Olivér
1 °C
5 °C

Hollandia-Spanyolország: mester és tanítványa

2010.07.11. 16:58
A Barcelonán keresztül az elmúlt 40 évben holland zsenik tanították a futballt Spanyolországban. Túl jó munkát végeztek, hiszen mára a spanyol válogatott lett a világ legjobbja. Kérdés, hogy ezt a Hollandia elleni vb-döntőben is be tudják-e bizonyítani. Mágnestáblán boncolgatjuk a két csapat taktikáját, esélyeit.

A világbajnokságok történetének két legsikeresebb, még vébécím nélküli csapata játszik a döntőben, Johannesburgban biztosan új világbajnokot avatnak.

Összecsapásuk azért is érdekes, mert mindkét csapat történelmileg is látványos, technikás futballt játszik, Hollandia neve összeforrt a totális futballal és az átütő támadójátékkal. Néhány évvel ezelőtt viszont a nagy spanyol generáció átvette a hollandoktól az Európa legtechnikásabb csapat címet, most brazilabbak a braziloknál.

A helyzetet bonyolítja, hogy a spanyol válogatott szinte megegyezik a Barcelonával (Paraguay ellen például 7 Barca-játékos volt a válogatottban), a katalán sztárklub viszont hosszú évtizedek óta komoly holland befolyás alatt áll: Rinus Michels, Johan Cruyff, Louis van Gaal és Frank Rijkaard összesen 22 évadot töltött a Barcelona élén 1971 óta. Ők nem csak képzésbeli, de taktikai újításokat is hoztak, a szakma legnagyobbjai.

Hollandia

Ami a támadójátékot illeti, Hollandia elmarad a vébé előtti elvárásoktól, de ezzel kapcsolatban két dolgot mindenképp meg kell említeni. A Van Basten-féle generáció sem nélkülözte a kőkemény védekezést és a középpályás verőlegényeket (R. Koeman és Jan Wouters neve a kulcs), 1988-as Eb-győzelmüket ennek is köszönhették.

A holland játék kulcsa mindig is a szabad területek megjátszásában rejlett. Ebből a szempontból tökéletesen érthető, hogy Bert van Marwijk nem préseli az ellenfeleket a tizenhatosukra, hiszen ezzel saját maguk elől szívnák el a levegőt. Biztos védekezés, türelem, kivárás és gyors ellencsapások jellemzik az ő válogatottját.

A csapat esze Sneijder, aki ha játékban nem is nyújtott kiemelkedőt a vébén, góljaival egyelőre ő a hollandok Forlánja. Az ő példáján is látszik, a hollandok nagyon megtanultak nyerni, minden kapufa befelé pattan. Nem érdekli őket a világ szimpátiája, győzni jöttek, nem szépen meghalni.

A védelem valószínűleg a már megszokott Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, van Bronckhorst összeállításban kezd majd. Elsősorban a jobb oldalon játszó fiatal Wieltől várható, hogy felfutásaival segítse a támadásokat, a többiek stabilan őrzik a területüket.

Előttük de Jong tisztogat, az ellenfél térfelére csak ritkán megy át, ez inkább van Bommel feladata. Sneijder mindenhol ott van, szervez, irányít és lő, Kuyt bejátssza az egész pályát, a csapat egyik leghasznosabb játékosa. Nem gyors, de okosan passzol, jól helyezkedik és kiemelkedő védőmunkát végez.

Van Persie és Robben külön kaszt. Ők nem az összjáték emberei, de nem is ez a dolguk. Ha labdát kapnak, az azért van, hogy gólt szerezzenek, és ez a szerep jól is áll nekik, bár van Persie – Torreshez hasonlóan – egyelőre csak kínlódik a vébén.

 
Út a döntőbe: Hollandia

Spanyolország

A spanyol játékosokat gyerekkoruk óta az általuk tiki-takának nevezett stílusra képzik. Egyérintős passzok, sok mozgás, attraktív támadófutball, végtelen labdabiztosság. Ez utóbbi nagyon fontos eleme a játékuknak, hiszen sima labdatartással is hatékonyan tudnak védekezni. Hátulütője viszont, hogy a spanyolok általában a legközelebb álló társhoz passzolnak, ami lelassítja a játékukat, viszont mivel nem hajlandóak felemelni a labdát, a kockázat is minimális.

Puyol és Pique a világ egyik legjobb belső párosát alkotja, akik döntő gólokat is képesek szerzni. Capdevila a bal oldalon inkább az állandóságot képviseli, Ramos a támadásokhoz is fellép. Az Eb-csapathoz képest a védekező középpályás szerepkörébe Busquets került be. Őt sokan kritizálják, de játéka hihetetlenül hasznos, és alapvető feladatán kívül nem is vállalkozik semmire, így megbízható is, Németország ellen például az első 50 passzából 49 sikeres volt.

Xabi Alonso mélységből szervez, hihetetlenül pontos indításai vannak, míg Xavi – az európai futball elsőszámú metronómja – precíziós gépként teszi jobbra-balra a labdákat. Iniesta sem kisebb zseni nála, de az ő feladata már elsősorban a góllövés és a direkt gólpasszok kiosztása, a támadószekció csúcsa pedig most is Villa.

A döntő egyik legnagyobb kérdése, hogy Torres kap-e újabb lehetőséget centerben, vagy ezúttal is Villa játszik majd középen és Pedro kerül a szélre. Mindkét lehetőség indokolt.

Villa ugyanis sokkal veszélyesebb, ha a bal oldalról indulhat, centerként sem Svájc, sem Németország ellen nem szerzett gólt. Pedro viszont jóval többet hozzá tud tenni a védekezéshez, az elődöntőben például több időt töltött a saját térfelén, mint elöl. Ha Del Bosque bátran támadni akar, akkor nem tompítja Villa hatékonyságát, és Torres visszakerülhet a kezdőbe, viszont ha megint az letámadás és a biztosabb védekezés mellett dönt, akkor Pedro bennmaradhat a csapatban.

Út a döntőbe: Spanyolország

Spanyolország – Hollandia

Van Marwijké a meccs kulcsa. Azért, mert Hollandia eddig mutatott taktikája szinte az öngyilkossággal ér fel. Mivel a hollandok legtöbb ellenfele gondolkodás nélkül beáll bekkelni, úgy nyertek maguknak mégis területet, hogy visszahúzódtak a középpályára és onnan indították a támadásaikat. A vébé összes csapata közül Hollandia passzolta a legtöbbet a saját térfelén, az átadások 53%-a ide korlátozódott.

Spanyolország egyik legveszélyesebb fegyvere viszont a letámadás, a németek ellen is ezzel nyerték meg a meccset, tehát ha a Hollandok nekiállnak passzolgatni a saját térfelükön, szinte biztosan kikapnak.

A védelmüket nem tolhatják túlságosan messze a kaputól, hiszen a spanyolok így könnyen mögéjük tudnának kerülni, ezért Hollandia legnagyobb esélye a gyors, pontos hosszú indításokban rejlik. Sneijder mellett van Persie-nek és Kuytnek is aktívan részt kell venni a labdakihozatalokban. Érdemes a bal oldalon próbálkozni, hogy a spanyol játékosoknak minél messzebbre kelljen távolodni Robbentől.

Szinte ugyanez igaz a védekezésre is, csak csapatként képesek megcsinálni a bravúrt. Óriási kockázat lenne, ha Sneijder nem segítené van Bommel és de Jong védekezését Xavi és Iniesta ellen, hiszen az várható, hogy Kuyt leginkább Ramos felfutásaival lesz elfoglalva. Éppen ezért meglepetés lenne, ha Sneijder összjátékban is villogni tudna, az viszont már nem, ha a BL-döntőhöz hasonlóan kiosztana egy-két meccslabdát.

Del Bosque feladata annyival könnyebb, hogy már játszottak egy ehhez hasonló meccset Németország ellen, alapjában véve az ő taktikájuk és felállásuk is megegyezik a holland csapatéval. A legnagyobb különbséget az jelenti majd, hogy a holland játékosok technikailag képzettebbek, így eredményesebben tudják kihozni a labdát a várható spanyol letámadások ellenére is, ráadásul egy az egyben is képesek megverni a spanyolokat.

Logikusnak tűnik feltételezni, hogy ezúttal is mellőzi majd Torrest, és nem vállalja azt a kockázatot, hogy Robben szabadon játsszon. Pedro támadásban is ügyes, emellett alázatos védőmunkára is képes, vissza tud zárni a holland szélsővel.

Pedro hátravont játéka miatt talán Villa is többet indulhat majd a bal oldalról és van der Wielnek már a hasonló felfogásban futballozó Robinho őrzése sem sikerült. A hollandok várhatóan nem tehetik meg azt sem, hogy a tizenhatosukon védekeznek, így tehát Villa akár középről is veszélyes lehet.

Mindkét csapat alapvető érdeke, hogy a kaputól minél távolabb állítsa meg az ellenfelet. ebben viszont a spanyolok jobbak, mint ahogy a nagyobb klasszis is az ő oldalukon áll, ráadásul a cserepadjuk is erősebb és taktikailag is nagyobb variációs lehetőségeket enged meg.

Ha Spanyolország hozni tudja a saját játékát, rá tud játszani erősségeire, akkor a hollandokon szinte csak a tökéletes helyzetkihasználás segíthet, viszont vannak olyan jók, hogy a németeknél több lehetőséget alakítsanak ki. Ennek ellenére a döntő esélyese Spanyolország.

A 20:30-kor kezdődő mérkőzés az indexen élőben is nyomon követhető.

(A taktikai ábrán a spanyol játékosok várható mozgásirányát sárgával, a hollandokét feketével jelöltük)