Miklós
-7 °C
4 °C

'Agyhalott sport lett a futball'

2006.01.22. 11:10
"Ez a könyv nem a futballhuliganizmusról szól. Hanem hatalomról" - állítja John King, a nálunk tíz év után - és az azonos című film premierjével egy időben - megjelent Futball faktor című könyv írója. Kedvenc klubjáról, a Chelsea-ről és az angol futballról is azt gondolja, hogy a magas jegyárak miatt kiszorultak az igazi szurkolók a stadionokból és divatdrukkerek lepték el a hangulatukat vesztett pályákat. Úgy látja, a média még mindig eltúlozza a futballhuliganizmust, szeret belerúgni a munkásosztálybeli, rövid hajú, fehér férfiba és a hatalom is szereti rájuk terelni a figyelmet. Interjú.
#alt#
John King (foto: Random House)

Változott-e az angliai futballhuliganizmus az elmúlt tíz évben, a Futball faktor megjelenése óta?

Nem igazán. A legsűrűbb időszakok a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években voltak. A kilencvenes évek közepe óta többé-kevésbé változatlan a helyzet. A nagyhírű csapatok közötti meccsek továbbra is botrányt ígérnek. A könyvben is említett West Ham, Tottenham és Millwall elleni mérkőzések nem változtak. Még mindig ugyanakkora a gond, amikor a Chelsea velük játszik.

A könyv és más írásainak is egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a média eltúlozza az úgynevezett futballhuliganizmust. Még mindig ez a helyzet?

Azt hiszem, a sajtó még mindig felfújja a történteket, ha az angol válogatott Európában játszik, ahol a kamerák mindent felvesznek. De az angliai pályákon mostanában alig látni verekedéseket, szóval hiányoznak képek, amelyeket annyira szeretnek a médiában. Azt is gondolom viszont, hogy a sajtó szívesen közvetít békés képet a futballról. Annyi pénzt húznak ki ugyanis belőle, míg a hatóságok paranoiásak bármilyen erőszakkal kapcsolatban. Meg nem akarják elriasztani a szponzorokat sem.
Bedobnak egy műanyagpoharat a pályára és ebből lesz a nagy sztori. Szóval igen, még mindig eltorzítják a dolgokat. A könyvben említett túlzást egyébként a hatalom erőszakosságával hasonlítom össze.

Bill Farrel, a veterán
Az idős, II. világháborús veterán, Bill Farrel úgymond a cselekmény - ha van ilyen a Futball faktorban - mellékszálán jelenik meg. Özvegy, egyedülálló férfi, unokája, Vince Matthews nem tartozik a legkeményebb Chelsea-szurkolók közé, de részt vett néhány balhéban. A valódi háborút King többször is összehasonlítja a huligánok hétvégi balhéjaival.
"Csöppet sem fél. Nincs mitől. Fehér bőrű angolszász és protestáns. Aki szolgált a háborúban. Tapasztalt veterán, alkarján ott virít a bulldog képe, amit kék tintával tetováltak bele. Angliáért ölt, az angol életstílusért. Büszke rá, hogy ide tartozik. Hogy ez a hazája. Önérzettel viseli a pipacsot a gomblyukában."
A mű legfontosabb szereplője amúgy Bill Farrell. Ő a Futball faktor hőse. Bill Farrell nélkül nem létezik a könyv. Ő egy valódi háborúban küzdött és büszkeséget adott Angliának.
A Futball faktor az Öböl-háború utáni időkben íródott. A belőle készült film a második Öböl-háborúval esett egybe. Bob West a könyvben Smart Weapon Arcade-del játszik. Második Öböl-háború (Gulf War II), úgy hangzik, mint egy PlayStation-játék neve.
A tévék ma már digitális képeket sugároznak, az egyik képernyőn a Chelsea-t látod, a másikon egy iraki utcát mutatnak, lángoló járművekkel és eltorzult emberi testekkel. Ugyanazok az események ismétlődnek. A motiváció nem változik. A kormány elítéli az önmagukat megvédő angol srácok aktuális európai balhéját, miközben azok testvéreit a Közel-Keletre küldi harcolni. Összehasonlítva, a futball lényegtelen dolog, de kényelmes erre terelni a figyelmet. Egy esély a hipokritáknak a morális erőszakra, miközben ők meg fejhetik a fegyvergyáraikat és a mészárszékeiket.

Még mindig könnyű célpont a munkásosztálybeli, rövid hajú, fehér férfi, akit tetoválások díszítenek, és sört szorongat a kezében?

Csávók, politikai korrektség
Chav: cigány eredetű szó az angolban, magyarul csávó. Az angolban degradálóbb. Fiatal, alsóosztálybeli, egyes meghatározások szerint kispénzű, tanulatlan, általában munkásosztálybelieket jelölnek ezzel a szóval, akik hivalkodó (sport)ruhákban járnak.
Binge drinker: gyakorlatilag alkoholista, de jelentése körülbelül nagyivó. Binge drinker az egészségügyi meghatározás szerint az, aki egy alkalommal legalább öt italt elfogyaszt, és ezt az elmúlt harminc napban legalább egyszer megtette.

Igen, kétségtelenül. Bár a média most már a "binge drinker" és a "chav" kifejezéseket használja. Írtam erről egy könyvet, White Trash (Fehér szemét) címmel. Közvetlenül kapcsolódik a Futball faktor elképzeléseihez, de egy másik szemszögből.

Eltűntek mostanra a Tommy Johnsonok a Stamford Bridge-ről?

A stadionból talán, de a színről nem. Jó pár Tommy Johnson már nem bajlódik azzal, hogy futballmeccsekre járjon. Túl drága és nincsen már hangulat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének jelen a pályán kívül.

Egyes kritikusok sztereotipikusnak és leegyszerűsítőnek mondták a könyvet. Valóban az?

Más kritikák meg komplexnek tartották. Egyik sem érdekel. Arról írtam, amit láttam az évek során. A regénynek különböző szintjei vannak, és attól függ, ki a kritikus, hogy megérti-e a mélyebb rétegeit. Ez a könyv nem a futballhuliganizmusról szól. Hanem hatalomról, arról, hogy közönséges emberek hogyan küzdenek inkább egymással, mint hogy ellenszegüljenek azoknak, akik őket irányítanák. Van izgalom és büszkeség Tommy Johnson világában, vágy a hősiességre, hogy valami mást csináljon, frusztráció és düh. Mindez az őt körülvevő társdalomra adott válasza. A különböző kritikák különböző szintig értik meg a könyveket. A Futball faktor nem kivétel. Vannak újságírók, akik szó szerint olvasnak könyveket és nem sokat értenek meg belőlük, míg mások megértik a politikai és a szociológiai elemeket is.

Tudatosan volt a könyv ennyire politikailag inkorrekt nyelvezetű vagy csupán ez volt a legjobb módszer ennek a közegnek a bemutatására?

Úgy látom, az emberek nagyon máshogyan viselkednek, mint a televíziók, rádiók, lapok politikailag korrekt világa. Számos rejtett jelentés van a nyelvhasználatban. Amit az emberek mondanak, nem mindig azonos azzal, amit tesznek. És ez mindkét módon igaz. Vannak, akik használják a nigger szót, de közben vannak fekete barátaik, miközben mások, akiket sokkol ez a kifejezés, távol maradnak a feketéktől. Ezek az eltérő viszonyok is benne vannak a Futball faktorban. A politikai korrektség nem jelent semmi újat. Korábban a szélsőjobb élt vele, most liberális betegségként láthatjuk viszont.

Hogyan változott meg a Chelsea élete az új tulajdonos, Roman Abramovics 2003-as érkezésével?

King: a lelátóról az eladási listák élére
John King 1961-ben született a nyugat-londoni Slough-ban. Húsz évig látogatta a Chelsea meccseit, magazinoknak írt, szerkesztette a kékek egyik szurkolói lapját is. Évekig élt külföldön, utazgatott, a Lonely Planet szerzője is volt. Első regénye, A futball faktor 1996-ban jelent meg. Egy trilógia első darabja lett, az England away (1998) és a Headhunters (1999) követték. Jelenleg is Nyugat-Londonban, Battersea-ben él. A futball mellett az underground (oi, punk) zenéről jelennek meg írásai.

A pénze megmentette a klubot és segített kialakítani egy sikeres csapatot, habár a '90-es évek közepe óta a Chelsea jól fejlődött, és kupákat nyert. A baj az, hogy az új sikerek egyre több divatdrukkert és részidős szurkolót vonzanak, akik megveszik a drága jegyeket. A Premiership csapatai nagy erőfeszítéseket tettek az elmúlt tíz évben azért, hogy megszabaduljanak munkásosztálybeli szurkolóiktól. Ebben a folyamatban a Chelsea szenvedett a legtöbbet. A Chelsea meccseire járni nagyon drága a valódi szurkolóknak és sokan nem tudják ezt megengedni maguknak. De legalább már egy évtizede ez megy.
Abramovicsnál van a pénz. Arra várunk, hogy hetven-nyolcvan százalékkal csökkenti a jegyárakat és visszaengedi a lelátókra a Chelsea szurkolóit.

Hogy látja az angol futballban a '90-es években történt változásokat?

A játék terén nagyot fejlődtünk olyan tehetséges külföldi futballisták érkezésével, mint Zola, Vialli és Gullit. A pályán kívül azonban összeomlott a hangulat, mert üzletemberek agyhalott sporttá változtatták a futballt. Korábban identitásról és szenvedélyről szólt, a helyi közösségekhez kötődött, az emberek életének középpontjában állt. De most már minden a pénzről szól. A stadionok jól néznek ki, takarosak, de közülük sok élettelen.

Jár még Chelsea-meccsekre?

Néhány mérkőzésre elmegyek, de egyáltalán nem olyan gyakran, mint korábban. Dühít a hangulattalanság, meg az, hogy annyi embert látok, aki nem igazi Chelsea-szurkoló. Szerintem unalmas majdnem teljes csöndben ülni. Ezrek érzik ugyanezt. Ne értsen félre. Még mindig sok rendes Chelsea-drukkernek sikerül elmennie minden meccsre. De a fiatal srácok miatt nagyon szomorú vagyok. Megtört az a szokás, hogy minden mérkőzésen ott kell lenni. Sokkal jobban élveztem a harc napjait. Sokkal viccesebb volt. Szeretem a Chelsea-t, az embereket, a szurkolókat, az edzőt és a játékosokat, de a siker nekem nem fontos.

Min dolgozik mostanában?

Épp most fejezem be Skinheads (bőrfejűek) című regényemet, amely laza trilógiát képez majd a White Trashsel és a Human Punkkal együtt. Most indítom útjára saját kiadómat, a London Bookst is, jövő év elejétől működhet. Dolgozom egy lemezen is, ez a The Prison House (fogház) című könyvemre épül. A dalok már készen vannak, csak a felvételek, na meg a kiadás van hátra.

Drága belépők
John King nincs egyedül a magas jegyárak miatti kritikájával. Az idei angol bajnokság első néhány fordulója után csökkentek a nézőszámok az előző szezonokhoz képest, amit sokan a drága belépőknek tudnak be.
A Chelsea aktuális jegyárai:
West Stand (oldalvonal melletti lelátó, itt van a VIP-páholy, elnöki páholy), alsó rész: 48 font (17 600 forint)
felső rész: 60 font (22 ezer forint)
East Upper (a másik oldalvonal melletti lelátó), felső rész: 48 font (17 600 forint)
East Lower Family Centre (a másik oldalvonal melletti lelátó "csalódi" szektora), tagoknak: felnőtt - 35 font (12 800 forint), gyermek - 15 font (5500 forint)
Matthew Harding Upper (északi, kapu mögötti lelátó, felső rész): 48 font (17 600 forint)
Matthew Harding Lower (északi, kapu mögötti lelátó, alsó rész): 45 font (16 500 forint)
Shed End Upper (déli, kapu mögötti lelátó, felső rész): 48 font (17 600 forint)