Miklós
-7 °C
2 °C

Meglestük a kolozsvári Maradonát

2005.03.21. 09:30
A román futball sem a régi, de a hétvégén Kolozsváron felfedeztük a huszonnyolc éves Adrian Ancát, akihez hasonló felfogású és alkatú csatár most nincs a magyar bajnokságban. Erdélyi rangadó a játékosmegfigyelő szemével.
A magyar futball sikeres és dicsőséges idejében a legkisebb pályák, illetve a legalacsonyabb osztályban rendezett mérkőzéseken is megfordult néhány, a futballhoz értő szakember, akik olyan tehetséges játékosokat kerestek, akik majdan esetleg az első osztályban, vagy a válogatottban is megállhatják a helyüket.

A játékosmegfigyelők a futball gyengélkedésével együtt eltűntek, noha még pár éve is indult kísérlet a Nemzeti Labdarúgó Akadémia égisze alatt a rendszer felélesztésére. Még az akkor a kilencvenedik éve felé közeledő volt szövetségi kapitány, Baróti Lajos is járta a pályákat, a szaktudására azonban nem tartottak igényt, vele együtt megköszönték Illovszky Rudolf segítségét is.

Megfigyelés Erdélyben

Az Index riportere Erdélyben járva átszellemült a hétvégén, és anélkül, hogy a futballszakember palástjában tetszelegne, leírta gondolatait egy itthon ismeretlen játékosról, aki viszont nagy sztár Kolozsváron. A helyszín egyébként adott volt a múltidézésre, mert annak ellenére, hogy a helyi CFR Cluj az élvonalban szerepel, a pályáját a félidőben vonalazták, és csak két oldalára építettek lelátót. A fű, csakúgy mint Magyarországon nem zöldell, traktornyomok is voltak a játéktéren, de az erdélyi rangadót - a Beszterce, pontosabban a Gloria Bistrica volt az ellenfél - megnézték vagy négyezren a hózáporban, valamint a két fokban.

Biztos, hogy pár éve többen lettek volna, biztos, hogy színvonalasabb lett volna a mérkőzés, de így sem volt érdektelen. A kiszemelt játékos főszereplő volt, így lássuk a szándékosan futballnyelvezetet használó jelentést, amelyik rögzíti ténykedését, és amelyiket akár bármelyik magyar csapat edzőjének asztalára letehettük volna.

Leigazolása javasolt

"Adrian Gheorge Ancát, aki huszonnyolc éves múlt, könnyen kiszúrtam a bemelegítés alatt. Jóllehet a helyiek közül a vérmesebbek Maradonának hívják, egyáltalán nem hasonlít az argentin játékosra, sokkal inkább egy másik argentin klasszisra, Claudio Caniggiára. Festetett szőke fürtjei jelzik, nyilván ő is tudja, hogy több a többinél, neki másként kell kinéznie, viselkednie. A bemelegítésnél kiderült, technikailag képzett, gyors, ezt a mérkőzés alatt is bizonyította. Kilences mezben futott ki a pályára, már a második percben fellökték, nagyot csúszott a sárban, így mezszáma többé nem volt látható.

Az első helyzetét értékesítette, öt méterről fejelt a kapuba, nem volt túl nehéz dolga. Gólja után fegyelmezetlenül levette mezét, a bíró - aki apróbb hibái ellenére kézben tartotta az összecsapást - sárga lappal büntette. Az első félidőben tizenkétszer ért labdához az ellenfél térfelén, ebből egyszer pontatlanul továbbított, háromszor ugyanakkor sarokkal passzolt lendületben lévő társa elé, mindannyiszor látványos, tapsot érdemlő volt a megoldása. A labdákat jól fejelte vissza, de jól meg is tartotta, még akkor is, ha hátulról többször megrúgták, fizikumát érvényesíteni tudta. Két helyzetet kihagyott, egyszer ígéretes, ordító helyzetben kivárt, a védők beérték és szerelték, egyszer pedig elhamarkodottan csúnyán mellélőtt, amikor rávezethette volna a kapusra a labdát. Az ellentámadásból született a Gloria egyenlítő gólja.

A második félidő elején tíz percre eltűnt, aztán egy perc alatt két lecsorgó labdára is ő robbant be a védők között, habozás nélkül, de mindkétszer pontatlanul lőtt, igaz szorongatott helyzetben volt. Nem úgy, mint a 72. percben, de akkor rosszul találta el a labdát tiszta helyzetben. Az egyik kitörésénél a tizenhatos vonalánál rántották le. Amúgy összesen hatszor szabálytalankodtak ellene, ő egyszer tartott védője lábára. Lesre nem futott, de négyezer métert biztosan, ami itthon igen ritka.

Csapatának legjobbja volt, kevés támogatást kapott tőlük, erővel bírta a hazainál kicsivel jobb iramú és küzdelmesebb meccset, és a magyar mezőnyben ilyen alkatú és felfogású csatár biztosan nincs. Magyarul jól beszél, a helyiek szerint jól keres, ötvenezer eurót is megkaphat, de nem megfizethetetlen.

Leigazolása javasolt, a kellő intézkedéseket megteszem, ha megbíznak a feladattal.

Egymás lőtték hátba

A meccset végül 2-1-re nyerte a vendég Bistrita, amelyik a szurkolók szerint a bajnokság legnagyobb bundázója, az ország bármelyik pontján képes kikapni a haszon érdekében, vagyis vélhetően a Román Államvasutak (CFR) által támogatott Kolozsvárnak - mondhatnánk akár, hogy a Kolozsvári MÁV Előre - nem volt annyi pénze, hogy fizessen a siker érdekében. A Gloria három helyzetéből kettőt kihasznált, ennek köszönhette győzelmét.

A bajnokin fellépő játékosokról általánosságban elmondható: minimálisan képzettebbek a magyaroknál, de harcosabbak, keményebbek, van bennük élet. A játék minden elemében kevéssel jobbak a magyar játékosoknál, de ugyanolyan gyermeteg hibákat is elkövetnek, mint a mieink, hiszen például Cristian Turcu indításakor hátba lőtte tőle pár méterre álló csapattársát, míg a vendégek hátvédje kétszer sem figyelte a labdát, és előretörésekor így az hátba találta.

Tíz éve, amikor a román futball a csúcson volt, gyaníthatóan elképzelhetetlen lett volna hasonló eset. A helyzet változott, az olykor lehangoló körülmények, a pálya és a lelátó állapota hamarosan nem fognak.