Judit
-2 °C
8 °C

Kinek nézett volna a szemébe a menesztett Bozsik?

2006.10.27. 14:40
Bozsik Péter úgy távozott a magyar labdarúgó-válogatott kispadjáról, hogy egy kérdést nyitva hagyott: kikkel nem volt elégedett. A balhét ő elvitte a szégyenteljes máltai 2-1-es zakóért, de fanyarul megjegyezte, szerette volna, ha a következő kerethirdetés után néhány játékos szemébe nézhet. Csapatkapitánya, Dárdai Pál is azt mondta, a játékosok okozták a kapitány bukását. Kik múlhatták alul magukat? Kik lehetettek az alibizők?

Bozsik Péter szövetségi kapitány személyében egy felelőse már akadt a magyar labdarúgó-válogatott történelmi, 2-1-es máltai vereségének. A csapatkapitány, Dárdai Pál úgy nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, hogy a csapat buktatta meg a szakembert.

Nyitva hagyott kérdéssel távozott

Kinek nézett volna Bozsik a szemébe?

  • 234
    Király Gábor
  • 131
    Gera Zoltán
  • 47
    Vanczák Vilmos
  • 29
    Szabics Imre
  • 28
    Fehér Csaba
  • 19
    Leandro
  • 10
    Halmosi Péter
  • 7
    Juhász Roland
  • 7
    Tóth Balázs

Jó kis magyaros szokás, hogy a távozásra kényszerített Bozsik nem árulta el azok neveit, akikkel nem volt elégedett - elődje, Lothar Matthäus többnyire kimondta, kivel nem volt elégedett -, és mint mondta, akiknek szívesen a szemükbe nézett volna a következő összetartáson. Vagyis úgy távozott, hogy a kérdést nyitva hagyta, és lehessen találgatni, kikre gondolhatott. Nem tudni, kiktől várt többet, megítélése szerint kik hoztak szégyent a nemzeti csapatra. A magyar futball tele van feltáratlan és lezáratlan ügyekkel, itt egy újabb, nincs min meglepődni.

A kapus Király Gáborra valószínűleg nem gondolhatott, ő mindig élvezte a bizalmát, bár Máltán a második gólért nem lehet felmenteni, céltalan kijövetelére ugyanis semmi szükség nem volt. Bozsik nyilván úgy véli, hogy a túlzott akarás kényszerítette ki a hibáját.

Vanczák inkább megsértődött

A védő Fehér Csaba mélyen tudása alatt játszott, a második gólnál ő ragadt bent, a támadásokat nem segítette, enerváltan mozgott. A kapitány korábban többször elmondta, nem érti, miért okozott gondot, hogy az ellenfélnek volt egy gyors játékosa.

A védelem közepén helyet kapó Vanczák Vilmostól erre nem kaphattunk választ, inkább megsértődött és letette a telefont, amikor erről faggatta a sportnapilap. Juhász Roland is indiszponáltan játszott, igaz őt legalább nem állították ki.

Dárdai gürcölt

Lehet, hogy Leandro beállítása eleve hiba volt, de annál akkor is többet kellett volna nyújtania, mint amennyit hozzátett a csapat játékához. A debreceni Leo nem volt tagja a szakvezető keretének, ő csak a sérülések után került be úgy, hogy neki is jelentős játékhiánya volt. Bozsik május végén egy magánbeszélgetésben mereven elutasította az ő meghívását, október elején azonban mégis beadta a derekát.

A középpályások közül Dárdai Pál hajtott, gürcölt, az ő hozzáállásában aligha találhatott kivetnivalót, Huszti Szabolcs az első félidőben nem okozott csalódást, a másodikban visszaesett, de a lelkesedésére akkor sem lehetett panasz. A Berlinben éppen sokadvirágzását élő Dárdai azt sem rejtette véka alá: mindenki számoljon el a lelkiismeretével, de azt sugallta, hogy ő mindent megtett.

Gerából hiányzott a lendület


A Törökországban légióskodó Tóth Balázs és a WBA-ban futballozó Gera Zoltán ellenben az egyik legrosszabb meccsét játszotta, utóbbi - nagy helyzeténél - ha jobban összpontosít, akkor a győzelemhez, de legalább a döntetlenhez nagy lépést tehetett volna a csapat. Velük sokkal inkább elbeszélgethetett volna az edző.

Pontosan úgy, ahogy Szabics Imrével, aki akkor is inkább hátra passzolt, mikor előre kellett volna. A PAOK-ban futballozó Torghelle Sándor a maga küzdő stílusában játszotta végig a meccset. A cserék közül Kiss Zoltán helyzetbe került, mentett is, Halmosi már jóval halványabban játszott, a félórát kapó Czvitkovics Péter pedig egyszer ugyan kapura lőtt, inkább taszította a labdát. Őt az MTK-ban általában a szünetben lecserélik.

Nem először játszottak gyengén a gyengén játszók

Akik kilógtak, nem először teljesítettek gyengén Bozsik regnálása alatt, akik hozták magukat, többnyire jól játszottak.

A csapatot elzavarni nem lehet, de kíváncsian várjuk, kitárulkozik-e valaha a kapitány, megindokolja-e, hogy néhányan miért játszottak lélektelenül, mi foglalkoztatta őket a meccsen kívül, miért zavarodtak meg, és miért nem látszott rajtuk a megalkuvást nem tűrő akarat. És talán az is előfordulhat, hogy az alulteljesítők állnak ki a vallomással és vállalják, rajtuk ment el a máltai találkozó és Bozsik kapitánykodása.