Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

A vébé alatt még Merkelt is a szívükbe zárták a németek

2006.07.11. 13:05
A futball-világbajnokság kezdete előtt nem lehetett sejteni, mégis soha nem látott eufória kerítette hatalmába Németországot a torna alatt. Jürgen Klinsmann és válogatottja olyan tudott lenni, amilyen az ország csak szeretne, de nem hiszi, hogy tud lenni.

A labdarúgó-világbajnokág utolsó napján a németek leginkább saját magukkal voltak elfoglalva. Egészen kora estig alig lehetett érezni Berlinben, hogy este az olaszok és a franciák a világbajnoki címért szállnak harcba a városban. És valóban volt mit ünnepelni, mert az elmúlt négy hét sok kellemes meglepetést tartogatott a nemetek számára.

Az különösebben senkit sem lepett meg, hogy a szervezés színvonala rendkivül magas volt - Németország nem lenne Németország, ha ez másképp lenne. Mégis, egészen a nyitómeccsig jele sem volt annak, hogy a vb úgy istenigazából magával tudná ragadni azokat is, akiket amúgy nem nagyon érdekel nagyon a futball. Arra meg aztán végképp senki nem számított, hogy a német válogatott nemcsak, hogy sikeres lesz, hanem szinte eksztázisba kergeti majd az országot.

Most már hihetetlenül hangzik, de alig néhány hete még komolyan megfordult a fejekben, hogy menteni kellene a menthetőt, és Jürgen Klinnsmannt ki kellene rugni, még mielött a csapat kikap Ecuadortól. Aki negyeddöntöröl beszélt, az már javithatatlan optimistanak szamitott, Klinsmannt pedig, aki végig a világbajnoki címről beszélt, jobb esetben is csak körberöhögték.

Még Merkelt is

Alig néhány nap leforgása alatt a hangulat teljesen a feje tetejére állt. A lengyelek feletti utolsóperces gyözelem adta meg az elkövetkező hetek alaphangulatát - hirtelen minden lehetségesnek tűnt, az ország meg delíriumba ringatta magát. Még az időjárás is mintha a főguru Franz Beckenbauer műve lett volna, a vb alatt szinte szünet nélkül sütött a nap.

Furcsa dolgokra képes a labdarúgás - a nép szívébe zárta még Angela Merkelt is. A díszpáholyban nyújtott lelkes teljesítményével elérte azt, hogy az általa vezetett kormánykoalíció úgy bokszolja át a háború utáni legnagyobb adóemelést és a teljesen életképtelen egészségügyi reformot, hogy az senkit nem érdekelt. A vébén kívül amúgy is csak egy dolog borzolta fel a kedélyeket - egy Bruno nevű, rossz útra tért medve üldözése és levadászása a bajor erdőszélen.

A németek a több hétig tartó eufóriában új oldalukról ismerhették meg saját magukat. Soha nem lehetett még látni ennyi zászlót, mint most, és emberek százezrei énekelték életükben először a himnuszt. A sajtónak és az értelmiségieknek végre megint megvolt az okuk arra, hogy tovább rágják a németség legfontosabb csontját, nevezetesen a németek viszonyát saját nemzetükhöz. Ezzel persze a nemzeti színekbe öltözött gyerekek és tinédzserek egyáltalán nem foglalkoztak.

Lahm vs. Kohler

Ahhoz, hogy a pozitív hangulatból valami későbbre is megmaradjon, rendkívül fontos volt a bronzérem megszerzése. Az olaszok elleni drámai vereség az elődöntőben szinte traumatikus hatással volt a szurkolók millióira, akiknek nem kis részét korábban egyáltalán nem izgatta a futball, ezért nem is voltak hozzászokva ahhoz, hogy a vereség bizony a játék velejárója.

Vasárnap, néhány órával a döntő elött több százezer német ünnepelte a Brandenburgi Kapu előtt frenetikusan a csapatot - és saját magát. Ehhez hasonló eufória csak 1989-90 mámoros hónapjaiban volt, a német egység és a legutolsó vébégyözelem évében.

A mostani konstellációban az az érdekes, hogy ellentétben a korábbi német csapatokkal, ez a csapat és Jürgen Klinsmann nem tükörképe a német társadalomnak, hanem olyan, amilyenek a németek szeretnének lenni, de nem hisznek benne, hogy valaha is lehetnek: egyszerre magabiztos, jókedvű, velejéig ambíciózus - és szimpatikus. Egy Per Mertesacker vagy egy Philipp Lahm mégiscsak más, mint egy bajszos Jürgen Kohler vagy egy brutális Christian Wörns.

Ilyen többet nem nagyon lesz

Mégis, ilyen öröm itt valószínüleg többet nem lesz. Lesznek még ugyan a németek világbajnokok vagy Eb-győztesek, de most a dolog dinamikája föleg abból táplálkozott, hogy a vb itt járt vendégségben, és a németeket megfertőzte a tőbb százezer vendég jókedve.

Vasárnap kora délután aztán átmenetileg elcsendesült a város - a Fan Festen pedig kicserélödött a közönség, estére már a franciák és az olaszok szimpatizánsai voltak a hangadók a városközpontban. Még egyszer volt egy utolsó nagy buli, de a németek nagy részének már teljesen mindegy volt, hogy ki nyer. Az olaszoknak persze nem, ők kora reggelig ünnepeltek hangosan az utcákon. Egy biztos: énekelni határozottan jobban tudnak, mint a szívek világbajnokai.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!