- Sport
- Futball
- vb2006
- vb2006_eng
- vb2006_ger
- vb2006_crc
- vb2006_pol
- vb2006_ecu
- vb2006_par
- vb2006_tri
- vb2006_ang
Owen a vébé áldozata
További Futball cikkek
- A Liverpool csapatkapitánya lehordta a csapattársait a fájdalmas vereség után
- Többmeccses eltiltást kaphat Kerkez Milos, csapata fellebbez a piros lapja ellen
- Pakson nincs válságstáb, ha sikerül kiegyenesedni, még szép is lehet a zárás
- Hősi halált halt a Nyíregyháza a balmazi télutóban
- Kikaptak a városi riválistól, egyre távolabb Szoboszlaiéktól az angol bajnoki cím
Lengyelország - Costa Rica 2-1
A nap lepkeváltása: Artur Boruc (Lengyelország, Celtic Glasgow), Jose Porras (Costa Rica, Saprissa)
Az ausztrál - japán meccsen volt már két betliző kapus, most az első félidőben tapsolhattak a potyagólok szerelmesei. (Lelki világukban ők azokra a Forma-1-es rajongókra emlékeztetnek, akik a versenyeket csak a karambolok kedvéért nézik.) A nagyobb potyagólt a lengyel kapus kapta, a lába között ment be Gomez szabadrúgása, míg Porras egyszerűen rosszul jött ki. A Pawel Janas szövetségi kapitány szakértelmébe vetett hit akkor lett oda, amikor a vébékeretéből kihagyta a lengyel Király Gábort, Jerzy Dudeket, bár előbbi az angol másodosztályban véd, utóbbi a Liverpoolban kispados. A bajokat tetézte, hogy az egyik utolsó felkészülési mérkőzésen Tomasz Kuszczak nyolcvan méterről kapott gólt kolumbiai kapustársától. Így került a kapuba Boruc, aki Ecuadortól védhető gólt (is) kapott, Németország ellen brillírozott, Costa Rica ellen meg nem nagyon volt dolga.
A nap Torghelle Sándora: Paulo Wanchope (Costa Rica, Herediano)
A vébéket az olyan fickók miatt szeretjük, mint Paulo Wanchope. Pályafutása három világbajnoki gólját Brazília (2002-ben, a brazilok világbajnokok lettek) és Németország (2006-ban, németek világbajnokok lesznek?) ellen szerezte. Már-már Torghellei magasságba jutott ezzel a támadó, a mi Sanyink ugyanis betalált a németek, a brazilok és az argentinok hálójába is, bár jobban jártunk volna, ha a vébéselejtezőkön villog. Wanchope kedd délután veszélytelen volt, mint egy kivilágított főutca.
Az utolsó pillanatban került a lengyel keretbe a 30 éves védő, aki az elmúlt két évét Lengyelországon kívül töltött, de sérülés miatt nem nagyon játszott a Nürnbergben, ezért hazament, mint magyar focista a próbajátékról. Túlzás lenne a torna felfedezettjeként beszélni róla, inkább olyan ez, mintha Sebők Vilinek szerencséje lenne egy gyönge ellenféllel szemben.
A nap tájékozatlanja: Verebes József (Magyarország, RTL Klub)
Ha már az RTL Klub kaparintotta meg a vébéközvetítés jogát, igazán kiutaztathatta volna riportereit (és szakkommentátorait) a csoportmérkőzésekre, a reklámbevételekből talán futotta volna. "Nem tudom, hány fok van Hannoverben" - mondta Verebes mágus, ami azért érthetetlen, mert a számítógépes világháló csodára képes, a FIFA online közvetítéseiben az is ott van - a szél sebessége, a páratartalom és egyéb időjárási tényezők mellett -, hogy hány fok van a stadionban.
Németország - Ecuador 3-0
A nap gólkirálya: Miroslav Klose (Németország, Werder Bremen)
A nap csoportelsője: Németország
Németország a világbajnokság első csoportelsője, na nem mintha például a spanyolokat bárki is megakadályozhatná ebben, de hát a matematikai esély, ugye. A statisztikai hajlamú németek az utolsó két vébén példálóznak: a világbajnok mindkétszer száz százalékos teljesítményt nyújtott. Az 1974-es németországi világbajnokságon az NSZK, csakúgy, mint most, nem pihentette sztárjait az utolsó, a továbbjutás szempontjából akkor is tét nélküli meccsen, mégsem bírt az esélytelennek tartott ellenféllel. Presztízsmeccs volt pedig a javából, és akkor kikaptak ugyan 1-0-ra, de hosszútávon az NSZK akarata érvényesült. Az ellenfelet Német Demokratikus Köztársaságnak hívták.
A nap lyuka: Ulises De la Cruz (Ecuador, Aston Villa)
A világbajnokság luftját eddig Ronaldo jegyezte, a horvátok ellen akkora luftot rúgott, hogy maga is csak mosolyogni tudott rajta. Egy csatárnál az ilyen mutatvány nem olyan veszélyes, mint egy hátvédnél. Szegény De la Cruz nem volt olyan szerencsés, mint Ronaldo, hibájáért góllal bűnhődött Ecuador. Mindegy, a dél-amerikaiak továbbmentek, bár a 0-3 az angolok elleni meccs előtt nem kedvez az önbecsülésnek.
Svédország - Anglia 2-2
A nap sorozata: Svédország
Anglia 1968 óta képtelen megverni Svédországot. Érthetetlen, hogy miért olyan nagy szám ennek a masszív, de kissé nehézkes válogatottnak a legyőzése. Az elmúlt húsz év legnagyobb magyar futballsikere éppen ellenük született. Tíz évvel ezelőtt a világbajnoki bronzérmes svédeket vertük Halmai góljával Budapesten 1-0-ra. Egyébként 1986 óta ez volt az éppen magunk mögött hagyott világ- vagy Európa-bajnokság résztvevője ellen elért egyetlen tétmeccses győzelmünk.
A nap áldozata: Michael Owen (Anglia, Newcastle United)
Anglia hiába győzött első két vébémeccsén, az egykori csodacsatár halvány játékkal járult hozzá ahhoz, hogy válogatottját már nem emlegetik a legnagyobb esélyesek között. Svédország ellen már a második percben megsérült, passzolás közben - a decemberi lábtörés után - kifordult a jobb térde. Sven-Göran Eriksson ahhoz elég bátor volt, hogy Theo Walcott-ot, egy, a régi Owenhez hasonló csodagyereket kivigyen a vébére, de ahhoz már nem, hogy be is állítsa a csoportmeccseken. Csatárposzton nem állnak jól az angolok: Crouch egészséges, de nem meggyőző, Owen, ugye, sérült, talán még akkor sem játszhat, ha döntős lesz Anglia, a 17 éves Walcott még nem játszott, Rooney most épült fel sérüléséből. De Rooney-val más baj is volt.
A nap hisztije: Wayne Rooney (Anglia, Manchester United)
A nap tévedése: Sol Campbell (Anglia, Arsenal)
Annyit már a Szegedi Postás serdülő kettőben megtanultam ebből a játékból, hogy a csereként beállt ellenfél gyöngéire érdemes apellálni. (A mesterünk ezt keményebb, de érthetőbb szavakkal magyarázta el.) Az 56. percben bejött Campbell, rá három percre az ő hibáját kihasználva lőtt bődületes kapufát Mellberg. A 33 éves hátvédnek húsz perc kevés volt arra, hogy bemelegedjen; a svédek egyenlítése előtt aláfutott a labdának, és innen már tudjuk. Jött Mellberg, és most jól célzott.
A nap embere: Joe Cole (Anglia, Chelsea)
A német válogatott - egyébként a vébé nyitónapja óta sokasodó - hívei joggal lehetnek ránk megsértődve, hiszen Klose ezen a világbajnokságon másodszor duplázott. Mi mégis Joe Cole mellett döntöttünk. Egyrészt törvénytisztelő, szimpatikus fiatalember, másrészt akkora gólt lőtt, mint ide Örebro. Kifli alakú lövése után Isaksson hiába nyújtózott, csak megsimogatni tudta a labdát, mégis, némi elégedettséget láttunk az arcán. Ilyen arcot csak a legnagyobb kapusok vágnak, és csak akkor, ha a legnagyobbaktól kapnak gólt.
Paraguay - Trinidad és Tobago 2-0
A nap kapusa: Kelvin Jack (Trinidad és Tobago, Dundee United)
Leo Beenhakker, a karibiak holland szövetségi kapitánya könnyen felejt. Shaka Hislop hiába védett szenzációsan az első mérkőzésen, elég volt az angolok elleni gyengébb teljesítmény, máris kikerült a csapatból. Kelvin Jack zavarba ejtően védett. Bravúrokat éppúgy bemutatott, mint fölösleges kifutásokat. A Nagy Futballkönyv szerint ilyet csak a lelkiismeret tehet egy kapussal. Szíve mélyén Hislopot játszatta volna maga helyett?
A nap öngólja: Brent Sancho (Trinidad és Tobago, Gillingham)
A nap meg nem adott góljának szerzője: Denis Caniza (Paraguay, Cruz Azul)
Kelvin Jack örülhet a legjobban, hogy Caniza rövid sarokra lőtt gólját a bíró - les vagy kéz miatt - nem adta meg, nem kell így magyarázkodnia a Port of Spain-i haverok előtt. Lassan szép kis gyűjtemény gyűlt össze ezen a vébén a meg nem adott gólokból. Az argentin Ayala Elefántcsontpart, a francia Vieira Dél-Korea ellen lőtt szabályos, a Trinidad és Tobago-i Stern John pedig Anglia ellen egy szabálytalan, de gyönyörű gólt. Kelvin Jacknek azt tanácsoljuk, hogy a Port of Spain-i haveroknak füllentse, hogy látta a partjelző zászlaját a magasban, a bíró sípját a szájában.