További Futball cikkek
- A Bild szerint magyar edző is esélyes a Freiburg kispadjára
- A korábbi világklasszis szerint rasszizmusból ítélték el nemi erőszak miatt
- „Hülyeség ez is!” – Dárdai Pál kiakadt a német sajtóra
- Nincs ennél röhejesebb öngól, az 1997-es finn–magyar bohózata a fasorban sincs
- Elküldték az olasz válogatottól az Inter rasszista botrányba keveredett futballistáját
Reklámszatyorban a százmilliók
A folyamatosan mosolygó, de mély hallgatagságba merülő Emilnek amúgy reklámszatyorban hozták a pénzt ügyfelei - volt nála vagy százmillió régi lej -, ekkor kicsit gyanakodtunk, hogy miféle jegyeket sózott ránk.
A "nagy meccs" címszó alatt a román-brazil nosztalgia találkozó fut, és a helyiek szerint ennek a meccsnek még a '94-es világbajnokságon kellett volna összejönni, amikor a románok legyőzték Argentínát, Kolumbiát, de a negyeddöntőben tizenegyesekkel kikaptak a svédektől. A sárga hajú csapat így is története legjobb eredményét érte el, játékban pedig igen kiemelkedett.
Lato volt az idegenvezető
Aztán megérkezett Emil barátja, akinek meg sem jegyeztük a nevét, csak egyszerűen Latonak szólítottuk egymás között, mert kopaszságával kísértetiesen emlékeztetett a lengyel csatárra. "Én megtanultam kicsit magyar, mert a feleség, Margareta, magyar" - adta gyorsan tudtunkra, hogy nem mindent fog megérteni. "Ez egy nagy generáció volt, olyan mint magyarban a Puskásék, itt mindenki hasonlítja Hagihoz a mostaniakat" - mondta.
Brazília: Taffarel, Silas, Bebeto, Leonardo, Djalminha, Mauro Silva, Mazinho, Paulo Sergio, Valdes, Jorginho, Donizete, Marcio Santos, Rocardo Rocha, Dunga, Goncalves, Careca
Emil még örülne, ha a pálya közelében lévő bárjában innánk még egyet, de mi megyünk, mert már öt körül gyülekeznek a nézők. Lato elkísért, de mivel neki nem telik rá, hogy bejusson, hazaindul. Közben vészjóslóan mondta kis delegációnkat irányító Barthos Zoltánnak, hogy brazil mezét cserélje le, mert nem örülnek neki a drukkerek.
A temesvári Politechnika stadionról a klub honlapján lévő képek alapján úgy hittük, egy régi lerobbant létesítmény, amikor viszont beléptünk, annál nagyobb volt a meglepetés. Négy vagy öt szektort kivéve valamennyiben - pár tízmillió forintért - ülőhelyeket telepítettek, persze errefelé ritkán tartják be, hogy oda is ülnek, ahová szól a jegyük, így teltek meg a lépcsők, és így álltak legalább háromezren az ülőhelyek mögött.
Romario nem foglalkozott a meccsel
A bejutás kicsit balkános, vannak, akik csak pacsiztak az őrökkel, és már bent baktathattak is a szektorok felé. A sajtópáholy előtt kicsit inbolygó román férfi a himnusz alatt veszekedett, hogy ő miért nem vegyülhet a sajtóval, ahová nincs jegye, majd elkérte az egyik kolléga igazolványát, és amikor elkezdődött a meccs, még akkor is azon vitatkoztak, miért nem fogja visszaadni neki.
A körítés a szokásos, tűzijáték a kivonuláskor, ajándéklabdák a nézőknek, akik csak azt fájlalták, hogy Romario nem jött el Temesvárra. A harminckilenc éves finoman szólva is öntörvényű Romariónak minden hónapra akadt egy botrányos ügye, eddig legalább nyolcszor jelentette be visszavonulását, de ennél jóval többször szólta le Zicót, akit csak lúzernek becézett. Romario egyszer az őt szidalmazó szurkolóknak is nekiesett, és ha eddig a gálákon tudott is viselkedni, most senkinek sem hiányzott.
Varázsol a Kárpátok Maradonája
Mert itt volt Gheorghe Hagi, a Kárpátok Maradonája. Azt már Lato barátunk és idegenvezetőnk is mondta, hogy ő itt olyan, mintha Puskás futna ki a gyepre, ám az az ember érzése, hogy még annál is több. Neki mindent megbocsátottak, nem tudott olyan rosszul játszani az általa szövetségi kapitányként irányított válogatott, hogy kifütyüljék. Most is lesték minden mozdulatát, ő tényleg meg tudná a fölén is állítani a labdát, ha arra kérnék.
Most is csinált vagy három olyan húzogatós-forgós-bicikli cselt, amikor a brazilok is csak keresték a labdát, majd olyan flegmán tette tovább bokából két ember közé, hogy Ronaldinhónak is becsületére válna.
A Cooper-teszten aktív korában is alig csúszott át Hagi
A nézők ötpercenként skandálták a nevét, még akkor is, ha gyenge erőnléte miatt - a sprintek után a térdére támaszkodott -, kapkodott a levegő után. Igaz a pillananyilag negyvenéves Hagi aktív korában is büszkén mondta, hogy ő megbukna a Cooper-teszten, vagyis tizenkét perc alatt képtelen lefutni 2800 métert, de ha egyszer hozzá kerül a labda, akkor mindenki meneküljön. A bűvöletet csak fokozta, hogy az első gól az ő szöglete után született meg, úgy rúgott alá a labdának, ahogyan senki más, Belodedici pedig a hálóba bólintott.
Korábbi bűneit megbocsátották Belodedicinek is, aki szerb állampolgár lett '90-ben. Belodedici hihetetlennek tűnő bravúrt mondhat magáénak, két keleti csapattal - Steaua, Crvena Zvezda - is BEK-et nyert. Pár perc múlva egy nagyon formás támadás is góllal zárult, és kitől mástól indult volna, mint Hagitól, és végül Raducioiu közvetítésével Lupescu fejezte be.
Akcióban a zsandárok
Egy Vaszlavik gazemberre emlékeztető nézőnek annyira tetszett a jelenet, hogy elájult, igaz előtte valószínűleg a városról elnevezett sörből is fogyasztott pár korsóval. Valószínűleg az a néhány félmeztelen drukker is, akiket egyszer csak elvittek a zsandárok, igazolva, hogy rendnek kell lenni.
A brazilok Paulo Sergio góljával még szépítettek a félidő vége előtt, a második félidőben azonban már nem tudták a lépést tartani - Bebeto trükközött azért néhányat -, a fiatalabb román csatárok Moldovan és Ilie simán verték a korosodó védőket. Ők is lőték a harmadik meg a negyedik gólt. (Moldovan különösen nagy kedvenc mostanában, mert a temesvári csapatba tért vissza.) A román csapatban a nemrégiben Debrecenben foglalkoztatott Selymes Tibor is lehetőséget kapott, igaz nem sokat.
Többet futottak, mint egy magyar bajnokin
A meccs utolsó negyedórája az autogram-vadászoké volt, akik a kerítés mellett kuncsorogtak, és rohanták körbe a pályát, ha Hagit sikerült megfűzniük. Volt még egy össznépi öt percig tartó hullámzás, hosszú és látványos tűzijáték, és a szomorú tanulság: a két csapat többet futott, mint egy átlagos magyar bajnokin a mieink. A labda egyszer sem pattant el egy méternél messzebbre, itthon bármelyik csapat a dobogóért harcolhatna. Nemcsak nosztalgiából.