Judit
3 °C
6 °C

Kelemen Anna kínja, Király terített betlije és a Slágerparti

2006.09.03. 15:31
A Magyarország-Norvégia Európa-bajnoki selejtezőmeccs előtt elhatároztuk, a pozitívumokra koncentrálunk játékosértékelésünkben. Ezt az elhatározást fél óráig tudtuk tartani a 4-1-re elveszített meccs folyamán. Négyesnél jobbra értékelhető játékost végül nem találtunk.

A július elején befejeződött labdarúgó-világbajnokság olykor kétségbeejtően unalmas mérkőzései után nem kisebb feladatot határoztunk el az első hazai Eb-selejtező, a Norvégia elleni kapcsán, minthogy csakis a pozitívumokra figyelünk, nem állunk be a sorba, nem szapuljuk a magyar futballt a kelleténél jobban az értékelésnél.

Szerintünk ugyan téves az a megközelítés, hogy divat szidni a futballistákat, nem így érezzük, mert ha valós adatok alapján összemérjük a magyarokat egy nem túl jegyzett csapattal, akkor elképesztő különbségek alakulnak ki. Maximum verbálisan van egy szinten egy norvég és egy magyar, a játék különböző elemeiben a túlsúly általában szembetűnő.

Megpróbáltuk hát kiemelni a tetszetős dolgokat, a pozitívumokat, ám félóra után ezt fel kellett adni. A két kapitális egyéni hiba után ugyanis ez a válogatott olyan mélyre került, mint talán még soha, Mexikóban lehetett ilyen arcokat látni a pályán, illetve 1997-ben a jugoszlávok elleni 1-7-kor. Nem is az 1-4 a legszomorúbb, hanem az a kilátástalanság, amit a csapat játéka sugárzott.


Első sor balról: Sowumni Thomas, Horváth András, Király Gábor, Dárdai Pál, Huszti Szabolcs, hátsó sor balról: Gera Zoltán, Fehér Csaba, Éger László, Molnár Balázs, Lőw Zsolt, Juhász Roland

A hazai közönség pedig eljutott oda, hogy már nem szidta Gera Zoltánékat, inkább gúnyosan közeledett a lélektelen teljesítményhez, a "szép volt fiúk"-kal megköszönte a gyalázatot, amelyikhez a mostani szezonban minden hónapban hozzá lehetett szokni. Hiszen az Újpest júliusi, megsemmisítő 4-0-ja után a Debrecen Szkopjéban kapott négyet, már augusztusban, most meg a válogatott. Magyar csapat olyat még biztosan nem kapott a szurkolóktól, mint szombaton - "Az egyszerűen senkik vagytok, hej, hej" rigmus nem ilyenkor szokott felhangozni.

'90-ben egy norvégok elleni szombathelyi meccsen Détári kapuralövését Thortsvedt levette mellel kapus, az már sokat vetített előre abból, hogy a két ország melyik pályára állt rá a világfutballban. Ilyen eredményre, még inkább ilyen játékra azonban sem akkor, sem azóta, nem mert gondolni senki. Détári most is főszereplő volt, és szerinte a norvégok azt nyújtották, mint amit vártunk tőle, nem leptek meg semmivel bennünket. Mi azonban igencsak megleptük magunkat.

Pontosabban egy olyan válogatott, ami eddig úgy tűnik, túl volt értékelve. Már az irtózatos volt, ahogy az angolok elleni 1-3-at minősítették itthon: mert az istennek sem akarta senki észrevenni, hogy az angolok jó esetben harminc százalékot adtak ki magukból, és még így is nyertek. "Megtöltöttük tartalommal a játékunkat" - hallottuk egy hazai "edzőtől", a kapitány is büszke volt, mert tartottuk a labdát. Amíg meg nem támadtak bennünket.

Addig most is jól ment, amíg ránk nem rontottak, utána pedig láttuk, mi lett belőle. Igaz, Égerre még rá sem kellett rontani, Lőw sem igazán szorongatott helyzetben kapta a labdát. Na de haladjunk sorjában, még ha nem túl kellemes is a feladat.

Király Gábor: Leginkább azt hiányoltuk tőle, ami eddig rendre a társai fölé emelte, hogy fanatizálja, lelkesíti és nem utolsósorban irányítja a védelmet. Valamiért erről szombaton megfeledkezett. Sokkal inkább foglalkozott a holland asszisztenssel a harmadik gól előtt, amikor a norvég Pedersen már lövésre lendítette a lábát, ő még akkor is kifelé tekintgetett, mondván miért nem inti be, hogy kint volt a labda. (Talán azért, mert nem volt kint.) A negyedik igazi potya volt, kapott ő már ilyet, a walesi kísértetiesen emlékeztetett rá. Emellett voltak szép védései, és mentségére szóljon, a magas labdáknál többnyire jól mozdult ki, és nehéz úgy játszani, úgy kirúgni a labdát, hogy esély sincs arra, hogy elfejelje az egy szem csatár. Ezért próbált váltani, de az a kísérlet becsődölt.
Osztályzat: 3

Fehér Csaba: Volt akarat benne, de belőle is gyorsan kihúnyt. A meccs előtt talán ő volt a legjózanabb, felhívta a figyelmet ugyanis arra, hogy az ötödik kalapból nyertünk besorolást, ezért ne ámítsuk magunkat, és kiemelte, hogy a közönség maguk mellé állítása lehet a legfőbb cél, még akkor is, ha netán kikapunk. A vereség összejött, előbbi nem, a harmadik gólnál ő is lemaradt. Alkati hiányosságait talán még ő pótolta a legjobban.
Osztályzat: 3

Éger László: Nagy pozitívum, hogy a pályán maradhatott, mert azon sem lehetett volna csodálkozni, ha kiállítják. Amúgy szinte értékelhetetlen a teljesítménye. Úgy tűnt, mintha a Slágerpartiról szabadult volna be a stadionba, és elandalította A hűtlen az Eddától a Városligetben. Carew mellett eltörpült, mondjuk nem is csoda, hiszen a norvég egy első osztályú csapat (Lyon) első osztályú játékosa, míg Éger a másodosztályban (Ejida, spanyol) igyekszik. Az első gólnál Solksjaer úgy olvasta a szándékát, mint Szabó Gyula a népmeséknél a sárkány haragját. Szkopjéban is körülményes volt, most is.
Osztályzat: 2

Juhász Roland: Belga csapata, az Anderlecht még pontot sem veszített a bajnokságban, az önbizalma ennek megfelelően nem kicsi, ezt a második percben meg is mutatta, amikor leütközte Solksjaert. Utána is megbízható volt, még a támadásokat is megpróbálta segíteni, érthetetlen, miért őt cserélte le Bozsik, bár kétségtelen hozzájárult ahhoz, hogy a norvégok simán a védelem mögé kerültek, amikor éppen akartak.
Osztályzat: 3

Lőw Zsolt: Megmutatta, hogy kell felvinni a labdát, és pontosan középre lőni, megmutatta, kapásból is tud lőni, azt is megmutatta, hogy kell gyengén fejelni nagy helyzetben. (A norvég kapus mindkét kísérleténél mosolygott a hárítás után.) Nem mutatta meg viszont, hogy egy váratlanul kapott labdát hogy kell kibikázni a lelátóra, esetleg egy csellel megindulni, így jött a második gól. Ő a magyar futballista prototípusa, hiszen azért játszik a német harmadosztályban, mert a klubelnöknek annyi pénze van, hogy sosem fogy el.
Osztályzat: 3

Molnár Balázs: Csötönyi bokszelnök csak annyit mondott a meccs után, hogy beszarva nem lehet futballozni, és egy adattal is meglepett bennünket: a számításai szerint Molnár huszonegyszer adta el a labdát a meccsen. Volt egy beívelése emellett, egy elindított és be nem fejezett testcsele, és jókora üresjáratok. Bozsik szerint két poszton is bevethető, mi azt az egyet is nagyítóval keressük.
Osztályzat: 3


Nézze meg képeinket!

Dárdai Pál: Az elemeire hullott, és mentálisan a padlóra került játékosokba neki kellett volna életet lehelni, ezt azonban hiába vártuk tőle. Tanácstalan volt, mintha egy bonyolult másodfokú egyenletnél nem jutott volna eszébe a megoldóképlet. Gürcölt most is a meccs nagy részében, de mindhiába. A lövése messze fölészállt, energikus elfutása után a beadása is pontatlanra sikeredett.
Osztályzat: 3

Horváth András: Ha Lőw elfutása után higgadtabb, és nem töri el a labdát, hanem elengedi a mögötte jól felzárkózó Dárdainak, akkor a neve mellé bekerülhetett volna pozitívum. Így nem. Annyiszor avatkozott játékba, mint az üstdobos a himnusznál. A kottát most nem mellékeljük, mert nem akarjuk megsérteni a zeneértőket.
Osztályzat: 2

Huszti Szabolcs: A kezdés után úgy mozgott a vonal mellett, mintha egy számmal kisebb cipőt kapott volna a szertárostól, kétszer is finoman és pontosan ért a labdához. Aztán eltűnt, de két szögletnél is előkerült, és ha az elsőnél nem akar mindenáron elesni, akkor alighanem többre jut. A másodiknál Fehér visszatett labdáját életerősen rápörkölte, és az oldalháló eltalálása ezen az estén legalább akkora bravúrnak számított, mintha Ináncsy Fradi-elnök befektetőt találna.
Osztályzat: 4

Gera Zoltán: Egy pompás kötény az első félidőben, a tizenegyes előkészítése és értékesítése. Tőle tartottak a norvégok, tőle vártunk mi is valamit. Ennyire futotta. Úgy szenvedett ő is, mint Kelemen Annácska az Anyám tyúkjával.
Osztályzat: 3

Thomas Sowunmi: Egyszer megzavarta az indítani készülő norvégot, szerencsésen szerelte is, aztán elesett. Úgy érezte, ennyivel megtette a kötelességét. Egy közelképen elcsíptük, hogy norvég ellenfele még négygólos vezetésnél is koncentrált, mindkét szeme a pályán és a labdán volt, ellentétben vele, aki helyenként flegmán, helyenként unottan játszott, és nem is akart közbeavatkozni. A meccset megelőző szurkolói tornán felfigyeltünk néhány precízebb, és hajtósabb játékosra. A szurkolótábor a legirritálóbb jelenségnek választotta meg, még jó, hogy ki nem huhogták szerencsétlent.
Osztályzat: 2

A csereként bejött Kiss Zoltán a Fehérvár ellen jobban villogott, Torghelle Sándorra úgy vártunk, mint a hét törpe, hogy valaki megbotlik a koporsóval, és Hófehérke felébredjen. Egy sárgát pillanatok alatt összehozott, kár, hogy nem lehetett erre az eseményre fogadni.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!