Minden olasz éticsiga!
További Futball cikkek
- Sztankovics visszatért Budapestre fia betegágya mellől
- Döntés született José Mourinho utódjáról
- Egy osztrák csapat is kijutott a megújuló FIFA-klubvilágbajnokságra
- Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa
- Megbüntették a „játékvezetőre támadó” magyar válogatott futballistát – videó!
"Pardon" - mondja a Gérard Depardieu-szerű férfi, majd letelepszik elém, és friss bagettet vesz elő, meg egy nagyobb darab, érett camambert sajtot és egy üveg bordeaux-i vörösbort. A bort pohárba tölti, óvatosan az ég felé emeli, alaposan meglötyköli és közben, csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy "tous les italiennes sont comme un escargot". Majd csak az előítéletek és az agyunkba égetett nemzetkarakterológia kedvéért még hozzáteszi, hogy "ohlala".
Megteheti, hiszen még csak nem is létezik, ahogy ott ül a Francia Intézet lépcsőjén, az Olaszország-Franciaország vébédöntő alatt túlérett penészes sajtot majszol és időnként felsikolt, hogy 'c'est magnifique'. A többiek, a nagyon is valóságos francia szurkolók ennél jóval kevésbé izgalmasak: sört isznak, ráadásul hollandot, és legfeljebb kicsit száraz sonkás kiflit majszolhatnak hozzá.
Zidane az isten?
A két-három száz fős tömegben csak elvétve találni francia mezben izzadó szurkolókat, nemzeti színű testfestést pedig csak egyetlen egyet látunk. Egy lány a francia trikolórt pingálta az arcára, de ő sem francia, csak kicsit megártott neki a nyári intenzív nyelvtanfolyam.
A Francia Intézet előtt felállított kivetítőn nem az RTL Klub, hanem a francia állami televízió, a TF1 közvetítése megy, ráadásul egy cseppet torzra hangosítva, így minden alkalommal éles fájdalom hasít belénk, amikor a kommentátorok felüvöltenek, hogy Zizou így, Zizou úgy. És hát elég gyakran üvöltenek fel.
"Zizou est le dieu!" - üvölti a Gérard Depardieu-szerű férfi már a hetedik percben, amikor Zidane bevágja a büntetőt. A nyomaték kedvéért meglengeti a feje fölött a főételt: egy hatalmas homárt, persze konyakszósszal. A többiek is örülnek, ha nem is ennyire, van, aki ölelkezik, van, aki örömében elindul még egy kör sörért.
A legmeglepőbb, hogy az olaszok egyenlítő góljánál sem sokkal visszafogottabb az üdvrivalgás, a Gérard Depardieu-szerű férfi szerint az éticsigaképű olaszok beszivárogtak, hogy megöljék a hangulatot. De szerintem csak az idetévedt magyarok nem tudták türtőztetni magukat.
Ezután csend és áhítat következik, a körülöttem ülő szurkolók egyik Gauloises-ról gyújtanak a másikra, a Gérard Depardieu-szerű férfi pedig idegességében magába töm vagy négy rebarbaraszuflét pikáns mártással.
Kik a kékek?
Csak a hosszabbítás alatt éled fel újból a közönség, többen előveszik a francia válogatott hivatalos szlogenjét is, már-már tömegek skandálják, hogy "allez les bleus", amikor valakinek szerencsére eszébe jut, hogy ezúttal az olaszok vannak kékben. Ezután már csak az "allez, allez" csattan fel, de az mindig, ha a franciák átkeverednek az olasz térfélre.
A hosszabbítás első negyedórájának vége felé a TF1 kommentátora megjegyzi, hogy Zidane akkora kapufát fejelt, hogy attól most nagyon megijedtek az olaszok, tessék csak megnézni az ijedt arcukat. A francia szurkolók kicsit felélednek a téren, a magyarok csendben nevetnek, a Gérard Depardieu-szerű férfi pedig a bajuszát csavargatja izgalmában.
Zidane szánalmas dühkitörését viszont a Francia Intézet előtt szurkoló tömeg csendes beletörődéssel fogadja, túlságosan feszült a helyzet, hogy itt és most bárki is csak úgy átértékelje Zizou-t. Csak az idegesen mélyre tüdőzött Gauloises-ok jelzik, hogy azért erre a mozdulatra nincs mentség.
Később, a tizenegyesek alatt már a cigaretták sem sercegnek, csak a TF1 üvölt, és a kijelző kiégett pixelei sípolnak halkan. Trezeguet kapufájánál páran felszisszennek, a Gérard Depardieu-szerű férfi kiprésel magából egy dühös "Merde!"-t, és a média képviselői is felsorakoznak a videófal alatt: kell pár vágókép az elkeseredett szurkolókról.
Az utolsó tizenegyes után az egyik francia szurkoló elhajítja a sörét, az első sorban többen elsírják magukat, a többség azonban csak bámul maga elé. A kivetítőn gyors stáblista, és miközben a tévéstábok szomorú arcokra vadásznak a tömeg már szedelőzködik is. Valaki a francia himnuszt dúdolja halkan, eszelősen, megállás nélkül ismételve a refrént, a Gérard Depardieu-szerű férfi pedig még egyszer megjegyzi, hogy minden olasz éticsiga.