Ha David Beckham többet olvasna
További Futball cikkek
- Óriási üzlet készül, jövő nyáron új korszak veszi kezdetét Liverpoolban
- Szoboszlai után újabb magyar név a Liverpool kiszemeltjei között
- „Nincs bizonyíték, nincs bizonyíték” – megdöbbentő hangfelvétel a Real–Barca botrányáról
- A Manchester Unitednél megégett edző veheti át a Bayern München kispadját
- Szoboszlaiék helyett Londonban köthet ki a portugál edző
Nagy bátorság kell ahhoz, gondolhatnánk, hogy valaki még megpróbáljon újat mondani David Beckhamről. A Real Madrid több mint futballistájának gyakorlatilag teljes élete nyomon követhető, unalomig ismételt, hogy új férfiideált teremtett. Állítólagos szeretői közül is láttunk már vagy tízet, az egyre csoffadtabb Victoria meg már nem is érdekes.
Egyetlen lehetőség
Beckham 2003-as érkezése (fotó: epa)
Az Európa Könyvkiadónál tavaly megjelent Beckham és Spanyolország című könyv szerzője, Jimmy Burns tovább megy bulvárhisztériánál, vagy, sokkal inkább, egészen más irányba indul el. Egyrészt koncepciója nem más, mint hogy David Beckham áru, jól felépített imázzsal, tudatos menedzsmenttel. Miután nevelőklubjánál, a Manchester Unitednél megromlott a kapcsolata Sir Alex Fergusonnal, atyai tekintélyű edzőjével, a számára egyetlen lehetséges célpontot választotta 2003 nyarán, amikor a Real Madridhoz szerződött.
Az agilis Florentino Perez vezette klub globális pozíciói ekkor nem voltak igazán stabilak, pénzügyileg is nehéz helyzetben volt, és ebben a helyzetben a Távol-Keleten is nagyon népszerű Spice boy kapóra jött, mint mentőöv.
Az üzleti vállalkozás és a jól felépített sztár
Ezzel az állítással egyáltalán nincs egyedül, sokan hangoztatják, és az eredménytelenség is bizonyítja: a sztárokkal teletömött Real kizárólag üzleti vállalkozásként nyújtott maradandót az elmúlt években. Burns azonban ennek a most már közhelyszerű tételnek a bizonygatásától is eltekint; nem is érdekli igazán a Beckham körüli felhajtás. Azért végigköveti az angol válogatott csapatkapitányának életét a kezdetektől, bemutatja Chingfordot, ahol angol válogatott csapatkapitánya felnőtt, leírja megismerkedését Victoria Adamsszel és megemlíti pályafutása legemlékezetesebb pillanatait.
A többek között zseniális keresztpasszaival és szabadrúgásaival ismertté vált játékos a szerző szerint nem tartozik a legnagyobb őstehetségek közé. Azonban szorgalmas és céltudatos futballista és a mögötte álló ügynököknek, valamint, nem utolsó sorban, Victoriának köszönhetően jutott el oda, hogy a sport kereteit átlépő világsztár lett a XXI. századra. Annak ellenére, hogy nyilatkozni nem igazán tud, az egyszerű mondatoknál nem jut tovább, és azok is leginkább semmitmondóak.
Ahova Beckham érkezett
A könyvben azonban e jelenség mibenlétéről sem tudunk meg sokkal többet, a szerzőt sokkal inkább az érdekli, milyen az a közeg, amelybe Beckham érkezett, milyen "démonokkal" kell megküzdenie, gyakorlatilag a tudtán kívül az angolnak.
A korábban Diego Maradonáról és a Barcelonáról is könyvet jegyző írónak személyes indítékai is vannak: angol apától és spanyol anyától született, a Real stadionjával szembeni kórházban. Mégsem szurkolt soha a madridi csapatnak, ugyanis azt sok spanyollal együtt a Franco-rezsim támogatottjának tartotta. Az életrajzi elemek visszatérőek, Burns többször is megemlékezik nagyapjáról, akinek a neve az 1975-ben meghalt diktátornál is megfordult, mint lehetséges miniszter, noha kifejezetten nem volt a tábornok híve.
Kinek a klubja is a Real Madrid?
A spanyol futball és a Real Madrid történetéből természetesen nem hagyhatóak ki a magyarok sem. Burns személyesen is találkozott a Barcelona egykori világklasszisával, Kubala Lászlóval, aki néhány felkészülési meccsen a madridi mítosz, Di Stefano mellett játszott. Az argentint ugyanis mindkét klub akarta - akárcsak Beckhamet -, és csak a katalánok habozásán és Bernabeu agilitásán múlott, hogy az argentin a Realt tette naggyá. A három válogatottban is megfordult csatár "különös gyengédséggel" emlékezett ezekre a meccsekre.
Ha külön fejezetet nem is, de oldalakat szentel a könyv Puskás Ferencnek. A Száguldó őrnagy és Di Stefano a szerző szerint is minden idők egyik legnagyobb párosát alkották. Felidézi, amikor az egykori kispesti megérkezett, edzője, Camiglia feleslegesnek vélte leigazolását túlsúlya miatt. Miután azonban először edzett Di Stefanóval, az argentin klasszis csak annyit mondott, a magyar "jobban kezeli a labdát a bal lábával, mint én a kezemmel." Innen kezdve senkit sem érdekelt a la barriguita (kis pocak), inkább Canoncitónak (Ágyúcska) hívták.
Ez az állítás amelyet alaposan körbejár: a klubhoz tartozók mindig is tagadták, vagy legalábbis hűvös tartózkodással fogadták az ezt firtató kérdéseket, mint például az eddigi utolsó sikeres Real-edző, Vicente del Bosque.
A Real valóban nem volt a szó szoros értelmében a rendszer támogatottja, de sokáig annak kirakatának számított, és Spanyolország nemzetközi elszigeteltségének éveiben gyakorlatilag a Franco-rezsim nagykövete volt. Azonban még kínosabb megállapítás az, hogy a Real kezdetektől fogva a mindenkori hatalommal kereste a jó viszonyt. Érdekes, a Madrid FC első ügyvezetői, a Padros fivérek Katalóniában születtek, majd az 1920-as évektől már a király és a diktatúrát bevezető Primo de Rivera nyilvánvaló pártfogását élvezi az időközben a királyi jelzőt kapott egylet.
A híres buzdítás, az "Hala Madrid!" (Gyerünk Madrid!) is egy király sarjtól, Don Gonzalo hercegtől származik. "Ez a klub mindig ott akar lenni, ahol a hatalom van" - jegyezte meg a Real egyik krónikása, és valóban, 1931-ben, a köztársaság kikiáltásakor le is tépik a királyi címert a mezről és évekig újra Madrid FC lesz a csapat neve. Később a kommunisták és szocialisták kezébe kerül, hogy Franco tábornok polgárháborús győzelme után gyorsan a hozzá hű emberek szervezzék újjá a klubot.
Az elkeseredett Real-Barca versengés
A klub történetéhez ugyanennyire hozzátartozó, a katalán nép büszkeségének számító Barcelonával való elkeseredett versengést nem dimenzionálja túl, de felidézi annak a kezdetét. Szól az 1943-as Spanyol-kupa elődöntőről, amelynek első meccsén, Barcelonában, a szurkolók szinte végig tüntettek a Real ellen. Aztán a visszavágón úgy nyert a madridi csapat 11-1-re, hogy a szurkolóknak a kezdés előtt sípokat osztottak ki, és a petárdák miatt a katalán kapus végig kint állt kapujából.
A meccs okozta botrány elsodorta mindkét klub vezetőit és így került a Real élére a klubot naggyá tevő Santiago Bernabeu. Franco korábbi harcosa, a volt játékos és edző hetekkel hatalomra kerülése után nekikezdett a 70 ezres stadion terveztetéséhez. Burns itt is hangoztatja, a Real nem az állam pénzén építette a mai Bernabeut, de természetesen az elnök politikával ápolt kapcsolatai teremtettek ideális környezetet a projekthez.
Bernabeutól Perezig
Florentino Perez (fotó: epa)
Burns jól találja meg a hangsúlyt a futball, a Real Madrid politikája és a huszadik századi spanyol történelem bemutatása között. Oldalakon keresztül értekezik a polgárháború alakulásáról, de ugyanolyan élvezetesen tálalja azt, hogyan épült fel Puskásék álomcsapata. Spanyolország átalakulását, a polgárháború utáni újjáépítéstől Franco rezsimjének a megszilárdulásáig, majd a diktátor halálát követően történtekig és majd tovább, nem erőltetetten kapcsolja össze azzal, ami a Realnál zajlott eközben.
Nem a sportújságírókra sokszor jellemző banális túlzások - amelyek például, néha addig mennek, hogy egy zágrábi meccs indította el a délszláv háborút - jellemzik, amikor a demokratikus Spanyolország kormányváltásai, a közhangulatban, a társadalomban lezajlott változásokat állítja a klub története mellé.
Részletesen mutatja be az elnökök hatalomhoz vezető útját is, nem csak Bernabeuét, de a klub éléről nemrég távozott Florentino Perezét is. A galaktikusok csapatát összehozó és a Realt a világ pénzügyileg legjobb helyzetű klubjává fejlesztő építési vállalkozó útja is jól jellemzi a madridiak és a politika közötti szoros kapcsolatot. Perez Katalóniában és a fővárosban is befolyásos barátokat szerzett, felépítette Európa egyik legnagyobb építőipari cégét, majd sztárokat ígért és vitt a királyi klubnak. Nem utolsó sorban pénzügyileg rendbe tette az érkezésekor siralmas állapotban lévő egyesületet - a korábbi edzőközpont vitatott, és még Európai Unió által is vizsgált eladása révén.
Megbocsátható húzás
A Beckham és Spanyolország legalább annyira történelmi bevezető, mint futballkönyv, és semmi esetre sem óda David Beckhamhez. A középpályás története inkább csak apropó arra, hogy egy izgalmas klubot és annak közegét bemutassa. Mondhatnánk, egyszerű húzás egy hírességgel eladni egy könyvet, amelynek csak részben van köze a címben jelölt tárgyhoz. Ez más esetekben így lenne, de itt bocsánatos, sőt, pártolandó. Azonban aki hálószobatitkokra kíváncsi, csalódni fog.
"David Beckham története természetesen végigvonul a könyvön, de ennél sokkal ambiciózusabb célt tűztem ki: a központi mondanivaló inkább a spanyol politikai és társadalmi történések bemutatása volt" - állítja a szerző, Jimmy Burns. - Beckhamet mintegy fogózkodóként használtam, hogy egy sokkal nagyobb tárgyról, a Realról, hatalomról, sztárságról és a spanyol futballról írjak."
A középpályásról úgy gondolja, már most fontos helyet vívott ki magának a klub történetében, de elsősorban azzal, hogy jelenlétével segítette a világ leggazdagabbjává válni a Realt. A három madridi mítosz - Alfredo di Stefano, Emilio Butragueno és Raúl - mellé még nem ért fel, állítja, sőt, a játéktudásban nem éri el a pályafutása csúcsán lévő Zinedine Zidane-t és Roberto Carlost sem.
"Beckham nem a szavak embere, még angolul sem, és elismeri, nem is olvas. Azt gondolom viszont, ha elolvasná a könyvemet, többet megértene abból a klubból, amelyik színeiben játszik és jobban megismerné az országot, ahol él. A spanyolok, és a Real szurkolói különösen büszkék, szeretik azt látni, ha külföldi játékosok meg akarják ismerni az országot és szokásait. Azt hiszem, én értékes szempontot adhatok neki, lévén félig spanyol, félig angol vagyok."