Natália
-3 °C
7 °C

Lászlócsapdahelyzet

2006.03.22. 11:55
Munka a válogatottnál Lothar Matthäusszal, UEFA-kupa-menetelés a Ferencvárossal, botrány és sírvafakadás, pénztelenség, fúrás, intrika az Üllői úton - izgalmas alig két éve volt eddig Magyarországon a korábban teljesen ismeretlen László Csabának. Az FTC futballistáinak korábbi edzőjéről szóló könyv, a Lászlócsapda kicsit összecsapva próbálja ezt visszaadni. De legalább nem csak jót lehet írni a főhősről. Könykritika.

Nem feltétlenül jó jel, ha egy könyv már a címével elriaszt. A tavaly megjelent Lászlócsapda ilyen, az egyelőre nem létező Hegyi Iván-díj első számú esélyese lenne a címadás kategóriában. Ezt a kitüntetést a magyar nyelv sportújságírással elkövetett rongálásáért kellene kiosztani. És akkor is ez a helyzet, ha a "főszereplő", László Csaba, a könyv megjelenése óta valóban belesétált a "lászlócsapdába".

Törd el a lábát!

#alt#

A Ferencváros volt vezetőedzője ugyanis a futballbajnokság téli szünetében elfogadta a Sopron tulajdonosának ajánlatát, és úgy tűnt, ő irányítja Vízer László Máriusz együttesét. A klub kisebbségi tulajdonosa, az önkormányzat azonban emlékezett a legutóbbi Magyar Kupa-döntőre, ahol László állítólag arra bíztatta játékosait, törjék el ellenfeleik lábát. A város nem fogadta el az erdélyi szakvezetőt, aki a könyvben is ki áll amellett, hogy nem viselkedett sportszerűtlenül. László Csaba szerint játékosaiban már a meccs előtt nagy bizonyítási vágy dolgozott, hiszen az előző évben az ellenfelet irányító Pintér Attilával nyerték meg a sorozatot. (Pintért azonban éppen a futballisták fúrták ki a kispadról.)

Ne törd el a lábát!

Az első félidőben hátrányba és emberhátrányba került FTC játékosai azonban az edző szerint a szünet után nem tudtak uralkodni magukon. "Hiába toporzékoltam, üvöltöttem az oldalvonal mellett, hiába próbáltam visszafogni az indulatokat, nem figyeltek rám. Többször is beszéltem Lipcsei Péterhez, Sowunmi Thomashoz, s mondtam, nyugi, vegyenek vissza, nehogy eltörjék valakinek a lábát. Igen, valami ilyesmit mondtam, nem pedig azt, hogy okozzanak szándékosan sérülést az ellenfélnek. Sportember vagyok, gyűlölöm az erőszakot." László védekezése tehát nem maradéktalanul meggyőző, még akkor sem, ha a szerkesztés trehánysága folytán ez a rész kétszer is olvasható a könyvben.

A botrányos kupadöntő után László távozni kényszerült a válogatott kispadjáról. Ezt ő azonban nem a neki tulajdonított mondatokkal, hanem azzal magyarázta, hogy valakinek el kellett vinnie a balhét. A játékosai ugyanis, tudtán kívül, nem vették át az ezüstérmet, és ezt szerinte nem tolerálhatta a futballszövetség. Így inkább magától, de lemondott posztjáról. Emellett a futballszövetség és a klubja is egy-egy millió forintra bűntette. A Ferencvárost meg kizárták az idei sorozatból.

Kitalálta, megcsinálta

A Ferencvárosnál és nemzeti csapatnál is egyaránt másfél évet eltöltött, szimpatikus és szerény edző sorsa valóban érdekes történet. A székelyföldi Hodgyán született László Csaba huszonegy évesen került egy rokona révén Németországba. Az otthon a Székelyudvarhelyi Haladásban nevelkedett futballista tehetséges volt, de német profiszerződést mégsem kaphatott soha.

A Ford-gyárhoz került, és közben edzőnek készült, elvégezte a kölni főiskolát, és a Borussia Mönchengladbach utánpótláscsapatainál kezdett dolgozni. Majd, mint a mesékben, amikor meghallotta, hogy a klubjánál nevelkedett Lothar Matthäus lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya, felkereste őt azzal az ötlettel, hogy szeretne a másodedzője lenni. Nem sokkal később munkába is állt.

Alig fél évvel később gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy a Ferencváros edzője lett. A zöld-fehéreket az UEFA-kupa csoportkörébe vitte, ezüstöt ért el a bajnokságban és a kupában is. A nyár után vállalta a teljesen meggyengült csapat irányítását is, de ezt már nem sokáig tehette.

Bíztató hozzáállás

Hodgyáról az Üllői útra

Született: 1964. február 13., Hodgya, Románia
Játékos: Székelyudvarhelyi Haladás
Edző: Borussia Möchengladbach (utánpótlás; 2004-ig), magyar válogatott (másodedző; 2004 január 1.–2005 május), Ferencváros (2004. június–2005. november)

Izgalmas feladat lehet mindezt visszaadni, körüljárni a Magyarországon eltöltött két évet, a Kaposvár elleni sírva fakadást. De lehet, hogy többet kéne szánni rá két és fél hétnél. A szerzőpáros ennyit szentelt 2005 végén a könyvre, hogy a novemberben elbocsátott László története még karácsony előtt kapható legyen, legalább az újságárusoknál.

Talán ezért csúsztak be a Sinkovics Gáborra oly jellemző múltidézések, egy fejezet a novemberben meghalt George Bestről, vagy az eszmefuttatás Jenei Imre kapitánykodásáról. És meglehet, ezért a több megismételt fejezetkezdet, a fehérvári botrányra adott magyarázat duplázása. Az alulszerkesztettséget jelzi az is, hogy a hatvanadik oldalnál olvashatjuk, miről fog szólni a könyv.

Egyébként a hozzáállás bíztató, nemcsak a szerzőké, hanem László Csabáé is. Az élettörténet és a volt Fradi-edző monológjai mellett valamennyien vállalták azt is, hogy a főhősről nem kizárólag pozitívumakat írnak meg. Volt játékosai - Lipcsei Péter és Szűcs Lajos -, valamint a pályaedző, Vass László elismerően nyilatkoznak róla, de Furulyás János, valamint a klub egyik, nevét nem vállaló embere nem.

Az FTC-t a megszűnés szélére sodró volt klubelnök esetében ez kevéssé szimpatikus, hiszen Furulyás a László Csaba által választott játékosokat kifogásolja. Noha mindenki tudja, komoly futballistákat a jelenlegi szezon előtt már nem volt képes igazolni a klub. A másik megszólaló már árnyaltabban fogalmaz, azt mondja, László Csaba a kezdeti sikerek után úgy tett, mintha mindenhez értene. A mentorának számító Matthäus - aki "helyett" került az Üllői útra - tanácsait sem vette figyelembe egy idő után, rótta fel neki. És, ha csak a kritikusokat veszzük, a könyvből az is kiolvasható, első vezetőedzői feladatként túl nagy falat volt az Fradi Lászlónak.

Ellenségek a házon belül

#alt#

Vannak, akik az edzőn kívül álló okokban látják a bukás okait, és nem is csak a zöld-fehéreknél állandósult pénzhiányban. Vass pályaedző egyrészt a klubon belüli "erős emberek", Albert Flórián, id. Szűcs Lajos, Rákosi Gyula befolyását említi. "Nekik nem volt jó senki. ...valószínű, ők annak örültek volna, ha a fiatalabbik Albert Flórián ülhet le a kispadra." Vass szavait erősíti, hogy a "kis" Albert László távozása után Gellei Imre segítője lett. Utal arra is, hogy volt kollégája elmondása szerint ketten is bomlasztották az öltözőben a hangulatot: az erőnléti tréner, Simon Balla István és Vass elődje, a játékos-edző, Keller József.

A könyv egyébként szinte kizárólag László ferencvárosi ténykedésére koncentrál. Válogatottbeli munkájáról ő sem beszél sokat, az azonban kiderül, hogy Matthäusszal kifejezetten jó volt a viszonya, mégis eltávolodtak egymástól. Nem tudhatjuk meg azt sem, milyen edző valójában László Csaba, és a László-éra Üllői úti hangulatból is keveset kapunk vissza.

Ami összejött végül, az jó kiinduló alap lehetne. Akinek van néhány órája, és nem sajnálja egy hétvégi mozizás árát és idejét a lazán szerkesztett kétszáz oldalra, tehet egy próbát. Többet azért ne.

Farkas Éva–Sinkovics Gábor: Lászlócsapda
Hermész kiadó, 2005
1380 Ft