Ocsmány játékkal ünnepelték Thuramot
További Laza cikkek
Visszavonult, majd visszatért, és bár többek szerint ezzel hibát követett el, Lilian Thuram köszöni szépen, remekül érzi magát a francia válogatott védelmének tengelyében, és tegnap egy újabb rekordot tett hozzá eddig is tekintélyesnek mondható pályafutásához: tizenötödször szerepelt Eb-meccsen. Senki többet.
1994-ben, egy Csehország elleni mérkőzésen a Les Bleus két újoncot is avatott: egy már fiatalon kopaszodó irányító, Zinedine Zidane mellett egy atletikus, szélvészgyors hátvéd, Lilian Thuram mutatkozhatott be. Az akkor a Monacót szolgáló játékos karrierje innentől meredeken ívelt felfelé, a 98-as vb-sikerhez már egyértelmű alapemberként tette hozzá néha nyolc napon túl gyógyuló részét (a torna harmadik legjobb játékosának választották). Közben áttette székhelyét Olaszországba, a Parmában pedig Buffon, Cannavaro és Crespo csapattársaként a klub történelmének legszebb időszakának lehetett részese.
2000-ben Eb-győztes lett, majd a Parma szétcincálásakor neki sem volt maradása, a Juventushoz került, ahol öt éven át szolgált vérrel-verejtékkel, mire a calciopoli botrány szele Katalóniába vetette. Részese volt a franciák 2002-es távol-keleti porig égésének, 2004-ben pont a későbbi győztes Görögország jelentette a végállomást, Thuram pedig bejelentette, nem kíván többet pályára lépni a válogatottban.
2006-ban (egyébként már akkor jócskán túl a száz válogatottságon) az aranygeneráció többi tagjával egyetemben engedett Domenech hívó szavának, és vállalta a világbajnoki részvételt, jutalma pedig újabb döntő lett – igaz, ezúttal vesztes. Thuram a francia válogatott védelmének közepén Gallasszal vállvetve áthatolhatatlan falat alkotott, s amellett, hogy Brazília, Spanyolország és Portugália testén keresztül döntőbe juttatta hazáját, június 18-án beállította Desailly válogatottsági rekordját, majd öt nappal később Togo ellen már francia válogatottsági csúcstartóként futhatott ki a pályára.
Tegnap egy másik rekordot adott át a múltnak: a Románia elleni futball-horrorban való részvétele sorrendben a 15. volt, amivel Figót és Poborskyt megelőzve a legtöbb Eb-meccsen pályára lépő játékos lett. Érdekes módon az első Európa-bajnoki meccsét szintén a románok ellen teljesítette (1996-ban, még szélsőhátvédként), és már akkor sem sok választotta el egy nagyobb sikertől, hiszen az elődöntőig jutottak, ahol Csehország szívszélhűdéses büntetőpárbajban búcsúztatta a Les Bleust.
Tizenegyes elvégzésére már akkor sem vállalkozott, és egyébként sem a Hierro-féle, gólszerzésben is jeleskedő hátvédiskolát képviseli, hiszen 141 válogatottban teljesített mérkőzése során mindössze két gólig jutott – ki ne emlékezne, mindkettőt egy meccsen szerezte, amely a döntőbe jutást jelentette Horvátország ellen a 98-as vb-n.
Ezen a szép ünnepen talán méltatlan lenne Thuram barcelonai teljesítményét felidéznünk, amely színvonalát illetően valahol a közepesen gyenge és a katasztrofális között mozgott, de az biztos, hogy méltatlan volt a megbízhatóság szobrához 15 évig modellt álló hátvéd örökségéhez.
36 évesen valószínűleg az utolsó jelentős tornáján vesz részt, pontosan ezért egyáltalán nem szép csapattársaitól (még kevésbé edzőjétől), hogy pezsgőlocsolós, meztelenül táncolós, artikulátlanul kamerába üvöltözős búcsú helyett a románok elleni játékkal büntetik a szebb napokat látott játékost. A magunk részéről – ha másért nem is – Thuram miatt mindenképpen szurkolunk a franciáknak.