Ilyen ország nincs VI. - Ecuador
További Futball cikkek
- Történelmet írt a kaukázusi ország, komoly problémát okozhat a korábbi Fradi-edző csapata
- Egy lépéssel közelebb kerültünk a következő átigazolási szenzációhoz
- Szoboszlai Dominikkel példa nélküli show keretein belül találkozhatnak a szurkolók
- Börtönbüntetésre ítélték Szalai Ádám korábbi csapattársát Hollandiában
- Szerződésbontás után váltott csapatot Tokmac, a Fradi mégis jól járt pénzügyileg
[A vébé tiszteletére indított sorozatunkban olyan országokkal ismerkedünk, amikről egy-egy játékos nevénél többet nem szoktunk tudni. Lehet, hogy bunkók vagyunk, de az szóljon be először, aki fejből tudja Togo fővárosát (Lomé), vagy Trinidad és Tobago egy főre jutó nemzeti jövedelmét (kapaszkodjanak meg, 16 700 dollár).]
A dél-amerikai kontinens északnyugati csücskében, az egyenlítő körül elterülő országot északról Kolumbia, keletről és délről Peru határolja.
Területe: 283 560 km2
Népesség: 13 547 510 fő
Várható élethossz: 76,42 év
Nemzetiségi összetétel: 65% mesztic, 25% őslakos indián, 7% spanyol, 3% afroamerikai
Vásárlóerő-paritáson számolt GDP: 56,9 milliárd dollár
Egy főre jutó GDP: 4300 dollár
Munkanélküliség: hivatalosan 9,7%, de a becslések szerint 47% a valós adat,
Államadóság: a GDP 44,9%-a
Az Ázsiából átruccant amerikai indiánok 16-18 000 évvel ezelőtt érkeztek meg a mai Ecuador területére. Az indiánok számos városállamot alapítottak, de történelmük csak a szájhagyomány útján terjedt, így a spanyol megszállást megelőző két generációt leszámítva kevés történet hitelessége ellenőrizhető. Abból, amit tudunk, kiderül, hogy már az őslakók is leginkább puccsokkal ütötték el fölöslegesen sok szabadidejüket.
Testvérharc
Példának rögtön kínálkozik az Inka birodalom bukása. A mai Ecuador területét a 15. században meghódító inkák a spanyol konkvisztádorok érkezésekor éppen egy testvérháborúval voltak elfoglalva, amit Atahuallpa, az elhunyt uralkodó Quitóban - a mai Ecuador fővárosában - született fia vívott testvérével, az inka főváros Cuzcóban született Huascarral. Amikor 1531-ben Francisco Pizarro a térségbe érkezett, Atahuallpa rögtön szövetkezni akart velük Huascar legyőzésére, amitől a birodalom újraegyesítését várta.
Pizarro kapva kapott Atahuallpa látogatásán, gyorsan el is rabolta, és csak egy teremnyi aranyért engedte szabadon. Atahuallpa fogsága alatt a birodalom ügyei helyett a fivére meggyilkolására szőtt összeesküvéssel volt elfoglalva. Pechjére a spanyolok annak ellenére kivégezték, hogy csapatai körbezárták erődjüket. Ráadásul sikeresen ki is törtek, és könnyedén verték szét az inkák maradékát.
Magas hegyek között ecuadori gyermekek
Stagnáló unalom
Az európaiak érkezése megviselte az őslakosságot, a betegségeknek köszönhetően Ecuador lakossága az európai betelepülési hullámok és a behurcolt rabszolgák ellenére évszázadokig stagnált. A spanyol uralom a szokásos unalommal telt, mígnem 1809-ben a quitói nemesek feltalálták a juntát, megteremtve ezzel Dél-Amerika igazi nemzeti sportját, az erőszakos hatalomátvételt.
Ecuadori történészi körökben a mai napig vita tárgya, hogy az 1809-es quitói lázadás a spanyol uralom elleni harc kezdete-e. A szabadságharcos érvrendszert gyengíti, hogy a lázadó nemesek csak a napóleoni Spanyolország uralmát nem fogadták el és VII- Ferdinándot tekintették királyuknak.
Puccsokkal kezdték
Az ország végül a bolivári forradalom idején szakadt el Spanyolországtól, majd 1830-ban elszakadt Simón Bolívar Kolumbiájától is. A következő harminc évet puccsokkal töltötték, mígnem az 1860-as években a katolikus klérus támogatásával a konzervatív Gabriel Garcia Moreno egyesítette az országot. Bár Morenót 1875-ben lelőtték, a konzervatívok 1883-ig hatalmon maradtak. Őket liberálisabb katolikusok váltották, akiket aztán egy igazi liberális forradalom söpört el 1895-ben.
A kapitalizmust pártoló liberálisok hatalmának a kakaó világpiacának összeomlása vetett véget, még konkrétabban pedig egy katonai puccs 1925-ben. Ezután populista politikusok váltották egymást az ország élén, egészen 1948-ig, amikor három egymást követő hatalomváltás is demokratikusan zajlott le.
Távozóban a junta
Az újabb demokratikus korszaknak a banán világpiacának összeomlása és egy katonai puccs vetett véget, mire 1970-ben olajat találtak az országban. Ekkor azonban a demokráciának nem volt ideje kibontakozni, a hadsereg jó érzékkel 1972-ben átvette a hatalmat, így az olajpiac összeomlásakor most a demokrácia robbant ki az országban. Azóta az ecuadoriak teljesen demokratikusan választanak maguknak az ország gazdaságát többször is romba döntő, mindenféle populistákat elnöknek. Puccsra legutóbb 2000-ben került sor, a juntától 2003-ban Lució Gutiérrez ezredes, puccsista, vette át a hatalmat. Őt végül 2005 áprilisában buktatták meg, ha minden igaz, idén újrakezdődik a demokrácia.
Benszülött indiánok tiltakozása a 2000-es puccs ellen
Ecuador történelmében nem szabad említés nélkül hagyni Perut. Ecuador mindössze két országgal határos, és mivel régebben Kolumbia része volt, az ország vezetői általában Peru ellen indítanak háborút, ha valamiről hirtelen el kell terelni a közvélemény figyelmét. Általában lakatlan amazonasi területekért háborúztak, de 1998-ban egy nagy közmegelégedést kiváltó békemegállapodással eldobták maguktól a válsághelyzetek gyors kezelésének a lehetőségét.
Nincs ételük, és Kolumbiának nézik őket
Enrique Tábara: Paseantes En Diagonal
Mozgalmas történelmük során az ecuadoriaknak kevés idejük maradt az élet egyéb területeire. Kormányaik szeretik költeni a pénzt, amit lelkesen nyomnak is, folyamatosan fenntarthatatlan pályán tartva a gazdaságot, ami javarészt még mindig a földművelésen alapul. A sok puccsal és válsággal elfoglalt lakosságnak meg semmire se jut ideje, még egy tisztességes nemzeti konyhát sem sikerült összehozniuk. Labdarúgásuk csak a 21. században kezdett fejlődni, kultúrájukat pedig érthetetlen módon egy-két középszerű avantgardista festő határozza meg. Az ország emellett többször szerepelt már Kolumbiaként amerikai filmekben.