Miklós
-7 °C
2 °C

Mint halottól a csók

2006.07.06. 01:53
Ha nem volt ideje megnézni a szerdai elődöntőt, akkor azért, ha volt, akkor meg azért olvassa el, hogy mik voltak a nap izéi. Még nem dőlt el semmi, Franciaország is lehet világbajnok. Huszonharmadik játéknap a vébén.

Az első játéknapon győztek a németek, a másodikon megszerettük Trinidad és Tobagót, a harmadikon jót röhögtünk Verebesen, a negyediken bunkózott egy ghánai, az ötödiken bénázott Ronaldo, a hatodikon kivégezték Ukrajnát, a hetediken győztek a németek, a nyolcadikon szivarozott Maradona, a kilencediken hülyeséget csinált Gyan, a tizediken gólpasszt adott Ronaldo, a tizenegyediken felfedeztük a togói Zidane-t, a tizenkettediken győztek a németek, a tizenharmadikon két portugál szerelmeskedett, a tizennegyediken három sárga lapot kapott Simunic, a tizenötödiken nyolc év után nyertek a franciák, a tizenhatodikon győztek a németek, a tizenhetediken kiállításrekord született, a tizennyolcadikon Fabio Grosso tökösködött, a tizenkilencediken Vieira bosszút állt Aragonesen, a huszadikon győztek a németek, a huszonegyediken Zidane kiverte a brazilokat, a huszonkettediken Bozsik Péter fanyalgott. És mit hozott a huszonharmadik játéknap?

Franciaország–Portugália 1-0

A nap iszonya: a gól
Nagyjából a harmadik naptól, a rettenetes portugál–angolai óta érezzük, hogy ez a mostani minden idők második legrosszabb vébéje. A góloknak egészen mostanáig nem számoltunk utána, nehogy elmenjen a kedvünk az egésztől. Szóval a mostani vébé gólátlaga 2,27. A minden idők legrosszabb világbajnokságának tartott 1990-es olaszországi alig marad el ettől, ott 2,21 gól születet meccsenként, bármennyire is nehéz elképzelni, hogy egy csatár képes 0,21 gólt szerezni. A harmadik legkevesebb gól a 2002-esen született, 2,52 meccsenként, ez azért minőségi ugrás a mostanihoz képest, jobb is volt a távol-keleti vébé, elég ha csak a mindent felülmúló bírói csalássorozatra gondolunk, amivel Dél-Korea az elődöntőbe masírozott. Annak a kérdésnek a megválaszolása még a FIFA elemzőcsoportjára és Urbán Flóriánra vár, hogy a védelmek lettek erősebbek vagy a csatárok gyöngébbek, én úgy emberileg, mint szakmailag a lyukas védelmek, a béna középhátvédek és a lepkéző kapusok híve vagyok. A kilencvenes vébé után vezették be a játék gyorsítására, hogy a kapus nem foghatja meg a hazaadott labdát. Javaslom, hogy a mostani vébé után az ellenfél támadásindítását földön hentergéssel megakadályozni akaró csatárt büntessék azonnali kiállítással, és a büntetését csak akkor töröljék el, ha egy független igazságügyi orvosszakértői csoport súlyos, nyolc napon túl gyógyuló sérülést állapít meg nála.


A nap visszavágása: elmaradt
Emlékeznek még a 2000-es Európa-bajnokságra? Akkor még gólra játszották a focit a portugálok, és nem a 16-oson belüli szimulálásra. Az akkori csapatokból a franciáknál most Barthez, Thuram, Vieira, Zidane, Wiltord és Henry, a portugáloknál Costinha és Figo játszott, a kispadon Trezeguet, illetve Nuno Gomes és Quim ücsörgött. Az eltelt hat év mintha duplán számítana ezeknél a focistáknál (a franciáknál is), egy esetleges hosszabbításnál (belegondolni is rossz) talán még újraélesztést is láttunk volna a pályán, esetleg olyan speciális aggkori nyavalyát is, mint a végelgyengülés. És hogy mi volt hat éve? Franciaország a hosszabbításban lőtt tizenegyessel jutott a döntőbe. Az osztrák Benkö bírót partjelzője intette magához egy kapu előtti kavarodás után, és egy portugál játékosra árulkodott, aki Wiltord lövését kézzel ütötte ki. Ezt a portugált Abel Xaviernek hívták, most nincs a vébékeretben, viszont:

A nap nézője: Abel Xavier (Portugália, klub nélküli)
Az első félidőben mutatta a kamera, és nem kis meglepetésre még Léderer Ákos is felismerte. A mozambiki születésű, hét ország tíz csapatában megfordult jobbhátvéd a Middlesbrough egyik őszi UEFA-kupameccse után jutott Annus Adrián és Fazekas Róbert sorsára, vagyis doppingvétség miatt eltiltották. (Ó, ha ismerte volna a pisitrükköt, még most is meccsről meccsre gyönyörködhetnénk a drogos látomásokra hajazó frizurájában.) A szervezetében dianabolt találtak, ezt a szert az ötvenes években a nehézatléták szedték marokszám, mert nevetségesnek találták a világcsúcsokat, és a ma emberének tényleg azok voltak, egy hatodik osztályos gerelyhajító a londoni olimpián pontszerző lehetett volna. A szerről egy lírikus hajlamú amerikai súlylökő, Al Feurbach így beszélt szűk családi körben: "Dianabol, dianabol, ez vezet a sikerhez, dianabollal mindenkit legyőzöl, ha csak a többiek is nem használják." (Ezen a szerdai meccsen egyik csapat játékosa sem élt a szerrel, ez világosan látszott a futómennyiségből, ezért a FIFA nem is sorsolt ki senkit vizelni.)

A nap emberei: kétmilliárd tévénéző földlakó
Na, de térjünk vissza a meccshez. (De minek, ha akkor sem lett volna újabb gól, ha az észak-koreai nukleáris csapásig játszanak a csapatok?) Még azon a már emlegetett szörnyűséges harmadik vébénapon is találtunk valakit, aki kimagaslott a mezőnyből, a nem kevésbé szörnyűséges Arjen Robben volt az, tudják, az önző kis holland, aki a szögletzászlótól is gólt akart lőni, hiába állt fél Hollandia (és a volt gyarmatok) üresen az ellenfél kapuja előtt. Ha nagyon engedékenyek lettünk volna, akkor a tizenegyest belövő Zidane-t vagy a jól védekező Thuramot jelölhettük volna a címre, de a vébé huszonharmadik játéknapjára elfogyott a türelmünk, elég volt, velünk ne packázzanak. A nap emberei mi vagyunk, akik asszisztáltunk ehhez, bár reméljük, hogy sokan átkapcsoltak egy nézhetőbb csatornára, mondjuk a kerületi tévére, ahol, legalábbis nálunk, összefoglalót sugároztak a művház nyugdíjas klubjának jubileumi ünnepségéről.

A nap bírója: Jorge Luis Larrionda (Uruguay)
Sok rossz bíró között, mint kincset mutogattuk a három kiállítást hozó USA–Olaszország meccs után a bátor Larriondát. Most nem volt olyan jó, a sajátos uruguayi humor köszönt vissza például abban az ítéletében, amikor a frissen beállt Sahának a semmiért adott sárga lapot, megfosztva őt attól, hogy a pályán is átérezze egy világbajnoki döntő izgalmát. Azért viszont minden dicséretet megérdemel, hogy a portugáloknak az ellenfél tizenhatosán belüli fetrengését nem díjazta, igen, csak ilyen eszközökkel lehet megfékezni a világfutball ripacsait.

A nap lepkézője: Fabian Barthez (Franciaország, Marseille)
Cristiano Ronaldo, Figo, Deco, Pauleta, Helder Postiga és tízmillió portugál összesen nem tett annyit a portugál gólért, mint a városba került falusi tanárnőket megszégyenítően bizonytalankodó Fabian Barthez. A külön gyerekszobában felnőtt szurkolók például már a hosszabbítás elkerüléséért imádkoztak, amikor Ronaldo 32 méterről lőtt szabadrúgást, a francia kapus ölébe szállt a labda, de a kezéből kipottyant az érkező Figo papa elé, aki négy méterről fejelt fölé. Igazi futballünnep volt.

Ki volt a nap embere?

  • 1211
    Én!
  • 819
    Néhai Mitterrand elnök
  • 238
    Kovács Kálmán
  • 150
    Thuram
  • 127
    Zidane
A nap döntője: Franciaország–Olaszország
Na, ilyen párosítás még soha nem volt vébédöntőn. Olaszország 1934-ben, 1938-ban és 1982-ben nyert vébét a csehszlovákok, a magyarok, majd az NSZK ellen. Azért az olasz döntőbe jutás nem garancia a győzelemre. 1970-ben és 1994-ben is Brazíliától kaptak ki az utolsó meccsen. Franciaország először 1958-ban jutott el a legjobb négy közé és rögtön harmadik lett. A legendás Just Fontaine tizenhárom gólt lőtt azon a vébén, a csatárok azóta sem tudják megközelíteni ezt a rekordot. 1982-ben negyedikek lettek, 1986-ban egy helyet javítottak, de a döntőre 1998-ig kellett várni, és rögtön nyertek is, akárcsak az olaszok 1934-ben.

A nap halottlátója: Kovács Kálmán (Magyarország, RTL Klub)
Szó szerint idézzük a tizenhatoson belüli szabadesés egykori nagymesterét, aki most szakkommentátorként keresi kenyerét. "A kilencvennyolcas döntő után Mitterrand elnök csókolta meg Barthez fejét a francia öltözőben, és most, a döntő után is lehet, hogy Mitterrand elnök csókolja meg." Bizony, nem kis bravúr lenne ez Mitterrand elnöktől, különösen annak fényében, hogy 1995-ig töltötte be az államfői posztot, rá egy évre pedig - Kálmán, légy erős e nehéz órában - elhalálozott szegény. Vagyis Barthez vagy egy halottól kapott csókot a 98-as vébédöntő után, vagy Jacques Chirac nyomott puszit a francia kapus homlokára. Mi ez utóbbira gondolunk, de az tény, hogy Mitterrand volt a köztársasági elnök, amikor Kovács Kálmán az Auxerre idegenlégiósaként Franciaországban játszott, csak hát azóta sok kisfröccs lefolyt Mészöly Kálmán torkán.