőnyjátékosok pedig egyszerű passzokkal készítik fel magukat a meccsre.

A koncentrálást egy öt éves legényke zavarja csak meg, aki - az szigorú(?) biztonsági előírásokra fittyet hányva - átmászik az alig egy méter magas kerítésen, majd szélsebesen cikázik el a szektorától párlépésnyi távolságra, az oldalvonal mentén melegítő Ronaldinhóhoz. Egy pillanat múlva a brazil szupersztár kezébe nyom egy filctollat, és odatart egy brazil mezt. Tíz perccel a kezdés tízből kilenc nagymenő játékos elküldené, Ronaldinho viszont két labdakezelés között dedikálja a sárga színű trikót.

A közönség ekkor már persze javában buzdítja a hazai kedvenceket, ütemes "Matador, Matador" kiáltásokkal - ami egyébként a csapatszponzor gumimárka neve -, közvetlenül a kezdés előtt pedig a - vélhetően - csapathimnusz "Stand up for the Champions" című Right said Fred-szám megy.

Egyenlítés az utolsó lövésből

Ötperces késéssel végre elindul a meccs. A hazai kapu mögött és a szögletzászló környékén figyeljük elképedve Overmars és Ronaldinho hihetetlen sebességét, Xavi labdabiztosságát, meg Quaresma ötlettelen beíveléseit. És persze a puchoviak elszánt védőit.

A katalánok nem is tudnak gólt lőni a szünet előtt - bár Kluivert egyszer nagy nehezen betalál, de a bíró érvényteleníti a gólt -, a második félidőben viszont szinte azonnal megszerzik a vezetést. A holland támadó negyedik ziccerét végre kihasználja.

A szlovákok nem adják fel, ennek ellenére a Barca sorozatban gyártja és hagyja ki a helyzeteket: Ronaldinho, de főleg Kluivert hibázik sokat.

Előbbi utoljára a hosszabbítás harmadik percének elején lő a kapus kezébe nagyszerű pozícióból, amiből a hálóőr azonnal indít. Egy előreívelésnek aztán egyszerre szalad alá Cocu és van Bronckhorst is, így a Puchov jobbszélsője meglép, középre ad és a meccs utolsó lövéséből megszületik az egyenlítő gól. Hazai örömmámor, MU-ZTE deja vu. (A gól is pont olyan, mint Koplárovicsé volt.)

Profik

A gyepről sugárzó arcú szlovákok és csalódott barcelonaiak jönnek le. Rijkaard a sajtóterem felé veszi az irányt, ahol elmondja a szokásos közhelyeket, és azt is, miért hagyta ki az utolsó pillanatban a kezdőből Gerardot: a középpályás telefonált az öltözőben.

Maga a tettes ennek ellenére zuhanyzás után, az öltözőfolyosón azt mondja, nem érti, miért maradt ki, majd búfelejtőképp modellt áll a Matador reklámlányainak társaságában. Patrick Andersson is boldogtalan, félórát sprintelt a vonal mellett, de az edző őt sem állította be. Le sem tusol, azonnal távozik, de azért autogramot mindenkinek ad.

Bár csalódottak, a többiek is ezt teszik, inkább, minthogy a helyi újságíró kolléga "are you satisfied with the result?" kérdésére válaszolnának. Kluivert viszont még rajta is megkönyörül és mond neki egy-két mondatot.

Rijkaardon is látszik, hogy többgólos győzelmet várt, de ahogy a meccs előtt megígérte, a szurkolóknak sem okoz csalódást, majd utolsóként felszáll a buszra, így az elindulhat a pozsonyi reptér felé.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!