Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

20 éve halt meg 96 Pool-drukker a Hillsborough-ban

2009.04.15. 14:28 Módosítva: 2009-04-15 16:19:39
Pontosan 20 éve, 1989. április 15-én történt az angol futball legszörnyűbb tragédiája: a sheffieldi Hillsborough-stadionban, a Liverpool-Nottingham Forest meccs elején 96 szurkolót nyomtak agyon, vagy tapostak halálra. A katasztrófa indította a brit futballreformot, így született meg a Taylor-jelentés. Az áldozatokra emlékezünk.

Mindig is sok bajuk volt az angoloknak a futballmeccseken gyakori erőszakkal, a huligánok randalírozásával, a rendőröknek a 60-as évektől komoly problémákat okozott a stadionbeli rendbontás.

1980-tól a 89-es tragédiáig ötször játszottak FA-kupa elődöntőt Sheffieldben. Korábban is akadtak már problémák a szurkolókkal. 1981-ben a Tottenham a Wolverhamptonnal találkozott a Hillsborough-ban, az összetűzésekben 38-an sérültek meg.

A botrány miatt szigorították a biztonsági intézkedéseket, és amikor 1984-ben a Sheffield Wednesday feljutott az első osztályba, újabb bejárati kapukat építettek a Leppings Lane-i oldalon. Mint utóbb kiderült, ez is kevés volt, hogy elkerüljék az öt évvel későbbi tragédiát.

A Liverpool-Nottingham FA-kupa-elődöntő szombaton délután három órakor kezdődött. A meccs előtt a tévében és a rádióban is jelezték a szurkolóknak, minden jegy elfogyott. Ennek ellenére 25 ezer liverpooli kelt útra, volt olyan is, aki jegy nélkül.

Problémát okozott még, hogy a Lancashire-ből autóval érkezők az utolsó pillanatban vagy az után értek a Hillsborough-hoz, mert a stadiont megközelítő M62-es országúton pályafelújítást végeztek. Ráadásul mindezt úgy, hogy előre nem is jelezték.

A szurkolók nagyobb része fél 3 és háromnegyed 3 körül bejutott a helyére, de úgy ötezer liverpooli még belépésre várt.

Már itt hihetetlen tumultus alakult ki, a rendőrök képtelenek voltak kezelni a tömeget, akik az első kordon és a bejárati kapuk közé szorultak. A forgókapun keresztül nagyon lassan ment a bejutás. Voltak, akiket kis híján eltapostak, úgy kellett kiemelni őket a tömegből.

Amikor néhány perccel a kezdés előtt kijöttek a csapatok melegíteni, a lelátón hatalmas ünneplés kezdődött, a kint várakozó tömeg pedig hirtelen elkezdett befelé tódulni.

A tragédia már a meccse elején bekövetkezhetett volna, ha nem nyitják meg a két, korábban zárva tartott kaput is. Az egyiket a meccs végén a szurkolók távozására volt fenntartva, a másikat addig azért nem nyitották meg, meg mert arra a tribünrészre vezetett, ami addigra teljesen megtelt.

A rendezők talán itt követték el az egyik legnagyobb hibát. A már zsúfolásig megtelt tribünre irányították be a szurkolókat, ráadásul a bejárati alagútnál helyet foglaló rendezők nem tudták más szektorokba átterelni a liverpooliakat. A fentről érkezők egész egyszerűen a kerítésre nyomták az alul helyet foglalókat, eltaposták egymást az emberek, volt, aki a tömeg szorításában megfulladt.

Döbbenet, hogy már hat perce tartott a mérkőzés, amikor a pályára befutó szurkolók szóltak, hogy óriási baj van. A meccset vezető Ray Lewis azonnal félbeszakította a találkozót, és az öltözőbe tessékelte a játékosokat. Látszott, szinte senki sincs tisztában azzal, mi történik a kapu mögötti szektorban.

John Barnes, a Liverpool egykori csatára a pályán élte át a katasztrófát: "Semmit nem láttam, amíg néhány szurkoló be nem jött a pályára, és nem kezdte el kiabálni, hogy emberek haltak meg. Nem éreztem, hogy ekkora a baj, de Bruce Grobbelaar, aki a legközelebb volt a Leppings Lane lelátóhoz, gyorsan észrevette, hogy valami borzasztóan rossz dolog történik és hallotta, hogy a szurkolók sikoltoznak: Megölnek minket, Bruce, megölnek minket. Grobbelar akkor szólt a rendezőknek, hogy csináljanak valamit. Az öltözőben ültünk, és kaptuk a híreket, borzalmas volt.”

Kenny Dalglish, aki akkor a Liverpool menedzsere volt, így elevenítette fel az eseményeket: "Senki sem tudta, hogy mekkora katasztrófa történt. Néhány szurkoló ott volt a folyosón. Azt kiáltották nekem: Kenny, Kenny odakint emberek haltak meg. Mint mindenkinek, nekem is az volt az elsõ gondolatom, hogy a családom rendben van-e. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mi történt aznap. Nem tudok úgy Hillsborough-ra gondolni, vagy kimondani ezt a szót, hogy ne jöjjenek elő ezek a szörnyű emlékek. A szervezők hatalmasat hibáztak, és ez 96 Liverpool-szurkoló életébe került.”

John Aldridge nem sokat látott az esetből, hiszen támadó lévén éppen a másik oldalon, a Nottingham kapuja előtt játszott: "Nem emlékszem mi történt pontosan. Már csak annyi van előttem, hogy az öltözőben John Barnesra néztem, aki sírt. Csendben, lehajtott fejjel ült ott. Néhányan a többi játékos közül döbbenten ültek. Nem tudtam megszólalni sem, ahogy senki sem. Nyomasztó volt a csend.”

"Egy olyan nap volt, amelyet senki nem tud elfelejteni, és nem is szabad elfeledni. Csodálatosan indult, a legszörnyűbb tragédia lett belőle. Nem hittem el, amit láttam. Emberek haltak meg a szemem előtt. A katasztrófa utáni napok a legszörnyűbbek voltak az életemben” – emlékezett vissza Jim Magilton, napjainkban az Ipswich vezetőedzője, aki a Liverpool ifijátékosaként látogatott el a Hillsborough-ba.

A mai napig érthetetlen, hogy a rendőrség és a szervezők miért csak közel tíz perccel a tragédia után nyitották ki a menekülőkapukat, mikorra már rengeteg volt a sérült és a halott. 94 szurkolón nem tudtak segíteni a helyszínen, négy nappal a tragédia után a 14 éves Lee Nicol belehalt sérüléseibe. 1993 márciusában a 96. áldozat is elhunyt, az addig kómában fekvő Tony Blandet lekapcsolták a lélegeztetőgépről.

A BBC élőben közvetítette a tragédiát

Sokkolta a közvéleményt az eset, ráadásul az egészet a BBC élőben közvetítette. Az akkor legnépszerűbb sportműsoruk, a Grandstand keretében ez volt a nap kiemelt meccse.

Sokan okolták a szervezőket és rendőrséget a tragédiáért, tény hogy rengeteg hibát követtek el. Mikor lefújták a meccset, nagyobb részük nem a szurkolóknak segített, hanem kordont állt a pályára menekülő liverpooliak és a szemközt helyet foglaló nottinghamiek közé.

Akadt olyan biztonságis, aki nem akarta átengedni a sebesültek segítéségre igyekvő szurkolókat. 44 mentőautó érkezett a stadionhoz, de közülük csak egyet engedtek be, azt is negyedórával a katasztrófa kezdete után. A szurkolók a reklámtáblákból készítettek hordágyakat.

Az elhunytak mellett 766-an sebesültek meg, 300-an kerültek kórházba. Később pert indítottak több, a stadion biztosítását végző rendőr ellen, de a rendőrök vezetője, David Duckenfield és Bernard Murray is megúszta a felelősségrevonást, előbbi megromlott egészségi állapota miatt.

A vizsgálatokban kiderült, hogy a rendőrök vezetője, Duckenfield félretájékoztatta az angol futballszövetség lelátón helyet foglaló illetékeseit a tragédia körülményeiről és annak kialakulásáról, köztük a végrehajtó bizottság akkori elnökét, Graham Kellyt. Egy másik rendőrről, Normann Bettisonról bebizonyosodott, hogy manipulálta a bizonyítékokat. Bettisont később Merseyside rendőrfőnökének nevezték ki.

A túlélők és az áldozatok hozzátartozói azóta is harcolnak azért, hogy kiderítsék, valójában mi történt azon a napon. Szerveződésük, a Hillsborough Justice Campaign a mai napig nem adta fel, Bettison kinevezése ellen aláírásgyűjtésbe kezdtek.

sheffield1

96 áldozat közül harmincöten még a huszadik életévüket sem töltötték be, és mindössze tizenheten voltak idősebbek 30 évesnél. A legfiatalabb, mindössze 10 éves Jon-Paul Gilhooley a mai csapatkapitány Steven Gerrard unokatestvére volt.

"Sokkoltak az események, iszonyatos fájdalmat éreztem, miközben a helyszínen készült képeket néztem a tévében és a rádióban a tudósításokat hallgattam – idézte fel az eseményeket Gerrard. – Végig arra gondoltam, hogy vajon van-e ismerős az áldozatok között. Aztán lefeküdtem aludni, és az ágyban azért imádkoztam, hogy ne legyen még szörnyűbb a tragédia annál, mint amit addig tudni lehetett róla. De az lett. Nagyon rossz volt azt átélni, hogy meghalt az unokatestvérem, de a szüleinek és családjának a reakciója hozzájárult ahhoz, hogy túljussak ezen. Ezer szállal kötődök azóta is a Liverpoolhoz.”

Az elhunytak névsora (zárójelben az életkoruk)

Jack Anderson (62), Colin Mark Ashcroft (19), James Gary Aspinall (18), Kester Roger Marcus Ball (16), Gerard Baron Snr. (67), Simon Bell (17), Barry Bennett (26), David John Benson (22), David William Birtle (22), Tony Bland (22), Paul David Brady (21), Andrew Mark Brookes (26), Carl Brown (18), Steven Brown (25), Henry Thomas Burke (47), Paul Andrew Burkett (24), Paul William Carlisle (19), Raymond Thomas Chapman (50), Gary Christopher Church (19), Joseph Clark (29), Paul Clark (18), Gary Collins (22), Stephen Paul Copoc (20), Tracey Elizabeth Cox (23), James Philip Delaney (19), Christopher Barry Devonside (18), Chris Edwards (29), Vincent Michael Fitzsimmons (34), Steve Fox (21), Jon-Paul Gilhooley (10), Barry Glover (27), Ian Thomas Glover (20), Derrick George Godwin (24), Roy Hamilton (34), Philip Hammond (14), Eric Hankin (33), Peter Andrew Harrison (15), Gary Harrison (27), Stephen Francis Harrison (31), Dave Hawley (39), James Robert Hennessy (29), Paul Anthony Hewitson (26), Carl Hewitt (17), Nick Hewitt (16), Sarah Louise Hicks (19), Victoria Jane Hicks (15), Gordon Horn (20), Arthur Horrocks (41), Gary Philip Jones (18), Thomas Howard (39), Tommy Anthony Howard (14), Eric George Hughes (42), Alan Johnston (29), Christine Anne Jones (27), Richard Jones B.Sc. (25), Nicholas Peter Joynes (27), Anthony P. Kelly (29), Michael Kelly (38), Carl David Lewis (18), David William Mather (19), Brian Christopher Matthews (38), Francis Joseph McAllister (27), John McBrien (18), Marian Hazel McCabe (21), Joe McCarthy (21), Peter McDonnell (21), Alan McGlone (28), Keith McGrath (17), Paul Brian Murray (14), Lee Nicol (14), Stephen Francis O'Neill (17), Jonathon Owens (18), William Roy Pemberton (23), Carl Rimmer (21), Dave Rimmer (38), Graham John Roberts (24), Steven Robinson (17), Henry Charles Rogers (17), Andrew Sefton (23), Inger Shah (38), Paula Ann Smith (26), Adam Edward Spearritt (14), Philip John Steele (15), David Leonard Thomas (23), Pat Thompson (35), Peter Reuben Thompson (30), Stuart Thompson (17), Peter F. Toole (21), Christopher James Traynor (26), Martin Kevin Traynor (16), Kevin Tyrrell (15), Colin Wafer (19), Ian Whelan (19), Martin Kenneth Wild (29), Kevin Daniel Williams (15), Graham John Wright (17).

Az okokat vizsgáló Taylor-jelentés a rendőri intézkedéseket és a rendezőket tette felelőssé a tragédiáért. Ennek hatására mozdult el a holtpontról a stadionbiztonság ügye. Eltűntek az állóhelyek és a pályákat övező kerítések. Bevezették az azonosító-kártyás beléptetőrendszert, aminek hatására a huligánokat kitiltották a stadionokból.

A jelentés kitért arra, hogy időben ki kellett volna nyitni a menekülőkapukat, illetve a bejáratnál is korábban kellett volna a két kapun beengedni a szurkolókat. A Taylor-jelentés egyes ajánlásai később törvényerőre emelkedtek.

Tovább borzolta az amúgy sem nyugodt kedélyeket a tragédiát követő szerdán megjelent hírhedt The Sun-cikk, amely alaptalanul illette súlyos vádakkal a liverpooli szurkolókat a futballtörténet egyik legszörnyűbb tragédiája után.

A borzalmas eseményekről számos könyv jelent meg. Még abban az évben Jimmy McGovern, az ismert forgatókönyvíró készített tv-filmet a tragédiáról.

A Hillsborough-események után négy nappal játszották az AC Milan-Real Madrid BEK-elődöntőt. A mérkőzést a 6. percben egy percre félbeszakították, a jelenlévők a liverpooli áldozatokra emlékeztek. A milánói szurkolók elénekeltek a Liverpool 1963 óta hivatalos himnuszát, a You'll Never Walk Alone-t:

Hillsborough-ban egy óra azóta is a tragédia kezdetének időpontját, a 15 óra 6 percet mutatja, Liverpoolban szerdán akkor kezdik a hivatalos megemlékezést.