Vilma
-7 °C
4 °C

Júdás, Lófejű és Szipus - a bajnokcsapat értékelése

2004.05.28. 10:46
A majdnem brazil válogatott, a szent tehén, a vasárnap vidám csatár és a többiek Fradi-mezben. Az Index értékelte a bajnok játékosait.
Szűcs Lajos: A válogatottnál is számításba vett kapus az ősszel és a tavasz első felében is remek teljesítményt nyújtott. Ezt bizonyítja 769 perces góltalansági rekordja, mely új magyar csúcs. Ez a csúcs az MTK ellen egy hatalmas potyagóllal ért véget és az azt követő négymeccses vereség sorozatban Szűcs sem tudott segíteni csapatán. Erről azonban ő tehetett a legkevésbé, hiszen így is megvannak a meccsenkénti "bónusz védései". Így nem meglepő, hogy a negyedik kerületben Júdás névre átkeresztelt kapus teljesítményével a csapat legjobbjai között szerepel.

Dragan Vukmir: A szerb védő megalkuvást nem ismerő játékával a szurkolók egyik elsőszámú kedvence. Nem ismer elveszett labdát, többször bátran tört előre.

Dragóner Attila: Tavaly a bajnokság befejezése után, a válogatottban alapembernek számító védő biztos volt külföldi szerződésében, azonban úgy tűnik, a határon túl nem elég az, ami itthon, így maradt a Fradiban. A magyar hajzselé-iparnak pedig jelentős bevételkiesést jelentett, hogy levágatta a haját. A bajnokság hajrájára azonban - érthetetlenül - kiszorult a kezdőcsapatból, hogy a sorsdöntő találkozóra visszakerüljön oda.

Gyepes Gábor: A válogatottnál is alapembernek számító védő idén nem kapott jelentősebb szerepet. Ez azonban nem a formája, sokkal inkább a sérülései miatt történt. Tavalyi súlyos térdsérülése után az idei első edzőmeccsen kulcscsontját törte, majd felépülése után nem sokkal, a Bodajkon rendezett MK-meccsen ismét megsérült a térde.

Sorin Botis: Bemutatkozása nem sikerült a legszerencsésebbre, hiszen a Videoton elleni meccs huszonkettedik percében egy fejes után eltörött a homlokcsontja, sokáig úgy tűnt, pályafutása is veszélybe kerülhet. Tavasszal azonban visszatért, de leginkább a fiatal Keegant idéző hajával tűnt ki a mezőnyből.

Kiss György: A Ferencvárosban eddig ritkán tudta hozni azt a formáját és azt a játékot, amit a Dunaferrnél megszokhattak tőle, és amiért leigazolta őt a zöld-fehér együttes.

Adam Kapic: Idei teljesítményét jól jellemzi, hogy meghívták a szlovén válogatottba is, a horvátok elleni Eb-pótselejtezőn is pályára lépett. A Fradi egyik leghasznosabb tagja, rengeteg labdát szerez, ezeket azonban nem mindig tudja megjátszani pontosan.

Kriston Attila: A Fradi legellentmondásosabb játékosa. Neki külön rajongóklubja van, akik szerint ő az elmúlt időben a legtöbbet fejlődött játékos az Üllői úton. Erre mondják sokan, volt honnan fejlődni, egészen odáig, hogy a Liga alelnöke szerint már Beckham-szerű beadásai vannak. A kedvenc elfutásai után felcsattanó "Csak a Kriston" rigmus az utolsó fordulóra elhallgatott - Pintér Attilánál kegyvesztett lett a játékos és már a tartalékcsapatba sem fér be.

Rósa Dénes: A középpálya bármely posztján bevethető, ami jó. Rengeteget tud futni, harcos, ami szintén jó. Azonban idegrendszere hasonló edzőjéhez, ami viszont nem jó. Szerencsére a bajnokság befejezése felé ellőhetett egy pár szabadrúgást, melyből több veszély született, mint Lipcsei egészéves hasonló tevékenységéből.

Lipcsei Péter: Az Újpest-tábor és az MTK-s Torghelle legjobb barátja. A válogatottban is bemutatkozó kék-fehér csatárt Lipcsei azután köpte le, hogy előbbi lelófejűzte, valamint a hármas befutót emlegette neki. Azok, akik látták őt a kilencvenes évek elején játszani, manapság sokkal inkább nosztalgiáznak, mint éltetik őt. Amolyan szent tehén a Fradiban, akit nem lehet lecserélni. Általában akkor mozdult csak ki a kezdőkörből, amikor tizenegyest, vagy szögletet rúgott - általában gyalázatosan. Az ellenfelek szurkolótáborainál pedig a kockacukor-fogyasztás ugrásszerű fellendülését hozta megjelenése.

Leandro de Almeida: Azért vette fel a magyar állampolgárságot, mert úgy érezte, a brazil válogatottba nem fér be. (Bölcs szerénység: a selecaóból Roberto Carlost, Zé Robertót vagy Serginhót kellene kiszorítania a baloldalról.) Ha játéka olyan magas színtű lenne, mint éleslátása, ma brazil válogatottja lenne a Fradinak. Mindemellett Siófokon az év gólját lőtte.

Gera Zoltán: A magyar mezőny legtechnikásabb játékosa kezd beleszürkülni a honi mezőnybe. Ennek legfőbb oka a sok vasárnap délelőtti meccs. A szurkolói "szipuzás és hallelújázás" nem zavarja, de látszik, vasárnap délelőttökön jobban megérti magát Németh Sándorral, mint Tökölivel.

Tököli Attila: A tavalyi szezon után úgy határozott elhagyja a Fradit, de még az országot is. Azután sehol sem kellett, így miután lejárt hatmeccses eltiltása, visszatért a zöld-fehérekhez. Tavasszal a csapat egyik legjobbja volt, miközben a válogatottból kikerült - majd vissza. Ha annyit foglalkozna a játékkal, mint a partjelzők magas szintű mószerolásával, ő is és csapata is jobban járna. A DVSC ellen csak a labdarúgóliga jóindulatának köszönhetően léphetett pályára.

Marek Penksa: Minden bizonnyal ő lesz idén a télapó. Azért kezdett el szakállat növeszteni, mert megfogadta, csak akkor borotválkozik, ha gólt lő. Idei formáját elnézve ebbe bele is őszülhet - másfél éve nem szerzett tétmeccsen gólt a zöldeknél.

Marius Sasu: A román játékoson messziről látszik, soha nem, fogja átérezni, mit jelent a csapatjáték és mit jelent a Fradiban játszani. (Ez leginkább az UEFA-kupában elrontott büntetője után volt szembetűnő.)

Garami József: A télig a magyar edzői doyenjének számító tréner irányította a zöldeket. Garami ugyan rendszeresen keverte nyilatkozataiban a védő Sorin Botist és a támadó Marius Sasut, de rá igaz, jó az öreg a háznál.

Pintér Attila: A téli szünetben a valójában meg sem született Celladam-üzlet farvizén ferencvárosi kötődésű trénert keresett a klub, és a választás a Sopron fiatal edzőjére esett. Az alig féléves edzői múlttal rendelkező fiatal szakember nagy lendülettel vágott neki a munkának, a fanatizálta a játékosokat, ami hosszú ideig az elképesztő számú kiállításokban ütközött ki. Garami után a bajnoki címet és kupagyőzelmet begyűjtő Pintér szintén tizenhat meccsen NB I-es meccsen irányította a Fradit: a szezon első felében 32, a második felében 25 pontot szerzett a csapat. A különbség még akkor is szembetűnő, ha hozzátesszük, Garami keze alatt többek között a Békéscsabával és a Haladással is meg kellett mérkőzniük Tököliéknek.