Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

László: A forint után jöhetnek a fontmilliók

2009.03.31. 16:53 Módosítva: 2009-03-31 16:56:31
A magyar és az ugandai válogatott, valamint a Ferencváros után Skóciában kapott állást László Csaba. Nyáron a Hearts edzője lett, imádják. Elmondja, hogyan lett öltönyös edző, miért volt jó lecke neki a Fradi, és hogy miért nem kell neki magyar játékos.

Scooby, vagyis George 25 éve vezeti a Heart of Midlothian buszát, és a Glasgow Rangers elleni meccs után csak annyit mondott László Csabának: nem emlékszik olyanra, hogy ez a csapat kétgólos hátrányt ledolgozott idegenben.

László Csaba
László Csaba

"Különösen meglepne, ha olyan szintű csapat ellen tettük volna, mint a Rangers. Mert ugyan a Rangers most is második lesz, azért nem rossz csapat, tavaly mégiscsak bejutott az UEFA-kupa döntőjébe. És ott is második lett” – mondta.

"Nem tudom, mit mondott volna, ha Elliot belövi a helyzetét a végén, és nyerünk? – veti nekem oda jókedvűen László Csaba. Nem vagyok telhetetlen, de közel voltunk a nagy bravúrhoz, ha a rövid sarkot célozza, szerintem be is megy a labda, mert a kapus felkínálta neki a hosszút”.

A helyzetnél az orosz tulajdonos, a Romanov dinasztia egyik tagja, Roman is talpra ugrott, pedig az egész meccset elég hűvösen nézte végig. "Fantasztikus” – mondta neki valaki, aki szintén a nyelvét beszélte. "Csodálatos csapatod van” - ezt a dicséretet már angolul kapta.

Romanov szerényen vette tudomásul a gratulációt, annak volt azért egy különleges bája, hogy a VIP-páholyban a davaj biztatás nagyon népszerű volt, és azért el lehetett csípni egy mit csinálszt is oroszul, és még csak különösebb tudás nem is kellett hozzá, csak az általános iskolai emlékek.

Az erdélyi mesternek sok dolga volt a meccs után, de nyilván a legbüszkébb arra lehetett, amikor a Rangers-drukkerek őszintén gratuláltak neki, és az ellenfél edzője, Walter Smith is elismerően köszöntötte.

László pillanatnyilag egy futballkultúrához tartozik, kivívta az irigységet, amiért szerinte meg kellett szenvednie. Lehet rá legyinteni, hogy mégiscsak Skócia, de azért azt jó tudni, innen adták el a Sunderlandnek az angol liga legdrágább kapusát - potom 9 millió fontért -, Craig Gordont. Jó tudni azt is, Tony Mowbray útja innen vezetett a West Bromwich Albionhoz, azt is lehet fitymálni, mert az utolsó az angol élvonalban. Lászlónak ebből a fitymálásból lett elege, amikor Magyarországon volt, és inkább váltott.

A nehéz kezdet

A székelyudvarhelyi László Csaba 1987-ben, 23 évesen disszidált Németországba, egy súlyos térdsérülés meghiúsította, hogy élvonalbeli játékos legyen Romániában. És talán nem is volt annyira tehetséges. Kisebb német csapatokban még futballozott, irányító középpályást játszott. Edzőként a TuS Grevenbroich 1911, SV Blau-Weiss Kerpen csapatai után a Mönchengladbach akadémiájára került. Ott szemelte ki Lothar Matthäus, 2004 elején.

"Egyszer ez az ország már tönkre ment abban, hogy a körülötte élő népeket leszólta, majd jött Trianon. A magyar futballban élők is valami ilyesmit tettek. Leszólták a románt, a csehet, a szlovákot, a bolgárt, mígnem hirtelen mindenki eléjük került. Lehet, engem is leszólnak most. Lothar Matthäus is megsértett, amikor azt mondta: ugye viccelnek vele, hogy én itt vagyok edző. Nem akarok sem vele, sem a magyar edzőkkel foglalkozni, van más dolgom bőven. A magyar edzők amúgy is mindig sajnáltatják magukat, mert nem kapják meg a lehetőséget. Én küzdöttem érte” – jelentette ki.

A 45 éves László nem gondolta megalázónak az ugandai kapitányságot, és most a Heartsból is sokat akar kihozni. A Rangers már 2-0-ra vezetett a félidőben, ő azonban nem adta fel, azért amúgy is ölni tudna, ha látja bárkin a feladást.

"Mentem az öltözőbe, és azt láttam, mennyire elégedett a másik oldal, azt gondoltam, itt az esély, erre lehet alapozni. Láttam a tökéletes megnyugvást, hogy nekik már csak ki kell futni a második félidőre, és meglesz a meccsük, a három pontjuk. Harci kedvemet csak fokozta ez. Hát kiengedtem a hangom az öltözőben. Nem volt annyira vészes a helyzet, mint egyszer Ugandában, mert akkor, hogy felébresszem a társaságot, össze kellett törnöm pár kávéscsészét. Itt csak elmondtam, legszívesebben elhúznék a stadionból. Megkérdeztem, anyák napját tartanak?” – emlékezett vissza, és annyi magyarázattal szolgáljunk gyorsan, hogy március harmadik vasárnapja az anyák napja az Egyesült Királyságban.

Hozzátette, legszívesebben adott volna mindenkinek egy tálcát, fogják a hónuk alá, menjenek ki a második félidőre, mutassák meg az ellenfelüknek, és mondják meg nekik, neked hoztam, tálcán kínálom a góllövést. "Rémültek, bágyadtak voltunk, mint a csirke a kígyó előtt. Vagy mondhatnám azt is, Trabanttal akartunk versenyezni egy BMW-vel szemben.”

"A futball mindig pszichológia. Sok hülyeséget lehet mondani a játékosoknak, hogy itt is olyan zöld a fű, mint a mi pályánkon, és ehhez hasonlókat. Azt is, hogy úgyis megvered, mert jobb vagy nála, hiszen a játékos általában tisztában van képességeivel, és tudja, úgysem veri meg, úgysem futja le riválisát. Nem ez a lényeg. Olyat mondtam csak nekik, amit meg tudnak valósítani. Jelen esetben azt: a két középső középpályás együtt mozog, játsszuk be mögéjük a labdákat, és jutunk valamire. A taktikát nem buta embereknek találták ki. A saját erőnket, akaratunkat kell a másikra erőltetni. Érdekes, az a játékrendszer hozott ezúttal sikert, amelyiket a hét közben, amikor gyakoroltuk, gyengébben ment. Ilyen a futball. A futballban nincs olyan, hogy én megmondtam előre.”

Természetesen rendszeresen szóba került a magyar futball, és annak számtalan baja. László nem kertelt, Szűcs Lajost vagy Király Gábort el tudná képzelni maga mellett, magyar játékost azonban nem igazolna. A mentalitás miatt, válaszolt tömören a miértre. Ennek ugyan ellentmond, hogy a Hearts kapusa magyar, ám Balogh Jánost nem ismerte, az elnök hozta a klubhoz.

"A magyar futball azért is maradt le, mert a játékosoknak nemhogy három, de még csak egy megoldás sincs a fejükben, amikor feléjük megy a labda, mit tegyenek vele. Akinek három van, az igazán kreatív. Akinek egy, iparos lesz. Magyarországon csak arra készülnek, vegyem át jól. Abból lesz igazán jó játékos, akinek több megoldása van” - ez már a szakmai indoklása volt.

"Azokkal a módszerekkel nem dolgozhattam, amelyekkel Magyarországon. Teljesen más karakterek az itteni futballisták. Alkalmazkodom kellett, mindent ki kellett cserélni. Nekem a Ferencváros nagyon jó lecke volt, mert rájöttem, mennyire nehéz alkotni. Mert a magyar játékos általában nem vevő az újra, nem akar befogadni semmi újat, csak abban gondolkodik, amit már megszokott, amiben otthon érzi magát. Általában nem élvezik a futballt, nem akarják legyőzni az ellenfelet, csak a bankszámla fontos. Itt lehet alkotni, és akarok is.”

László nem vitatta, szerencsés volt, hogy a válogatott mellé kerülhetett, és elindulhatott a karrierje, de mégsem csak a szerencsének köszönhette az indulást.

"Nem elég meglátni, hogy van egy ezres a parkban a pad alatt, le is kell hajolni érte, különben nem lesz az enyém. Megdolgoztam azért, hogy komoly futballmúlt nélkül, szülői segítség nélkül Németországban megállhassam a helyem. Elvégeztem a kölni főiskolát, Matthäus pedig nevelőegyesületénél érdeklődött felőlem. A Borussia Mönchengladbach jó iskola volt nekem, részletes anyagokat kért rólam, tanulmányozta ki vagyok, nem zsákbamacskát vásárolt, végül kiválasztott.”

Úgy érzi, sokat változott, mióta távozott Magyarországról. Szembetűnő különbség, hogy öltönyös edző lett. De mit jelent ez?

"Nagyon jó kérdés. Biztosan jelent szemléletet is. A Ferencvárosnál nem voltam az, de ettől még tiszteltem a nézőket, az ellenfelet. Ez a közeg azonban nagyon szereti az öltönyösöket. Jobban érzem magam benne. Azt hiszem, már nem is vennék fel mást. Mint ahogy a barna cipőtől sem szabadulnék.”

Skócia, kis Hollywood

A skót futball nagyon tiszteli a hagyományokat, és nagyon megadják a módját egy meccsnek. Ha jól számoltam, tizenegyen gondozták a meccs előtt a gyepet, vasvillával mentek végig rajta, és gondosan igazgatták, locsolták is. A VIP-ben megkövetelték a nyakkendőt, különben hiába a jegy, bármilyen meghívó, lehetetlen bemenni. Még a nők is arról beszéltek, vajon a 4-4-2-es felállást választja-e a vendégcsapat, vagy inkább változtatnak. Erre mondta László Csaba: kis Hollywood.

Kifejtette, Magyarországon azért is vannak bajban az edzők, mert mindent ők akarnak tenni. Azt is, ami nem az ő feladatuk.

"A legfontosabb, amit az elmúlt években tanultam, hogy olyan emberekkel vegyem körül magam, akik a területükön profik, a legjobbak. Tőlük is tanulhatok. Másfajta szemlélet, hogy valaki inkább dominálni akar egy csapaton belül, ezért önmagát szerényebb képességűekkel határolja. Ez nem kunszt, az igen, hogy az előző módszerből biztosan lehet tanulni. A vélemények összerakásából csak nyerhet a csapat.”

László rengeteget olvas, nyitott az újra, mivel beszél négy nyelven, nem okoz neki gondot az idegen nyelvű szakirodalom.

"Azért szeretem jobban az eredményes focit a szépnél, mert a győzelmeket nem kell magyarázni, míg ha netán szépen veszítünk, akkor magyarázkodhatok az eredmény miatt” - ismertette filozófiájának alaptételét.

"Ugandában már jobban kerestem, mint Magyarországon. Itt most még ennél is jobban keresek. Forintban milliókat, de a célom az, hogy fontban is milliókat keressek. Mondjuk a Newcastle kispadján” - ismertette anyagi helyzetét és vágyait.

Biztos voltam a válaszban, mégis megkérdeztem: Magyarországról valamelyik kollégájával beszélt-e, kértek-e esetleg tanácsot tőle, beszéltek-e a futballról. "Nem beszéltem senkivel, nem hívott senki.”

Egy pár székely vicc

László úgy gondolja, hogy a székely mentalitást igyekszik a futballba vinni. Nyakas ember, szereti a vicceket, és a pihent agyú gondolkodást.
"János bácsi, miért van ebben a nagy hidegben hajadon főn? Hát, fiam, összevesztem az asszonnyal, és kellene egy bátor ember, aki most be mer menni a házba a kucsmámért” - ez az egyik kedvence.
Vagy itt egy másik: "Bátyám, elérem még a portáján keresztül a vonatot, ami mindjárt indul. Fiam, ha elengedem a kutyákat, biztos eléred.”