Mitől lett egy év alatt csapatunk?
További Futball cikkek
- A Liverpool csapatkapitánya lehordta a csapattársait a fájdalmas vereség után
- Többmeccses eltiltást kaphat Kerkez Milos, csapata fellebbez a piros lapja ellen
- Pakson nincs válságstáb, ha sikerül kiegyenesedni, még szép is lehet a zárás
- Hősi halált halt a Nyíregyháza a balmazi télutóban
- Kikaptak a városi riválistól, egyre távolabb Szoboszlaiéktól az angol bajnoki cím
Magyarország idegenben biztosan verte 2-0-ra Moldovát, de hogy milyen nehéz a kötelező győzelmeket hozni, arra adalék: a vb-résztvevő Szlovákia hazai pályán kapott négy gólt az örményektől.
Az eltiltását letöltő Juhász Roland csatlakozott Egervári kapitányhoz, és első mondatában ő is azt emelte ki, mennyire okosan és türelmesen játszott a csapat.
„Nyugisan járattuk a labdát, és volt időnk és erőnk abból jó megoldásokat választani, szépen passzolgatni. Megvolt bennünk a kellő bátorság, és ami ennél fontosabb, hogy egyáltalán nem tapasztaltam az eufória vagy az elbizakodottság nyomait a pénteki katartikus siker után. Jó volt ezt látni, az első perctől éreztem, hogy mindenki újabb sikert akar, nem pedig az előzőből megélni. Mondanom sem kell, mekkora tévút lett volna” – jelentette ki az Anderlecht védője.
Hozzátette, a csapat fiatalságát meghazudtoló érettséggel játszott, mert az ilyen meccsek a legnehezebbek. A technikai, taktikai fölényt valahogy gólokkal kell érvényesíteni.
„Úgy gondolom, abban léptünk leginkább előre, hogy csapatként védekezünk, és csapatként támadunk is. A kapitány ezt is kéri tőlünk mindig, és ebben van a nagy erőnk: a szervezettségben. Ha tudom, hogy akár hibázhatok is, mert van, aki azonnal javít helyettem, az nagyszerű érzés. Különleges bizalmat ad. Pályán kívül és belül egyaránt összetartó, igazi közösség lettünk. Mindenki segíti a másikat, amiben csak tudja, és amennyire csak tudja. Mindenki tudja, mi a feladata. Alakuló, jó kis csapatunk van, azt hiszem ez volt az üzenete ennek a pár napnak. Mert azért most már látható: van csapatunk. Erre pedig büszkék lehetünk” – jelentette ki.
Juhász azzal nem értett egyet, hogy a védelem nyerte volna meg a kisinyovi meccset, mert ahogy utalt rá, élmény úgy védekezni, hogy a csapat együtt mozog, együtt lélegzik, együtt teszi a dolgát.
Király Gábor nem foglalt állást, hogy ez a legjobb magyar válogatott-e, amelyiknek tagja volt eddigi pályája alatt. Azt ellenben egyértelműen kiemelte: az egységben van az erő, az eltiltottak és sérültek hiányát ezért nem lehetett érezni. „Fáradtan is lehet jól teljesíteni türelmes játékkal” – jegyezte meg tanulságként.
Rudolf Gergely kihagyott helyzeteivel kezdte, és rögtön megállapította, bízott benne, hogy egy gólt tud lőni, mert az egygólos vezetés csalóka.
„Az érdem azonban nem is az enyém, hanem Varga Józsié, aki nagyszerűen ment el a szélen, tudta és látta, hová kell adni a labdát, mert hátra fogok lépni. Nekem már nem volt nehéz dolgom. Nem a debreceni összeszokottságnak köszönhető ez a gól, egyszerűen Józsi egy jó játékos, aki jobbhátvédként is képes kiemelkedni.”
Rudolf nem tagadta, korábban is sokszor mondták valamennyien, hogy milyen klassz kis csapat alakul, és meg lehet teremteni a továbbjutási esélyt, de ez a mostani más. Mert most tényleg itt van, és a finnek legyőzését száz százalékosan elvárja magától és a csapattól.
„Mindenképpen szerettem volna már gólt lőni a válogatottban is, mert a Sionban négyet is sikerült augusztusig. A terv valóra vált, csak amiatt bosszankodhatok, hogy nem sikerült még egyet Hajnal szögleténél. Nem játszottunk jól, de kaptunk mi már úgy ki, hogy szépen és jól játszottunk. Ez azért sokkal-sokkal kellemesebb érzés. Nekem már ott motoszkál a fejemben, hogy novemberben pótselejtezőt játszhatunk, még ha nem is csak rajtunk múlik” – adta a végszót Vanczák Vilmos az első gól szerzője, aki Juhászhoz hasonlóan eltiltása után került a kezdőbe, és a védelem két pontján is helytállt.