Vilma
-8 °C
3 °C

Három világklasszissal kevesebb a futballpályákon

2006.05.01. 11:30
Az idei nyár az elmúlt évtized három kiemelkedő tudású játékosának is a búcsút jelenti az aktív labdarúgástól. A francia Zinedine Zidane még részt vesz a németországi vb-n, de utána már nem kíván még klubszinten sem játszani. A holland Dennis Bergkamp egy BL-döntővel és az Arsenal stadionavató meccsével búcsúzik. A lecpechesebb hármuk közül az angol Alan Shearer, aki már korábban bejelentette a nyári visszavonulását, de egy súlyos sérülés ezt már áprilisra előre hozta.

A labdarúgó-rajongókat valószínűleg a június 9-én kezdődő világbajnokság tartja lázban, ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal, hogy a nyár több egykori nagy klasszis számára is pályafutása végét jelenti majd. A francia Zinedine Zidane kedden Canal Plus tévécsatornán jelentette be, hogy a vb után felhagy az aktív játékkal.

Az elmúlt 50 év legjobbja

Zinedine Zidane

Született: 1972.06.23., Marseille
Magassága: 185 cm
Súlya: 80 kg
Posztja: irányító középpályás
Klubjai: Cannes 1987-1992, Bordeaux 1992-1996, Juventus 1996-2001, Real Madrid 2001-
Eredményei: UEFA Kupa-döntős: 1996, Szuperkupa-győztes: 1996,2002, Világkupa-győztes: 1996,2002, olasz bajnok: 1997, 1998, BL-döntős: 1997,1998,2002, Spanyol szuperkupa-győztes: 2001, 2003, BL-győztes: 2002, spanyol bajnok: 2003
Válogatott
Első válogatottság: 1994.08.17., Franciaország-Csehország 2-2
Mérkőzések: 87
Gólok: 22
Világbajnok: 1998
Európa-bajnok: 2000
Egyéni címek
Az év játékosa (FIFA): 1998, 2000, 2003
Aranylabdás: 1998
Az év legértékesebb játékosa (UEFA): 2002

Zidane, akit az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által rendezett szavazáson a szurkolók az elmúlt ötven év legjobb labdarúgójának választottak - Franz Beckenbauert és Johan Cruyffot megelőzve - gyerekként a US Saint-Henry nevű csapatban kezdett el futballozni. Első profi szerződését 16 esztendősen a Cannes együttesétől kapta.

A '91-'92-es szezonban azonban kiesett az első osztálynól a Cannes, és mivel az akkor még mindig csak húszéves Zizou csak az élvonalban akart játszani, átigazolt a Bordeaux csapatához. Innét lett válogatott, 1994-ben első meccsén, Csehország ellen csereként beállva rögtön két gólt szerzett.

A világ legdrágábbjaként ment a Juvéból a Realba

Évről évre jobb teljesítményt nyújtott, de a nemzetközi sikerek csak nem jöttek össze neki. A csúcs a '96-os elvesztett UEFA-kupa-döntőig vezető út volt: a Betis ellen több mint negyven méterről rúgott gólt, majd vezetésével kiverték Fabio Capello csúcson lévő Milanját a sorozatból. A döntőben aztán a Bayern München simán nyert. Ilyen előzmények után nem volt meglepő, hogy a '96-'97-es szezont már a friss Bajnokok Ligája-győztes olasz Juventusban kezdte.

Itt kétszer is olasz bajnok lett, Szuperkupa- és Világkupa-győztes, de a BL-elsőség nem jött össze. Első két évében mindkétszer elbukták a döntőt, előbb a Dortmund, majd a Real Madrid ellenében. Ötéves olaszországi légióskodás után új környezetre vágyott, így elfogadta a Real Madrid bőkezű ajánlatát és a világ legdrágább játékosa lett: 67 millió dollárt fizetett érte a spanyol sztárklub.

Válogatott szinten mindent vitt

#alt#
Zinedine Zidane
(fotó: AFP)

Ott aztán az első évben összejött neki a BL-cím, ami mellett külön dicsőség, hogy a döntőben ő lőtte - kapásból - a győztes gólt a német Leverkusen ellen. Azóta azonban csak egy spanyol bajnoki cím és egy spanyol Szuperkupa elsőség jött össze számára.

A válogatottban ugyanakkor mindent megnyert, amit lehetett. 1994-es bemutatkozása után előbb egy Eb-elődöntő, majd '98-ban, a hazai rendezésű vb-n - melyet ugyan egy kiállítása beárnyékolt - remek győzelem. Itt is "természetesen" a döntőben nyújtott maradandót, hiszen két gólt is szerzett a Brazília ellen 3-0-ra megnyert meccsen. Két év múlva még az Eb-aranyat is megszerezte, miközben háromszor választotta meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) meg az év játékosának (1998, 2000, 2003) egyszer megnyerte az Aranylabdát (1998) és egyszer az év legértékesebb játékosa címet is kiérdemelte (2002).

Bergkampot majdnem elküldték az Ajaxtól

Dennis Bergkamp

Született: 1969. május 10., Amszterdam
Magassága: 183 cm
Súlya: 78 kg
Posztja: csatár
Klubjai: Ajax Amsterdam 1986-1993, FC Internazionale 1993-1995, Arsenal 1995 -
Eredményei: holland bajnok: 1990, holland kupagyőztes: 1987, 1993, holland gólkirály: 1991, 1992, 1993, KEK-győztes: 1987, UEFA-kupa-győztes: 1992 (Ajax), 1994 (Internazionale), angol bajnok: 1998, 2002, 2004, FA-kupa-győztes: 1998, 2002, 2003, 2005
Válogatott
Első válogatottság: 1990. Szeptember 26., Olaszország ellen
Mérkőzések: 79
Gólok: 370
Világbajnoki negyedik: 1998
Egyéni címek
Az év játékosa Hollandiában: 1992, 1993
Aranylabda szavazás 3. helyezett: 1993
Az év játékosa Angliában: 1998
A szezon gólját szerezte: 1998, 2002
Az év játékosa az Arsenalban: 1998

Sem klubszinten, sem a holland válogatottnál nem futott be ilyen jelentős karriert, mégis hasonlóan jó labdarúgónak számít Dennis Bergkamp. Az idén 37 esztendős támadó egyébként is futballal fertőzött családba született, nevét is az angol legenda, Dennis Law után kapta.

Első klubja a Wilskracht volt, innen került az Ajaxba, amelyből ugyan el akarták küldeni, de végül a legenda, Johann Cruyff tanácsára kipróbálták őt a nagyok között is. Itt aztán két bajnoki cím és két kupaelsőség mellett megnyerte a KEK-et, miközben háromszor is hazája bajnokságának gólkirálya, kétszer legjobb játékosa lett.

1992-ben harmadik lett az Aranylabda-szavazáson, az Ajaxszal UEFA-kupát nyert, valamint a svédországi Eb társgólkirálya lett. Egy év múlva, 1993 nyarán leigazolta őt az olasz Internazionale. Itt hatalmas várakozás előzte meg érkezését, de nem sikerült megszerezni a szurkolók által remélt bajnoki címet. Ez azonban a legkevésbé rajta múlott. Az ő remek formájának is köszönhetően az Inter '94-ben elhódította az UEFA-kupát.

Minőségi játék, több mint tíz éve

#alt#
Dennis Bergkamp
(fotó: AFP)

Az olaszoknál ennek ellenére sem érezte jól magát, így '95-ben elfogadta az angol Arsenal ajánlatát és aláírt négy évre. A négyből végül tizenegy lett, ezalatt a szurkolók egyik nagy kedvencévé - a francia Thierry Henryval együtt -, a klub szimbólumává vált. Ehhez persze leginkább teljesítményével járult hozzá, hiszen 1998-ban, öt, cím nélkül eltelt esztendő után sikerült dupláznia az Ágyúsokkal.

Az elmúlt tizenegy évben összesen több mint száz gólt szerzett az Arsenal színeiben. De nem a mennyiség, a minőség volt az igazi erőssége: előfordult a '90-es évek végén, hogy a hónap góljai között az első három helyen az ő találata végzett. A Newcastle ellen szerzett gólja, amikor labdaátvétele után a védőt ő az egyik, a labda a másik oldalról kerülte meg, majd a kapuba küldte, minden idők egyik legzseniálisabb találata.

Repülési fóbia, narancssárga stadion és a Tottenham

Bergkampot csapattársai is kedvelték, elismerték, mindössze repülési fóbiáját furcsállták. Ez leginkább abban nyílvánult meg, hogy a távoli kupameccseket, melyekre nem tudott autóval elmenni, kihagyta. Az 1994-es amerikai világbajnokságra repült utoljára, de ekkor szerzett rossz élményei miatt aztán soha többé. A szurkolók pedig még azt is elnézték neki, hogy gyerekkora óta a "fő ellenség" Tottenhemnek szurkol, hiszen ott játszott kedvenc játékosa, Glenn Hoddle.

Elismertségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy az idei szezonban az egyik bajnokira a szurkolók narancssárgába öltöztették a Highbury-stadiont, míg Ajax elleni búcsúmérkőzése egybeesik az Arsenal új pályájának, az Emirates-stadionnak az avatójával.

Peches volt a válogatottal

A válogatottban ugyanakkor nem tudott jelentős sikert elérni, bár ez legkevésbé neki róható fel. A '92-es Eb-n hiába szerzett három gólt is, végül a hollandok az elődöntőben büntetőkkel alulmaradtak a dánokkal szemben. Két évvel később ismét három gól a vb-n de ismét bukás a negyeddöntőben, a későbbi győztes brazilokkal szemben.

Újabb két év elteltével már a negyeddöntőben kiestek az angliai Eb-n a franciákkal szemben. Majd a '98-as vb-n hiába szerzett ismét három gólt - köztük egy zseniálisat, mellyel kiverték az argentinokat - ismét a brazilok verték ki őket, ezúttal ez elődöntőben, büntetőkkel.

A büntetőpárbaj amúgy is kísérte őt a válogatottnál, így nem volt meglepő, hogy a 2000-es, hazai rendezésű Eb-n is így buktak az olaszok elleni elődöntőben. Azóta nem is volt válogatott, és sajnos már nem is lesz.

Amikor a jók a rosszfiúk

Zidane és Bergkamp zseniális játéktudása mellett ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mindkettejük képes volt egy pillanat alatt elveszíteni a fejét a pályán. A francia egyik legemlékezetesebb megmozdulása a már említett '98-as vb-n volt, amikor csapata könnyedén verte a szaúdiakat, ő mégis elveszítette a fejét és megtaposta a földön fekvő ellenfelét. Ennél is butább tett volt, amikor a Juventus játékosaként, egy Hamburg elleni BL-meccsen lefejelte védőjét és szintén kiállították. Sokak szerint ez a tette jócskán hozzájárult, ahhoz, hogy ne ő legyen abban az évben az Aranylabdás.

Bergkampnak is volt hasonló ámokfutása, mégpedig élete egyik legfontosabb meccsén. A '98-as vb-n az ő 89. percben szerzett góljával verték az argentinokat a negyeddöntőben, holott tíz perccel korábban a szögletzászlónál megtaposta ellenfelét, amiért ki kellett volna állítani.

Az említett két játékostól eltérően mindössze egy angol bajnoki címet és egy Eb-gólkirályságot tud felmutatni Alan Shearer. Az angol válogatott egykori csapatkapitánya ennek ellenére az elmúlt évtized egyik kimagasló játékosa.

Bajnok, háromszoros gólkirály, Eb-gólkirály

Alan Shearer

Született: 1970. Augusztus 13. Newcastle
Magassága:Magasság: 183 cm
Súly: 79 kg
Klubjai: 1988-1992: Southampton 118 meccs/23 gól, 1992-1996 Blackburn 138/112, 1996-2006 Newcastle United 395/206,
Eredményei: angol bajnok: 1995
Háromszoros angol gólkirály: 1995, 1996, 1997
Válogatott
Első válogatottság: 1992. február 19. Anglia-Farnciaország
Mérkőzések: 63
Gólok: 30
Eb-gólkirály: 1996
Egyéni címek
A szakírók szerint az év játékosa: 1995
A játékosok szerint az év játékosa: 1995, 1997
Harmadik helyezés a FIFA Év játékosa választáson: 1997

A Newcastle-ben kezdte pályafutását, majd eladták őt a Southampton együttesének. Onnan egy szezon után igazolt a Blackburn Rovershez, mellyel karrierje legnagyobb sikerét érte el. A Chris Suttonnal alkotott csatárkettős hathatós közreműködésével 1995-ben megnyerték a bajnokságot. (A Premier League 1992-es beindítása óta mindössze négy csapat, a Rovers mellett az Arsenal, a Chelsea és a Manchester United tudott az első helyen végezni.)

Ez volt egyébként Shearer pályájának csúcsa, hiszen sorozatban háromszor lett gólkirály hazájában, miközben a '96-os hazai Eb-n is ő szerezte a legtöbb gólt. Igaz, a '97-es gólkirályi címet már nevelőegyesülete, a Newcastle színeiben érte el. Annak ellenére választotta a szarkákat, hogy sokkal előnyösebb feltételekkel, a Manchester United is bejelentkezett érte. Azóta is ott játszik, és pár UEFA-kupát érő helyezésen kívül nem tudott jelentős eredményt felmutatni.

Nem mellékesen ő a Newcastle történetének legeredményesebb játékosa 206 góljával. Egyéni képességeire jellemző, hogy pályafutása során 797 tétmeccsen lépett pályára, és ezeken 408 gólt szerzett. Ezek között a válogatottban 63 találkozón 30-szor talált be.

Hiába remekelt a válogatottban

#alt#
Alan Shearer
(fotó: AFP)

A válogatottal egyébként sem volt szerencséje, hiszen a '96-os angliai Eb-n hiába lett gólkirály, csapata az elődöntőben büntetőkkel alulmaradt a későbbi győztes németekkel szemben. Két évvel később szintén büntetőkkel estek ki a vb-n az argentinok ellen, míg a 2000-es Eb-n hiába verték az ő góljával a németeket, a portugáloktól és a románoktól is kikaptak, így már a csoportjukból sem jutottak tovább.

Ezután lemondta a válogatottságot, és döntésén akkor sem volt hajlandó változtatni, amikor a 2002-es vb előtt szinte egész Anglia kérte, térjen vissza és segítse a válogatottat a japán-koreai tornán.


Góllal búcsúzott

Egykor a legdrágább volt
Shearer rövid ideig szintén volt csúcstartó, hiszen a Newcastle annak idején az akkor világrekordot jelentő, 15 millió fontért igazolta le.

Pályafutása lezárását valószínűleg nem ilyennek tervezte, hiszen már előre bejelentette, a bajnokság végén - egy Chelsea elleni derbivel - abbahagyja a labdarúgást. Azonban április közepén, a Sunderland ellen 4-1-re megnyert találkozó hetvenegyedik percében - tíz perccel azután, hogy büntetőből betalált - egy rossz lépést követően részleges szakadást szenvedett, amivel már biztos, hogy nem gyógyul fel az idény végéig.

Emberi mentalitására jellemző, hogy a búcsúmeccsére szervezett Newcastle-Celtic összecsapás tervezett több mint egymillió fontos bevételt pedig jótékony célra szánja.