Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Véget ért a defenzív futball vb-je

2006.07.10. 23:02
Kevés gól, sok unalmas meccs – legrövidebben talán így lehetne jellemezni a vasárnap véget ért labdarúgó-világbajnokságot. Persze, az olasz szurkolóknak így is a legjobb vébé volt. A FIFA elnöke hiába ösztökél a több gólra és a látványosabb játékra, a csapatok legtöbbjénél a legfontosabb cél az, hogy ne kapjanak gólt.

A németországi labdarúgó-világbajnokságot Olaszország nyerte, miután a döntőben büntetőkkel legyőzte Franciaországot. Az egyébként is a védekezésükről ismert olaszok egy igen gyenge, főleg a védekezésről szóló vb-t nyertek meg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a döntőbe a két legjobban védekező együttes került be.

Belebukó argentinok, gyenge angolok

A vb-n a csapatok többsége a találkozók nagy részében defenzív taktikával játszott, a biztos védekezést helyezte előtérbe. Ez még olyan együttesekre is igaz, mint az egyébként hathatós támadójátékáról elhíresült argentinok. Hernan Crespóéknak ez lett a vesztük is, hiszen a németek ellen, miután előnybe kerültek, visszaálltak védekezni, de nem tudtak közel egy félidőt kihúzni így. És akkor a világ talán legerősebb, legtámadóbb szellemű középpályás-sorával rendelkező angolokról még nem is beszéltünk, akik egy meccsen sem tudtak komoly nyomást gyakorolni egyetlen ellenfelükre sem.

A védekezés mindenek előtt

Miközben Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke arról panaszkodott, hogy kevés a gól, a csapatok legtöbbje egy támadóval állt fel. Ugyanakkor a legtöbb együttes négy védőt szerepeltetett, míg előttük egy, de inkább két szűrőember tis volt. Ez azt jelentette, hogy előre többnyire csak négy ember - két szélső, egy-egy irányító és csatár - játszott.

A legjobb négy közé is három olyan csapat jutott, amelyik ezzel a taktikával játszott: Franciaország, Olaszország és Portugália. A vébé színvonaláról mindent elmond, hogy az összteljesítményt figyelembe véve, a németek nyújtották, ha nem is a leglátványosabb, de a legtámadóbb szellemű játékot.

Csak a németek mertek két csatárral játszani

A döntőbeli ellenfelek szinte teljesen azonos taktikával játszottak, az olaszoknál és a franciáknál is a négy védő előtt két-két szűrőember, majd a két szélső és az irányító mellett mindössze egy igazi támadó. Ugyanilyen elv alapján "működtek" a portugálok is, míg a németek voltak a legjobbak közül az egyetlenek, akik a kezdetektől két csatárral álltak fel.

A második leggyengébb gólátlag

Ennek a defenzív taktikának is köszönhető, hogy a vb minden idők második leggyengébb gólátlagú tornája volt a maga 2,30-as meccsenkénti találatszámával. Ennél gyengébb hozam csak a sokak által a minden idők eddigi legrosszabb vb-jének tartott '90-es tornán volt (2,21-es átlag). A "góltalanságot" az idei BL-szezon vége is előre vetítette, hiszen a négy elődöntőben és a döntőben összesen öt gól született. A vb 64 találkozójából mindössze 14-szer esett háromnál több gól, de olyan meccs, amelyen négynél is többször találtak be, mindössze négy volt. Ennek fényében nem meglepő, hogy Miroslav Klose öt találattal lett gólkirály, ennél kevesebb góllal eddig csak egyszer, 1962-ben lehetett nyerni.

Csak a kapusok dicsérhetőek

Hogy valami pozitívumot is említsünk, a vb-n több remek kapusteljesítményt is láthattunk. A végső győztes olaszok kapusa, Gianluigi Buffon például a torna folyamán egy akciógólt sem kapott, hiszen a döntőig csak saját csapattársa, Cristian Zaccardo tudta bevenni kapuját, míg a döntőben Zinedine Zidane tizenegyes után talált be.

Jelentősen hozzájárult csapata sikeréhez a német Jens Lehmann és a portugál Ricardo is, hiszen előbbi az argentinok, utóbbi az angolok elleni negyeddöntőben remekelt a tizenegyes-párbajban. A "legnagyobb bravúrt" mégis a svájci Pascal Zuberbühler mondhatja el magáról, hiszen csapata négy találkozóján egy gólt sem kapott, de társai bénaság miatt (három kihagyott tizenegyes az ukránok elleni nyolcaddöntőben), kiesett a további küzdelmekből.