További Futball cikkek
- Sztankovics visszatért Budapestre fia betegágya mellől
- Döntés született José Mourinho utódjáról
- Egy osztrák csapat is kijutott a megújuló FIFA-klubvilágbajnokságra
- Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa
- Megbüntették a „játékvezetőre támadó” magyar válogatott futballistát – videó!
Gálameccs egy kis rugdosódással
Utóbbiakat azért, mert a biztonságiak némileg érthetetlenül megtámadták és megrugdalták a vendégszurkolókat, amikor azok füstbombákat eregettek a félidőben, és használták azt a tűzijátékot, amit feltehetően játszi könnyedséggel "csempésztek be" a lelátóra. (Nesze neked vendégszeretet, meg gálameccs.) A rendezők úgy vélekedtek, őket érte az első támadás, mert egy petárda hátba találta egyiküket.
Arról persze nem tehettek, hogy az első sorokból nem lehetett látni a színpad és a mikrobuszok miatt a játéktér negyedrészét. Ám mindez eltörpül amellett, hogy a székekről lepattogó festék jól észrevehető és nehezen eltávolítható nyomokat hagyott a nadrágokon, így a nagy többség igazán pórul járt, mégha fájdalomdíjul kapott is egy eredeti Bayern-mezt.
Hárman tudtak csak beszélni a német játékosokkal
Piotr Trochowski és Regedei Csaba |
Sokkal inkább azért marasztalható el valamennyi győri, mert alkalmatlanok voltak arra, hogy átérezzék egy ilyen meccs fontosságát, hogy a huszonkétezer néző nemcsak a bayernesekre volt kíváncsi, hanem rájuk is. A futballhangulathoz ugyanis mindenképpen a hazai csapat elszántsága, lendülete szükséges. A futball már csak ilyen. Amikor öt percig élettel teli módon küzdöttek, hullámzott is a közönség, addig viszont a mobilok csörgését is hallani lehetett a nem szomszédos szektorokbón.
Egy magyar futballistának semmilyen körülmény se jó
Győrben ismét bebizonyosodott: egy magyar futballistának nem lehet jó tényező. Ha sok a néző, az a baj, ha kevés, azért nem tud futballozni. Ha van tét, akkor amiatt bénul meg, ha nincs, akkor nem tudja magát felszívni. Optimális megoldás nincs.
Pedig az Auditól egy olyan alkalmat kaptak Starkék, amit hihetetlen tudatlanság volt nem kihasználni. (A katariak, akikkel nemrégiben hasonló keretek között meccselt a bajor csapat, sokkal erőszakosabban játszottak.)
Hol volt az ambíció?
Megismertethették volna magukat egy szép csellel - netán felfigyelhettek volna rájuk az álmenedzsereken kívül az igaziak is -, elfogadtathatták volna magukat a gárdától elpártoló hazai publikummal, amihez talán a lelkesedés, a mutatottnál jóval ambíciózusabb hozzáállás is elég lett volna.
Kedd este a Bayern kiadott magából vagy húsz százalékot, egy edzés minden bizonnyal nagyobb erőbefektetést igényel náluk, de így a szezon végén, no meg az Eb előtt, nem is igazán akartak többet.
Böjte kézzel fogott meg egy labdát
Reszeli edző persze felmenti tanítványait, mert szerinte felnőttek a feladathoz. Rosszmájúan meg lehetne jegyezni, ha az volt a feladat, hogy a pályán nézzék a meccset, akkor ügyesen tették a dolgukat. Az első három beívelés után a védők legalább három méterre álltak a csatároktól, fejeltek is két gólt gyorsan a müncheniek.
A meccs talán legmulatságosabb és egyben legszánalmasabb jelenete mégsem ekkor adódott, hanem amikor a válogatottban is bemutatkozó Böjte Attila egy rajta átpattanó labdát kézzel állított meg, Makaay legnagyobb elképedésére. Hogy a győriek hasra estek saját cseleikben, arról ne is beszéljünk, mert az általános jelenség. (Nesze neked, futballünnep.)
Permetezd le a fehéreket
Szóval, ilyen meccset láttunk. Jó, hogy túl vagyunk rajta, pedig Reszeli edző szerint csapata kiszolgálta a közönséget. És jó, hogy a nézőteret pásztázó repülőgép pilótája nem fogadta meg az egyik mentős óhaját, miszerint, "permetezd le a fehéreket, hátha megélénkülnek." Bár nyilván a meccsnek használt volna.