Miklós
-7 °C
2 °C

Hajrá, csalafinta csatáraink!

2003.10.10. 15:17
Sokadik idei sorsdöntő mérkőzésére készül a magyar labdarúgó-válogatott, a lengyeleket fogadja szombaton a Puskás Ferenc-stadionban. A történet egyetlen szokatlan eleme a sorsdöntés időpontja: az 1986-os, utolsó komoly nemzetközi szereplés óta csak egyszer volt tétje a magyarok utolsó seletezőcsoport-mérkőzésének. (Akkor egyébként Finnországban a házigazdák zseniális öngóljával sikerült elcsípni a pótselejtezőt, egyúttal a jugoszlávoktól elszenvedett 1-12-es lealáztatást).
A magyar foci színvonalát fölösleges részletesebben elemezni, aki nézi, az úgy is látja, aki meg nem nézi, az feltehetően már korábban észrevette, és feladta. Elkeserítő tapasztalataink alapján ugyan le se kéne játszani a válogatott szombati Eb-selejtezőjét, de (ezúttal: szerencsére) az aktuális ellenfél sem tart sokkal előrébb.

Gyenge ellenfél

A lengyel válogatott ugyan kijutott a legutóbbi világbajnokságra, de ott elég reménytelen játékkal kikapott a házigazda Dél-Koreától és Portugáliától, és csak a már mindkét csapatnak tét nélküli záró találkozón győzött az amerikaiak ellen. A vb utáni edzőváltás sem rázta helyre a válogatottat, sőt az Eb-seljetezők alatt Boniek szövetségi kapitány is megbukott. Az egykori Juventus-sztár helyére lépett Pawel Janas vezetésével a lengyelek aztán simán nyertek Lettországban, de ugyanolyan egyszerű meccsen kikaptak hazai pályán a svédektől, így Budapesten még győzelemmel is csak akkor érnék el a pótselejtezőt, ha a párhuzamos stockholmi meccsen a lettek nem szereznek pontot.

Ugyanebben bízik a magyar válogatott is, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy Gellei Imre csapata még a svédországi döntetlennel is jól jár, már amennyiben nyeri saját meccsét. A magyar-lengyel legszerencsétlenebb eredménye a döntetlen lenne, azzal ugyanis biztosan kiesne mind a két együttes, és a svédek elleni eredménytől függetlenül a lettek végeznének a csoport második helyén.

Hollandia, Spanyolország vagy Anglia ellen is játszhatunk

Ami persze még mindig csak a pótselejtezőre kavalifikálna, azaz a portugáliai Európa-bajnáksághoz még két meccset kéne játszani egy másik csoport második helyezettjével. Ez a sorsolástól függően éppúgy lehet teljesen reménytelen ellenfél (Hollandia, Spanyolország, Anglia vagy Törökország, esetleg Horvátország), mint nyilvánavalóan erősebb, de azért nem verhetetlen (Wales, Belgium, Skócia, a dán-román-norvég hármas és az orosz-ír páros egyike) vagy nagyjából azonos gyengeségű válogatott (Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, talán Izland).

Alapemberek hiányoznak

A budapesti találkozón kulcsjátékosok fognak hiányozni mindkét együttesből. A magyar válogatott a sérült Fehér Csaba és Lőw nélkül, valamint a nem telesen egészséges Gerával készül, a lengyeleknél a nigériai származású Olisadebe ugyancsak sérülés, a Schalke 04-et erősítő Hajto eltiltltás miatt nem játszhat.

A lengyelek egyébként még soha nem nyertek Budapesten, igaz tizenhat éve mi se ellenük. A tatán edzőtáborozó magyar válogatott szakvezetői és játékosai ugyanakkor zseniális pr-érzékkel úgy fokadkoznak nyilatkozataikban, hogy közben egyfolytában kijelentik, nem fogadkoznak, mert azt már megtették a lettországi mérkőzés előtt, és annak szomorú vége lett. (Rigában a csapat bebiztosíthatta volna második helyét, de még döntetlennel is sokkal jobb helyzetben várhatnák a lengyeleket).

Válogatott magyar, kínai és német csapatokból

Szerénységre pedig nemcsak a lettek elleni meccs és a korábbi kudarcok adnak okot, hanem Gellei Imre kezdőcsapata is. A pályára lépő tizenegy kisebbik fele itthon játszik, és az NB-I-es meccseken még úgy-ahogy elboldoguló Dragóner, Böőr, és Füzi, valamint a már a hazai mezőnyben is ciki Juhár és Lipcsei szolid képességei különösen feltűnőek a nemzetközi klubmérkőzéseken.

A kezdőbe jelölt hat idegenlégiós közül Kenesei néhány hónapja még itthon játszott, és nem biztos, hogy komoly szakmai előrelépésként értékelhetjük kínai szerződését, Bódogot a német másodosztályban alkalmazzák. A többiek ugyan a Bundesliga-I-ben bizonyíthatnak, de Királynak és Dárdainak hónapok óta csak kudarcélményben van része a Herthánál. Marad a Németországban éppen vezető Brémát erősítő Lisztes és a jelenleg második helyezett Stuttgartban magának lassan meghatározó szerepet kialakító Szabics. (Továbbá a Kenesei helyett esetleg kezdő, a portugál Benficában is több gólt szerző Fehér Miklós).

"Csalafinta lövés"

Bár Szabics a múlt héten még a Manchester United elleni BL-mérkőzésen is gólt lőtt, gólpaszt adott, tőle se várhajuk el amit a Nemzeti Sport munkatatársa remél a szaklap behrangozójában: "úgy kellene, ahogy Robert Pires csinálta..., aki csalafinta lövéssel csapta be az elmúlt szombaton Jerzy Dudeket". A csalafintasággal szemben tehetetlen Dudek a Liverpool mellett a lengyel válogatott kapusa is, de egyelőre abban is csak reménykedhetünk, hogy szombat délután komoly helyzetekben kell védenie.