Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Érett német kapusoké a nap szerelmi jelenete

2006.07.01. 02:00
Ha nem volt ideje megnézni a pénteki mérkőzéseket, akkor azért, ha volt, akkor meg azért olvassa el, hogy mik voltak a nap izéi. Még nem dőlt el semmi, Olaszország is lehet világbajnok. Huszadik játéknap a vébén.

Az első játéknapon győztek a németek, a másodikon megszerettük Trinidad és Tobagót, a harmadikon jót röhögtünk Verebesen, a negyediken bunkózott egy ghánai, az ötödiken bénázott Ronaldo, a hatodikon kivégezték Ukrajnát, a hetediken győztek a németek, a nyolcadikon szivarozott Maradona, a kilencediken hülyeséget csinált Gyan, a tizediken gólpasszt adott Ronaldo, a tizenegyediken felfedeztük a togói Zidane-t, a tizenkettediken győztek a németek, a tizenharmadikon két portugál szerelmeskedett, a tizennegyediken három sárga lapot kapott Simunic, a tizenötödiken nyolc év után nyertek a franciák, a tizenhatodikon győztek a németek, a tizenhetediken kiállításrekord született, a tizennyolcadikon Fabio Grosso tökösködött, a tizenkilencediken Vieira bosszút állt Aragonesen. És mit hozott a huszadik játéknap?

Németország–Argentína 1-1; tizenegyesekkel 4-2

A nap hülye edzője: Jose Pekerman (Argentína)
Gyakrabban bukkan fel a Halley-üstökös annál, hogy ekkora edzői baklövést láthassunk, beleértve a BLASZ III-at is. Edzőnemzedékek nőnek majd fel Pekerman hibáján, a tankönyvekben vastagon szedve lesz olvasható: Ha a csapatodban játszik Lionel Messi, akkor ne hagyd megrohadni a kispadon, a kutyaúristenit! A kapitány az 1-0-s vezetés birtokában lecserélte Juan Roman Riquelmét, a csapat keveset futó eszét, hogy megvédje a sovány előnyt. Az argentinokat soha nem a védekezésükért szerettük, nem is fejlesztették a játéknak ezt az elemét tökélyre az elmúlt száz évben, támadni, azt viszont nagyon tudnak. Érthetetlen, hogy Messinek, az argentin zseninek miért nem jutott hely a válogatottban, most például Riquelme cseréjeként, uram bocsá' kezdőként. Az ötből három meccsen játszott, átlagban negyven percet. Dél-Amerikában ennél kevesebbért is súlyos árat fizetnek a labdarúgásban dolgozó szakemberek. Pekermannak természetesen semmi rosszat nem kívánunk, de lemondása a meccs után csak a minimum volt, nem lenne túlzás a közmunkára kötelezés, szélsőséges esetben a letöltendő fogházbüntetés. Ja, a Halley-üstökös legközelebb 2061-ben lesz látható a Földről.

A nap tragikus hőse: Roberto Ayala (Argentína, Valencia)
Ayala nem az a góllövőtípus, igaz, nem is ezért fizetik a 105 válogatott meccsén hét gólt szerző védőt. Szerezhetett volna nyolcat is, a vébé csoportkörének első fordulójában a fejese után az elefántcsontparti kapus kezéből a gólvonalon túlra pördült a labda, a belga bíró azonban nem adta meg a gólt. Mostani góljánál nem volt vita, ugyanúgy hét méterről fejelt a kapuba. Mégsem ez lesz élete meccse, mivel Lehmann kifogta a büntetőjét, ez volt az első kihagyott argentin tizenegyes a párbajban. Ha én argentin játékos lennék, nem szívesen lőnék Lehmann-nak 11-est. A Bajnokok Ligája elődöntőjében éppen a most lecserélt Riquelme büntetőjét védte az Arsenal kapusa az utolsó percben, elkerülve így a kétszer tizenöt perces hosszabbításban rejlő bizonytalansági tényezőt.

A nap szerelmi jelenete: Jens Lehmann (Németország, Arsenal) és Oliver Kahn (Németország, Bayern München)
Ricardo Carvalho és Ricardo bensőséges ölelkezése a portugál kapu előtt a Mexikó elleni meccs 26. percében két tinédzser futó kalandja volt ahhoz képest, amit Lehmann és Kahn mutatott be. Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány hosszas hezitálás után döntött úgy, hogy az ijesztő külsejű Oli helyett a szimpatikus, de a szilveszteri gólösszefoglalókba potyái miatt gyakran bekerülő Jenset állítja a kapuba. Oli a várakozásokkal ellentétben elfogadta, hogy ezentúl majd ő hozza a közértből a parizert Jensnek, de azt a szívességet azért nem tette meg, hogy zöldfülű cserejátékosok nyakába borulva ünnepelje a német gólokat, inkább magába fordulva búsongott. Így ment ez a német–argentin kétszer tizenöt perces hosszabbításának végéig, amikor Oli odasétált a tizenegyesekre készülő Jenshez, fejét a fejéhez szorította, és valami olyasmit mondott neki: "Nézd Jens! Mióta a tartalékok keserű kenyerét eszem, bevallom, nem szívlellek téged különösebben, egyszer például azért imádkoztam, hogy szilánkosra törd a térded. De most csak arra tudok gondolni, hogy te is német vagy, én is német vagyok, és különben is, nagyon szép a tested." Jens ezután kivédte Ayala és Esteban Cambiasso tizenegyesét. Oli megint odament hozzá, kapuskezével magához szorította a fejét, így álltak hosszan egymással szemben.

A nap káröröme: Szerbia
A szerbek már régen hazautaztak, az azóta elfogyasztott szilvapálinkák hatására talán már az egész vébét elfelejtették. A szerb foci barátainak azért maradt egy aprócska öröme: immár mindhárom szerbverő válogatott kiesett. Elefántcsontpart Szerbiával együtt, Hollandia a nyolcaddöntőben, Argentína most. Costa Rica és Togo - a másik két nullapontos válogatott - közül egyiknek sem adatott meg ez az öröm, hacsak a franciák ki nem esnek szombaton.

Ki volt a nap embere?

  • 543
    Lehmann (német)
  • 175
    Urbán (magyar)
  • 165
    Zambrotta (olasz)
  • 122
    Kahn (német)
  • 70
    Valaki más
  • 49
    Ayala (argentin)
  • 25
    Matthäus (német)
A nap szakértője: Lothar Matthäus (Németország, Salzburg)
Ha a németek a nyolc közé jutásért összekerülnek a svédekkel vagy az angolokkal, akkor nincs esélyük a továbbjutásra, mondta Lothar Matthäus kevesebb, mint egy hónappal a vébé kezdete előtt. "Tudomásul kell venni, hogy a német válogatott nincs ott a világ tíz legjobb csapata között" - mondta. Igen, ezt már idéztük egyszer a volt magyar szövetségi kapitánytól, akkor éppen Svédországot intézték el a németek, és a világ nyolc legjobb csapata közé jutottak. Matthäus megaláztatása nem ért véget, honfitársai - köztük a lengyel Miroslav Klose, Lukas Podolski és a félig ghánai David Odonkor - a világ négy legjobb csapata között vannak. Az meg külön vicces, hogy éppen argentin–angol döntőt várt. Aha, az argentinok sorsa ismert, már csak az a kérdés, hogy szombaton, vagy csak szerdán esik-e ki Anglia.

A nap mondása: Urbán Flórián (Magyarország, REAC)
Méltatlanul háttérbe szorult Urbán Flórián szakkommentári munkássága ezen a vébén, talán azért, mert hadarását csak a legfelkészültebb focibarátok értik. A német–argentin negyvenedik percében, 0-0-nál mondta: "Egy biztos: amelyik csapat gólt lő, az óriási lépést tesz a győzelem felé." A németek nem hallották a szekértői vélekedést, pedig Urbán a REAC-ot mentette meg a kieséstől, inkább kiegyenlítettek, és tizenegyesekkel nyertek. De előtte még Hajdú B. megkérdezte tőle a hosszabbítás elején, hogy mi változott meg a rendes játékidőhöz képest. Ismét szakértői választ kaptunk: "Véleményem szerint az eredmény abszolút nem."

Olaszország–Ukrajna 3-0

A nap megtalált góllövőcipellője: Luca Toni (Olaszország, Fiorentina)
A fiatal herceg megtalálta Luca Toni elveszettnek hitt góllövőcipellőjét, majd az olasz–ukrán előtt a hamburgi öltözőben a piruló csatár lábára próbálta, és tökéletesen ráillett. Két gólt lőtt Alekszandr Sovkovszkij kapujába, ezzel az 1982-es vébégólkirály Paolo Rossi nyomdokaiba lépett. A legendás Paolónak is csak az ötödik meccsén hozta a herceg a cipőt, amiben mindjárt hármat vágott Brazíliának, az elődöntőben kettőt Lengyelországnak, a döntőben egyet Csonka-Németországnak. (Az ám, még mindig nincs mesterhármas a vébén, ez nem szép.) Amúgy Paolo Rossi szeptemberben lesz ötvenéves, és egykor játékostársával, Giancarlo Salvival gründol építési vállalkozást. És még mindig jóképű

A nap magyar válogatottja: Ukrajna
Kövezzenek meg érte: ezt az eredményt - vagy valami hasonlót - a magyar válogatott is el tudta volna érni. (És nemcsak képzeletben) Nem, nem a 3-0-s verést, hanem a negyeddöntőt, ha mi is erre az ágra kerülünk. Spanyolországtól, ugye, álmunkból keltve is kapunk egy négyest, ehhez még különösebb felkészülés sem kellett volna. Szaúd-Arábiát kizárt ugyan, hogy 4-0-ra legyőztük volna, egy sovány 1-0 is elég lett volna, ami ugyan bravúr, de szerencsével nem kizárt. Tunézia ellen kibekkeltük volna a meccset, majd a nyolcaddöntőben Svájc ellen jóval nagyobb esélyünk lett volna a továbbjutásra, mintha a G-csoport másik továbbjutójával, Franciaországgal találkoztunk volna. Oké, ez még mindig csak húsz százalék. És akkor a negyeddöntőben mi is vígan játszunk egy 0-3-at az olaszokkal, megismételve 1966-os szereplésünket, amikor a legjobb nyolc közé jutottunk. Ukrajna kiesésével amúgy ismét nem jutott volt szocialista ország válogatottja az elődöntőbe; 1994-ben Bulgária, 1998-ban Horvátország képviselte a posztkommunizmust, 2002-ben már senki, hacsak az NDK-ban született Ballackkal felálló német válogatott nem számít egy kicsit annak.

A nap embere: Gianluca Zambrotta (Olaszország, Juventus)
Az olasz védők igazán gólerősek ezen a vébén. A csehek ellen csereként beállt Marco Materazzi lőtte az első gólt, most Zambrotta ügyeskedett; nemcsak gólt lőtt, gólpasszt is adott, és a gólvonalról is kivágott egy labdát, csak hogy a legfinnyásabb kritikusokat is kielégítse. Ha még egy öreg nénit is átsegít a zebrán, tízessel jutalmaztuk volna, így viszont be kell érnie a kilencessel, de ez is ritka.

A nap visszatérése: Cristian Zaccardo (Olaszország, Palermo)
Igen, igen, gólerősek az olasz védők, szegény Zaccardo például az USA elleni meccsen lőtt gólt - a saját kapujába. Na, azóta nem játszott egy percet sem, de most, nyilván terápiás céllal, Lippi csereként a pályára küldte a meccs végén. Amúgy Olaszország válogatottja az öt meccsén azt az egy gólt kapta. Érdekes, de nem fontos adat (és akkor még finoman fogalmaztunk), hogy négy éve Brazília négy, Törökország három, Dél-Korea két, Németország egy kapott góllal érkezett az elődöntőbe, mégis a legtöbb gólt kapó válogatott lett a világbajnok.

A nap csapata: Palermo (Olaszország)
Tudják, ez az a verseny, ahol megnézzük, melyik klubcsapat játékosai lőtték a legtöbb gólt a vébén. Na, a Palermóéi egyet sem lőttek, viszont az olasz–ukrán 76. percétől négy játékos képviselte a pályán az olasz bajnokság nyolcadik helyezettjét, köztük három védőjátékos. A kapott gólok számát nézve a szicíliaiak még rosszabbul állnak, a tizedikek. Olyan ez, mintha nálunk válogatott lenne a sok gólt kapó Zalaegerszeg középhátvédje, Sebők Vilmos, aki tényleg válogatott. A klubgóllövőlistán még mindig a Chelsea vezet hét góllal, a hatgólosok tábora gyarapodott: az Atletico és a Real Madrid, valamint az AC Milan mellé a Werder Bremen is felzárkózott Klose góljával. A német csapatból rajta kívül csak Torsten Frings lőtt egy gólt, pedig a Bundesliga utolsó idényében 15 gólt szerző horvát Ivan Klasnic is itt volt a vébén, pechjére a horvátokkal.