Ambrus
-7 °C
3 °C

Csonttörők nemzeti tizenegye

2005.09.09. 19:06
Az újpesti Véber György pár évvel ezelőtti sokkoló, nyílt lábtörése mellett volt néhány olyan példátlan sérülés a magyar futballban az elmúlt néhány évtizedben, amikor a karriert is befolyásolta egy szerencsétlen mozdulat. 1920-ban a rendőrség letartóztatta a lábtörőt, 2002-ben a huszonkilenc évesen végzetesen lerúgott Medgyesi László a bíróság előtt elbukott keresetével, és nem kapott kártérítést.

Félóra sem telt el a július végén kezdődött magyar labdarúgó-bajnokságból, amikor a Vasas bal oldali játékosa, Kiss György súlyos, könnyen lehet, hogy a pályafutását is befolyásoló sérülést szenvedett. A vétkes a győri Regedei Csaba volt, aki nyújtott lábbal szállt bele a válogatott játékosba. Kissnek elszakadt a térdszalagja. Regedeit ki kellett volna állítani, de ezt a játékvezető sárga lappal figyelmeztette csupán, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) viszont szeptember huszadikáig eltiltotta.

Regedei az utolsó vétkező

Regedei a Sport pluszban elismerte: lelkileg nagyon megviselte az eset, még a szünetben elnézést kért a sértettől, és éreztette, nem szándékosan rúgta meg riválisát. Ám tény, hogy a labda már nem volt ott, amikor nagy erővel letalpalta Kisst. A Vasasnál többen úgy vélekedtek, véletlenül nem lehet ilyen komoly fájdalmat és sérülést okozni.

A megbélyegzett tizenegy:
Szűcs - Udvardi, Beles, Keller, Mátyus - Regedei, Nagy, Halmai, Meksz - Bajzát, Torghelle

Az elmúlt néhány szezonban szinte rendre akadt hasonló eset, Regedei egy igen kétes hírnevű "válogatottba" tagja. Egyszerű lenne "Lábtörő FC"-nek, netán "Ámokfutó SE"-nek nevezni a csapatot, mégsem tesszük, mert a felsorolásban többnyire olyanok kaptak helyet, akiknél fel sem merülhetett a szándékosság, de nevükre ettől függetlenül úgy emlékeznek a szurkolók, hogy ők törték ketté sporttársuk pályafutását. A tettesek között nincs ismétlő, a tízes években hat törést okozó Lutz János rekordja nincs veszélyben.

Törött lábú konkurens

A kapus posztjára sokáig nem találtunk játékost, aztán egy statisztikus kolléga vetette fel: Szűcs Lajos lehet az "ideális" jelölt. Történt ugyanis, hogy '95-ben, amikor még az Újpest színeiben edződött a ferencvárosi nevelésű futballista, közte és Borsos Vilmos között dúlt a csata az egyes mezért, mert a szlovák Roland Praj hibát hibára halmozott. Szűcs az egyik edzésen - akaratlanul - okozott sérülést Borsosnak, akinek lábtörése után már nem sikerült visszatérnie az élvonalba.

Törőcsik Udvardit, Baranyi Belest nem felejti


Törőcsik András

A védőknél egyszerűbb volt a képlet, hiszen a tatabányai Udvardi Endre belépőjét a már levezető Törőcsik András sínylette meg '89-ben, amikor az MTK színeiben játszott, és a Tatabánya 6-1-re nyert. Udvardi egyik rádiós nyilatkozatában elismerte, hogy mozdulata csak egy szerencsétlen belépő volt, de sokáig viselte a neve mellé ragasztott mészáros jelzőt.

Udvardi kortársa, a ferencvárosi Beles Ferenc - az Üllői úton neki szólt a "Beles, anyád keres!" kezdetű rigmus - a vidis Baranyi Sándorral keménykedett a nyolcvanas évek elején, és a fehérvári középpályás húzta a rövidebbet, eltört a lába.

Mátyus cserét kért szabálytalansága után

Az Üllői úton még egy súlyos, és alighanem örökre emlékezetes sérülés volt: Keller József "balettmozdulattal" akarta megszerezni a labdát a váci Romanek János elől, de eltalálta a középpályás fejét, akinek eltört az állkapocscsontja.

A Fradi balhátvédjeire rájárt a rúd, ezt Mátyus János is bizonyította évekkel később, amikor a vonal mellett játékba avatkozó Csertői Aurél elől becsúszva akarta elrúgni a labdát. Meglehetősen szerencsétlenül végződött kísérlete, a kispesti csatár nyílt bokatörést szenvedett. Mátyus az eset után rosszul lett, cserét kért, és úgy emlékezett vissza a történtekre, hogy "elfogyott köröttem a levegő".

Véber sohasem lett a régi

Csertői drámája a médiában eltörpült az újpesti közönségkedvenc, Véber Györgyéhez képest, akinek néhány hónappal korábban törte el a lábát - szintén sokkoló, nyílt törés volt - a diósgyőri Nagy Sándor. Nagyot igencsak megviselte az eset, később - érthetően - kerülte a fellépéseket a Megyeri úti stadionban. Tett egy tétova kísérletet, hogy találkozzon kórházi ágyánál a Véberrel, de erről a bosszúszomjas szurkolók miatt lebeszélték, köztük maga az érintett is így látta jónak. "Ügyelni kellett arra, hogy néhány elvakult szurkoló ne fogjon bosszúhadjáratba" - elevenítette fel az eseményeket Véber.

Csapattársa lett lábtörőjének
A kettős nyílt törést szenvedő, jelenleg az NB III-as Fótot felkészítő Véber György így emlékszik vissza a történtekre: "Annak ellenére, hogy még a lábam is veszélyben volt, jelenleg semmi problémám sincs, még az időváltozásoknál sem fáj. Ezúton is szeretném megköszönni az orvosoknak. A törésemet igazán lelkileg volt nehéz feldolgozni, ebben nagyon sokat segített, hogy az ország minden pontjáról érkeztek táviratok, telefonok, együttérzésükről biztosítottak az emberek, és akkor tapasztaltam, micsoda nagy szeretet vesz körül. Még a fradisták is jobbulást kívántak.

Eleinte a klubomtól is minden segítséget megkaptam, később viszont lehet, hogy megrettentek, amikor látták, hogy visszatérek. Vígan játszhattam volna még Újpesten öt évet - a sérülés után csak húsz meccs jött össze -, ha el nem küldenek. Igaz, magamat is hibáztathatom, hogy így alakult a sorsom, mert amikor a tizenhatból tizenkét élvonalbeli csapat hívott, akkor az okos fejemmel a másodosztályú Dunakeszit választottam, mert hittem abban, hogy innen könnyen visszakerülhetek a lilákhoz. Az Újpest után végül még négy csapatban játszottam, a legjobb időszakom Tatabányán volt. Akkor Nagy Sanyival is együtt játszottam, bizonyítva, hogy soha nem vetettem meg, nem haragudtam rá."

Véberénél is hátborzongatóbb volt a BVSC-s Szekula Ferenc sérülése a kilencvenes évek elején. Szekulába a siófoki Meksz Gyula szállt bele kíméletlenül, és a játékos volt hónapokig derékig gipszben, a combcsontja tört el - legalábbis a visszaemlékezések szerint, szilánkosra.

Halmai belépői: két sérült


Halmai belép

A válogatott Halmai Gábor jóval finomabban, de szintén súlyos sérülést okozva lépett oda John Jensennek, a '92-es döntő első gólját szerző dán Európa-bajnoknak. A barátságos találkozó elején az Arsenal játékosának támaszkodó térdét találta el Halmai, és hónapokra kidöntötte a sorból.

A korábban a Honvédban és az MTK-ben is futballozó Halmai nem sokkal később Wukovics Lászlóval is ütközött egyszer a válogatott edzőtáborában. Az akkor már az Újpestben szereplő korábbi Fradi-játékos kilenc forduló alatt nyolc gólt lőtt, majd szeptemberben ütközött Halmaival, veséje bevérzett, és két hónapos kényszerszünet következett pályájában. Halmai korának egyik legjobb védekező-labdaszerző középpályása volt itthon, de olykor talán túlzásba vitte a keménységet.

A vétkes Bajzát mellett állt a bíróság

A megbélyegzettek válogatottjának csatársorába két ifjú titán került be, akik góljaik mellett nem egyszer érzéketlen viselkedésükkel is kitűntek. Bajzát Péter a huszonkilenc éves Medgyesi László karrierjére tett pontot 2002 áprilisában, miután egyik "elborult" pillanatában úgy rúgta meg a védőt, hogy az porc- és keresztszalag-sérülést szenvedett. Az újpesti Medgyesi kártérítési pert indított, de a polgári bíróság előtt nem tudta bebizonyítani a szándékosságot. A pályára viszont már nem térhetett vissza.

A válogatottban rendszeresen pályára lépő Torghelle Sándor 2003-ban MTK-játékosként egy botrányos örökrangadón kaszálta el úgy a ferencvárosi Somorjai Tamást, hogy a húszéves játékos porc- és szalagsérülését hónapokig kellett kezelni. Torghelle a feltűnő sportszerűtlenség ellenére sem kapott lapot, igaz, később Lipcsei Péterrel köpdösődött, és így végül mégiscsak a kiállították.

A külföldi példák
Mielőtt általánosítanánk, hogy a magyar játékosok képzetlensége és a szerényebb futballkultúra miatt adódott számtalan komoly sérülés, meg kell állpítanunk, külföldön sem ritka, hogy valaki lábtöréssel válik hírhedtté. Rachid Bouaouzan, a Sparta Rotterdam huszonegy éves labdarúgója például tavaly decemberben törte el Niels Kokmeijer (Go Ahead Eagles) mindkét lábát, Kokmeijer jelenleg csak gondolatban lehet a pályán. Bouaouzan tettéért féléves börtönbüntetést kapott két évre felfüggesztve, a futballpályán tizenkét meccset volt kénytelen kihagyni. Büntetése mérsékeltebb volt, mint a Bredában játszó Pető Tamásé, akit doppingvétségén értek, jóllehet a pozitív mintáért a csapat vezetése vállalta a felelősséget.

Bouaouzan nem biztos, hogy szándékosan okozott sérülést, Roy Keane önéletrajzi könyvében viszont bevallja, hogy ő előre eltervezte a norvég Haaland "megsemmisítését".
"Sokáig vártam az alkalomra. Végül kibaszott keményen megrúgtam, bár azt hiszem, a közelben volt a labda is. Most megkaptad, te fasz. Soha többet nem vádolsz szimulálással" - emlékezett vissza tettére.

Keane-nek kártérítést nem kellett fizetnie, Kevin Muscatnak viszont igen, nem is keveset: kétszázötvenezer fontot, vagyis közel százmillió forintot. A Wolverhampton játékosa Matt Holmest terítette le könyörtelenül. Nagy-Britanniában a sportbeli kártérítési rekord 1997 óta 909 ezer font (mai áron 351,7 millió forint), Gordon Watson, a Bradford City labdarúgója kapta, miután Kevin Gray, a Huddersfield Town hátvédje ugyancsak maradandó sérülést okozott neki.

Két játékos neve is amiatt ivódott be a köztudatba, mert súlyosan megsérült szabálytalanságuknál egy neves játékos. A baszk Andoni Goikoetxea Diego Maradonát tette több mint félévre játékra alkalmatlanná a '82-es vb után, az argentin Duscher David Beckham esetében gondoskodott arról, hogy az angol ne tudjon maximális erővel készülni a 2002-es vb-re. Duscher a Deportivo labdarúgója volt, Beckham még a Manchester színeiben lépett pályára, amikor összeakadtak a Bajnokok Ligájában.

Egy név magyar szempontból is örökre emlékezetes maradt: a dán kapus Engedahlé. Ő a már aranylabdás Albert Flóriánnal ütközött '69-ben, a "Császárt" le kellett cserélni, és a válogatottban ez volt az utolsó fellépése, ráadásul a nemzeti csapat néhány hónappal később belefutott a Csehszlovákia elleni, marseille-i 1-4-be.