További Futball cikkek
- Elküldték az olasz válogatottól az Inter rasszista botrányba keveredett futballistáját
- Gulácsi Péter csapata úgy döntött, hogy kapus fronton mindenképp változtat
- A török sztárcsapat visszaléphet a bajnokságtól a példátlan botrányt követően
- Vancsa Zalán érettebben tért vissza a válogatottba, és folytatná belgiumi remeklését
- Négy pontot levontak a Premier League egyik csapatától
Hosszú sorok állnak a Stamford Bridge stadion jegypénztárai előtt, ám nem az angol munkásosztály futballszurkolói akarnak bejutni a Chelsea meccsére. London luxusnegyedének csapata inkább az öltönyös menedzsereket vonzza, akik nem sajnálnak ötven fontot (majdnem tizenkilencezer forint) az alig kétórás összecsapásért.
Rendhagyó melegítés
Az aréna nem túl nagy, öt perc alatt körbejárható az alig negyvenezer ülőhelyes létesítmény, de a spanyol Real Betis elleni Bajnokok Ligája-csoportmeccsre így sem telik meg, pedig a gyepen remek játékosok gyakorolnak, és akad néhány sztár is.
A kezdőcsapat tíz mezőnyjátékosa körbe állva melegít Didier Drogba irányításával. Ő beszél, a többiek figyelnek a nyújtógyakorlatok közben, míg mindannyiukat szemmel tartja egy tréner. Cicázásnál ösztökéli őket a gyorsabb passzokra, a közös munka után a kapitány John Terryvel gyakorolja a fejeléseket, arra bíztatva, ugorjon magasabbra, bólintson erősebben.
A hálóőrökkel a kapusedző foglalkozik, nem egymásnak rugdosnak, mint a legtöbb klubnál. A futballistáknak semmire nincs gondjuk, még a pályán kívülre pattant labdákért sem kell elmenniük, összeszedik azt edzőik. Ritkán látni ennyire részletesen kidolgozott edzésmódszert.
Bár közel két hónapja nem állt tétmeccsen a hálóba az olasz játékos, Mourinho lehetőséget adott neki, mert az edzéseken őt látta jobbnak.
Cudicininek a nyáron voltak ajánlatai több olasz klubtól is, de maradt, mert bízott benne, hogy rákerül a sor: "Mourinho nagyon korrekt velünk, mindannyiunkat egyenlő félként, férfiként kezel és tisztel. Nem csak az edzőnk, a barátunk is egyben".
Percekkel a kezdés előtt a hangulat nem fergeteges, a hazai, majdnem teltházas tábort elnyomja a vendégszurkolók néhány ezres éneklése. Mindössze egy jól öltözött, ittasnak tűnő drukker kiabálja rendületlenül: "Fuck off Betis!". Társai hangja csak akkor jön meg, amikor kedvenceik meccsszerelésre vetkőzve jelennek meg a füvön. A lelkesedés hamar elhal viszont, az első félidő csendesen telik.
Mourinho a kedvenc
A dallamos 'Chelsea, Chelsea, Chelsea, Chelsea, Chelsea, Chelsea' és a 'Stand up for the champions' rigmuson kívül többre nem futja - ezekre is csak ritkán - , Drogba gólja kell, hogy rendesen megjöjjön a hangjuk. A találatnak nem csak a közönség, de napjaink legjobb futballedzője, a Chelsea-t a kispadról irányító José Mourinho is a helyéről felugorva örül.
A szünet előtti második - potya - gólra van szükség az igazi hangulathoz, Joe Cole harmadik, igenszép találata után Mourinhót élteti a nép. A vége 4-0 a szezon eddigi, talán legszebb Chelsea-találatával: saját térfélről indítva két passz után a kaputól hat méterre álló Crespo fején, majd a hálóban a labda. (Frank Lampard és Shaun Wright-Phillips villantak az argentin csatár előtt.) Tanulmány, nem csak ez, a Chelsea játéka általánosan, ami az utóbbi időben nem csupán eredményes, látványos is.
Célirányos pökhendiség
Mourinho, aki a negyedik gólnál újra felpattan, a meccset követő sajtótájékoztatón kifejezetten visszafogott, nyoma sincs az angol lapokból ismert nagyképűségeinek.
Gyors, erős, csapatjátékos, tud szerelni, passzolni, gólt lőni egyaránt. Középpályás társaitól rengeteg feladatot átvesz, Makelelének a labdaszerzésben, Lampardnak a támadásokban segít be. Hárman együtt szinte áttörhetetlenek, nem véletlen, hogy a Betisnek csak pontrúgások után volt helyzete.
Nyugodtan és korrektül felel minden kérdésre, nem kérkedik, sőt, azt ecseteli, lehet, hogy nem lőnek gólt és kikapnak a következő meccsükön. Idén a bajnokságban, a szuperkupában és a BL-ben tizennégyet játszottak, tizenkettőt nyertek, kétszer döntetleneztek, a Liverpoollal, az európai sorozatban, valamint legutóbb vasárnap, az Evertonnal a Premier Legaue-ben.
José Mourinhót rengetegen bírálták már pökhendisége, nagyképű nyilatkozatai, lenéző stílusa miatt. Nehéz ember, de az angol újságírók kifejezetten kedvelik, ez látszott a meccs utáni sajtótájékoztatón is.
Az emberek vagy utálják vagy szeretik, de öntelt megjegyzései tudatosak, célja, hogy levegye a nyomást a játékosairól, illetve, hogy elterelje róluk a figyelmet: inkább cikkezzenek rólam, mint zavarják a focistákat.
'Nem akarunk válaszolni senkinek'
Ez a stratégia tavaly tökéletesen be is jött, idén pedig már a következő hadműveletet készíti elő. Ebben a szezonban még nem kaptak ki, így mindenki azt lesi, mikor jön az első kudarc. Mourinho már a Betis elleni találkozót úgy harangozta be, hogy véget érhet a sikerszéria, majd a fölényes győzelem után első szava az volt "kikaphatunk" a hétvégén, hiszen, "lehet, hogy legközelebb nem tudunk egy gólt se lőni". Egyet azért lőttek a hétvégén, az Everton ellen sikerült egyenlíteni, így először veszítettek pontokat (1-1) a kékek.
Néhány hete kritizálták őket, kevés gólt szereznek, az angol sajtó egyik tagja föl is adta a magas labdát Mourinhónak, a 4-0-lal a kétkedőknek is válaszoltak. "Nem akarunk válaszolni senkinek, vagy bármit is megmutatni. Csak meccseket akarunk nyerni" - hagyta kihasználatlanul ezt is. Arra pedig, hogy tökéletes lett volna a csapata szerdán, annyit mondott: "Az első negyedórában a beívelések után szerencsénk volt, gólt kaphattunk volna. Ha akkor valamelyik Betis-fejes bemegy, máshogyan alakulhatott volna a meccs. Nem történhet meg, hogy lefejeljenek minket, elfogadhatatlan, hogy nem figyeltünk oda".
Eső nem lehet kifogás
A 42 éves mester a kötelező sajtóteendői után még a pálya mellé, a szemerkélő esőbe is lejön, és hosszan nyilatkozik egy újságírónak, aki mobiltelefonját tartja a mester füléhez. Megállnak játékosai is, Hernan Crespo, Cole, Cudicini, mindannyian készségesek, a fejükre csöpögő víz sem zavarja őket.