A pénzt feldobták, az olaszok bejutottak
További EB 2008 cikkek
1960, Franciaország
Csakúgy, mint a FIFA-világbajnokságot, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és a modern olimpiai játékokat, az Európa-bajnokságot is francia sportvezető álmodta meg. Henri Delaunay, aki hazája labdarúgó-szövetségének első embere volt, az 1957-es UEFA-kongresszuson tudta keresztülvinni elképzeléseit.
Az ellenzők - így többek között Olaszország, NSZK, Belgium, Hollandia - nem indultak a tornán, míg a britek (angolok, skótok, írek) nem is reagáltak a meghívásra. Végül 18 csapat indult.
A legjobb négy közé jutott csapatok Franciaországban küzdöttek az akkor még Európai Nemzetek Kupájára keresztelt Henri Delaunay-trófeáért.
1958. szeptember 29-én indult a sorozat, Moszkvában, a Lenin-stadionban, ahol 100 572 ember látta, ahogy a későbbi győztes Szovjetunió 3-1-re veri a magyarokat, a történelmi első gól szerzője Anatolij Iljin volt, aki a 4. percben talált a kapuba. Később Budapesten is nyertek a szovjetek, így magabiztosan jutottak tovább, a folytatásban a spanyol válogatott lett volna az ellenfelük. A spanyolok azonban Franco tábornok utasítására visszaléptek a mérkőzéstől, nem voltak hajlandóak Moszkvába utazni, így a Szovjetunió a négyes döntőbe jutott.
A szovjetek simán verték az elődöntőben Csehszlovákiát, a francia csapat kikapott Jugoszláviától. Hiába rúgtak a házigazdák a selejtezőkben három meccsen 16 gólt, az elődöntőben sérülés miatt nélkülözniük kellett két legjobbjukat, Raymond Kopát és Just Fontaine-t, utóbbi az addigi 21 válogatott meccsén már 30 gólnál járt. A jugoszlávok 4-2-es hátrányból fordítottak 4 perc alatt, elsősorban a Dinamo Zagreb játékosának, Drazen Jerkovicsnak köszönhetően, aki a negyedik és az ötödik gólt szerezte. Jerkovics volt az 1990 utáni önálló horvát válogatott első kapitánya.
A szovjetek elleni meccsen is jól kezdett Jugoszlávia. Milan Galics révén szereztek vezetést, ezt Metreveli egyenlítette ki. Lev Jasin végig zseniálisan védett. A hosszabbításban, a 113. percben Viktor Ponyegyelnyik a győztes gólt is megszerezte. Ő volt a szovjet focitörténet első olyan játékosa, aki másodosztályú játékosként, a SZKA Rosztovból válogatott lett. Meg kell említeni olyan nagyságokat is a szovjet csapatból, mint Lev Jasin, Igor Netto, Valentin Ivanov, Szlava Metreveli. Szovjetunió az 1956-os olimpián aranyérmes lett, az 1958-as világbajnokságon a negyeddöntőig jutott.
Tények
Elődöntő: Szovjetunió-Csehszlovákia 3-0, Jugoszlávia-Franciaország 5-4.A 3. helyért: Csehszlovákia-Franciaország 2-0.
Döntő: Szovjetunió-Jugoszlávia 2-1 (hosszabbítás után).
Európa-bajnokok: German Apuhtin, Valentyin Bubjukin, Givi Csokeli, Valentyin Ivanov, Jurij Kovaljov, Vlagyimir Keszarjov, Zaur Kalojev, Anatolij Krutyikov, Vlagyimir Maslacsenko, Anatolij Maszljohin, Mihail Meszhi, Szlava Metreveli, Igor Netto, Viktor Ponyegyelnyik, Viktor Carev, Jurij Vojnov, Lev Jasin. Szövetségi kapitány: Gabriel Kacsalin.
1964, Spanyolország
Ezúttal már 30 nemzet jelezte indulási szándékát, de nem maradt ez a torna sem politika nélkül. Görögország visszalépett az Albánia elleni meccstől, arra hivatkozva, hogy egy ötven évvel korábbi háborús konfliktus nem lett lezárva, vagyis a két ország hadban áll egymással. Rajtuk kívül az NSZK sem indult a tornán.
A házigazdának kijelölt Spanyolország Romániát még könnyedén, de az északíreket már nem kis nehézségek árán győzte le. Az utolsó akadály, Írország nem okozott problémát Suárezéknek. Ekkor még mindenkinek selejtezőt kellett játszania. A védő Szovjetunió mellett Dánia és Magyarország harcolta ki a spanyolországi részvételt.
Az előcsatározások legnagyobb meglepetését Luxemburg okozta, előbb kiverték a hollandokat, majd a selejtezők utolsó körében csak megismételt meccsen, azon is csak 1-0-ra kaptak ki Dániától. Arra is kevesen számítottak, hogy a Anglia már első körben búcsút mond, pedig így történt, a franciák ütötték ki őket. Természetesen Dániát sem sokan várták a legjobb négybe. Őket leginkább a szerencse juttatta oda, hiszen az akkor utoljára Nemzetek Európa Kupája legjobb négye közé jutásért Máltát, Albániát és Luxemburgot kellett legyőzniük.
Az elődöntőben nem volt ilyen szerencséje az amatőrökből álló dán válogatottnak, a címvédőt kapták. A szovjetek gond nélkül léptek túl a lelkes északiakon. A dánok legjobbja az egész sorozat legtöbb gólját szerző Ole Madsen volt, aki 51 válogatott mérkőzésen 42 gólt lőtt, és egy szavazáson az 1965-ban Svédországnak sarokkal lőtt gólját szavazták meg minden idők legszebb dán válogatott góljának.
A másik ágon Magyarország története legjobb Eb-szereplését kezdte. A házigazdák nem véletlenül tartottak a magyaroktól. Hiába vezettek majdnem egy órán keresztül, Bene Ferenc a lefújás előtt 6 perccel egyenlített. Nem volt szerencsénk ezen a meccsen, pedig nyerhettünk volna. Luis Suárez sérülten játszotta végig a második félidőt, hiszen abban az időben még nem volt csere. A sérült Sárosi helyén az akkor 20 éves Bene három ziccert hibázott, vagy inkább Iribar védett bravúrosan. Aztán a hosszabbításban Amancio eldöntötte a meccset, így a magyarok a bronzmeccsen folytathatták.
A mieink szintén hosszabbítás után Novák Dezső duplájával nyertek. Ezen a találkozón Bene kiválóan játszott, Albertet és Ihász Kálmánt dicsérte még az akkori sajtó. Négy évvel korábban a spanyolok nem álltak ki a szovjetek ellen, ekkor a visszavágás fűtötte őket. Franco tábornok a helyszínen tekintette meg az összecsapást. Az első tíz percet követő gyors gólváltás után egyenlő erők küzdelmét láthatta a 90 ezer néző a Bernabeuban. A győztes gól a 84. percben esett, az akció Suareztől indult, akinek indítását Pereda adta középre, és Marcelino Martínez fejelt csodálatos gólt. Nyertek a spanyolok, eddigi történetük legnagyobb sikerét érték el.
Tények
Elődöntő: Szovjetunió-Dánia 3-0, Spanyolország-Magyarország 2-1.
A 3. helyért: Magyarország-Dánia 3-1.
Döntő: Spanyolország-Szovjetunió 2-1.
Európa-bajnokok: José Iríbar, José Vicente, Feliciano Rivilla, Olivella, Calleja, Luis Echeverria, Reija, Ignacio Zoco, Fusté, Amancio, Pereda, Luis del Sol, Pepin, Félix Ruiz, Enrique Collar, Rodriguez Adelardo, Vicente Guillot, Marcellino Martínez, Luis Suárez, Lapetra. Szövetségi kapitány: José Villalonga.
1968, Olaszország
Az újjászerveződő tornán 31 nemzet indult el, az első körben nyolc csoportba osztották az indulókat. A csoportok győztesei a negyeddöntőben folytatták, ahol a párharcok továbbjutói vívták az olaszországi elődöntőket. Ezen a tornán nevezték először Európa-bajnokságnak az Európa-bajnokságot.
Az 1964-es döntő két résztvevője, a szovjet és a spanyol csapat továbbjutott, bár a címvédő nem kis nehézségek árán, csak az utolsó fordulóban, a csehek ellen aratott győzelemmel. A magyarok is megnyerték kvartettjüket. Az NSZK először indult, de mivel Jugoszláviában kikapott, sőt Albániában is pontot veszített, nem jutott tovább. A 8. csoportban játszották azt a mérkőzést, amely minden idők legnézettebbjeként vonult be a történelembe. Az 1-1-es döntetlennel véget ért Skócia-Anglia találkozót 130 711-en látták a Hampden Parkban.
A negyeddöntők nagy csatákat hoztak. Az olaszok kis híján kiestek a bolgárokkal szemben. A magyarok hiába verték Budapesten 2-0-ra a szovjeteket, Bisovec a moszkvai visszavágón a 72. percben rúgta be az elődöntőbe Szovjetuniót. Az Alf Ramsey által irányított Anglia először jutott ki a kontinens viadalra, miután idegenben rúgott góllal verte ki a címvédőt. Belgrádban a remek jugoszláv gárda kiütötte a franciákat.
Először és utoljára történt meg, az elődöntők első mérkőzésén, hogy egy csapat pénzfeldobással jusson tovább. Nápolyban százhúsz perc sem volt elég a döntéshez, pedig mindkét kapu előtt voltak nagy helyzetek. Hiába mondta a meccs előtt Ferruccio Valcareggi, az olaszok trénere, nem hiszi, hogy verhetetlen a szovjetek 11-e. Sem a 64-es Eb-n, sem a 66-os vb-n nem tudták legyőzni Bisovecékat, és a 0-0-s eredmény az olaszokra nézve volt hízelgő, Dino Zoff néhányszor reménytelen helyzetben mentett. A pénzt feldobták, a szovjetek kapitánya, Sersztyernyev választott, rosszul. Olaszország jutott a döntőbe.
A másik ágon Jugoszlávia és Anglia ritka rossz és durva mérkőzést játszott egymással, összesen 49 szabálytalanságot számoltak össze. Hiába volt több ziccerük az angoloknak, a 86. percben a zseniális Dragan Dzsajics eldöntött mindent. A 89. percben a bíró kiállította Mulleryt, ami azért érdekes, mert ez volt az angol válogatott történetének első kiállítása, a 424. hivatalos mérkőzésen.
A bronzmeccsen Bobby Charlton és Hurst góljaival vigasztalódtak az angolok, a szovjetek ellen, Zsolt István játékvezetése mellett. Az olaszok ismét döntetlent értek el, Dzsajics találatára tíz perccel a vége előtt Domeghini gyönyörű szabadrúgásgóllal válaszolt. Két nap múlva, a megismételt találkozón az olaszok voltak frissebbek. Érdekesség, hogy húszezerrel kevesebben látogattak ki ezúttal erre a meccsre. A hazaiak öt helyen változtattak és Riva, valamint Anastasi góljaival megnyerték első Európa-bajnoki aranyukat.
Tények
Elődöntő: Olaszország-Szovjetunió 0-0 (pénzfeldobással az olaszok jutottak tovább), Jugoszlávia-Anglia 1-0.
A 3. helyért: Anglia-Szovjetunió 2-0.
Döntő: Olaszország-Jugoszlávia 1-1.
A megismételt mérkőzésen: Olaszország-Jugoszlávia 2-0.
Európa-bajnokok: Enrico Albertosi, Pietro Anastasi, Angelo Anquilletti, Giancarlo Bercellino, Tarcisio Burgnich, Giacomo Bulgarelli, Ernesto Castano, Giancarlo de Sisti, Angelo Domenghini, Giacinto Facchetti, Giorgio Ferrini, Aristide Guarneri, Antonio Juliano, Giovanni Lodetti, Sandro Mazzola, Piero Prati, Luigi Riva, Gianni Rivera, Roberto Rosato, Alessnadro Salvadore, Lido Vieri, Dino Zoff. Szövetségi kapitány: Ferruccio Valcareggi.