A Chelsea tudta, mi kell a Barca-veréshez
További Futball cikkek
- Minden idők egyik legkomikusabb öngólját hozta össze az ötödosztályú csapat futballistája
- Nem Szoboszlai bűne a Liverpool vesszőfutása, az egész csapat padlót fogott
- Kerkez Milos a piros lapjáról: Kezd elpuhulni a futball
- A Liverpool csapatkapitánya lehordta a csapattársait a fájdalmas vereség után
- Többmeccses eltiltást kaphat Kerkez Milos, csapata fellebbez a piros lapja ellen
A Chelsea nem változtatott az előző heti meccshez képest a kezdőcsapatán, sem a felfogásán. A Barcánál kikerült a két szélsőhátvéd a csapatból, és bekerült Piqué, illetve Cuenca.
Első félidő
A Chelsea védősorától alig pár méterre helyezkedtek a középpályások, Drogba egy kicsit előrébb leste a megindulási lehetőségeket. A Barcelona Cuencával a jobb oldalon próbálta széthúzni a tömörülő angolokat, Sanchez, Fabregas és Messi középen próbált zavart okozni, Iniestának balról kellett volna rágyorsítania a védőkre, míg Busquets és Xavi mélységből próbált osztogatni.
Cahill sérülésével és lecserélésével Ivanovic került a fal közepére és Bosingwa lett a jobbhátvéd. Tömörült a Chelsea, és nyomasztó létszámfölényben voltak a tizenhatosuk környékén.
A Barcelonánál is jött egy kényszerű csere, Piqué helyére jött Alves, ám ez sem járt szerkezeti változással, a jobbszél megmaradt Cuencának, Alves pedig harmadik védőnek állt be. A Barcelona alig-alig erőltette a pálya szélét, igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy Cuenca egy az egyben képtelen volt megverni Ashley Cole-t vagy Ramirest, és már a tizedik percre elment az önbizalma, onnantól pedig nem is próbálkozott azzal, hogy levigye az alapvonalig a labdát, ezzel egyszerűbbé tette a védők életét. Így maradt a tilitoli a pálya közepén, de azzal csak elvétve sikerült helyzetbe kerülni.
Mégis Cuenca gólpasszából szerzett vezetést a Barcelona. Egy kifejelt szögletet szerzett meg Alves, és a rendezetlen Chelsea-védelmet már könnyebb volt átjátszani.
Ráadásul Terry kiállításával megfogyatkozott a Chelsea, és elvesztette második középhátvédjét is. Ramires lett a jobbhátvéd, és a Bosingwa-Ivanovic kettős a védelem közepe.
Gyorsan jött a második Barca-gól. Ekkor sem kellett a katalánoknak a retesz feltörésével bíbelődniük, ugyanis a Chelsea elvesztette a labdát a pálya közepén, ismét nem sikerült visszarendeződniük, Messi lendületből vezethette a védőkre a labdát, és remek ütemben tálalt Iniesta elé, 2-0.
Még a szünet előtt újra továbbjutásra állt a Chelsea. Ramires felpasszolta a labdát Lampardnak, majd elindult. Lampardról lepattant Mascherano, a mélységből érkező Ramirest pedig nem vették föl a Barcelona középpályásai, gyorsvonatként érkezett a statikus védősorba, nagyszerű ütemű labdát kapott, és máris 2-1 volt az állás.
Második félidő
Guardiola áttette Cuencát a bal oldalra, így Alves feljebb léphetett a jobbszélen. A Chelsea már abszolút feladta a támadásokat, di Matteo Drogbát is beállította a sorba, a pálya bal oldalán, olykor balhátvédként védekezett. Ez végzetes is lehetett volna, hiszen ő rúgta föl Fabregast a tizenhatoson belül, ám Messi kihagyta a tizenegyest.
A Chelsea a megszerzett labdákkal próbált megindulni, faltokat, bedobásokat kierőszakolni, hogy ezekkel is teljen az idő. Drogba még félpályáról is próbálkozott kapura lövéssel.
A 62. percben Messi a Chelsea tizenhatosánál szerzett labdát, így megint rendezetlen védelem ellen próbálkozhattak, Cuenca ziccerbe is került, ám ekkora alaposan megtépázott önbizalma nem tért vissza, és Cechbe bombázta a labdát.
Cuenca helyére beállt Tello, Fabregas helyére pedig Keita. Utóbbi beállt a védőfalba, mint egy center, és valóban fizikumára, fejjátékára lehetett volna építeni, azonban továbbra sem volt széljátéka a Barcelonának.
A végén teljesen kitámadott a Barcelona, és a friss Torres bevitte a kegyelemdöfést.
Összegzés
A Chelsea tudta, mit kell játszania a céljai eléréséhez, a Barcelona csak bízott benne, hogy előbb-utóbb rájön. Az angolok megcsinálták ugyanazt, amit az Inter 2010-ben, olyannyira betömörültek (ennek a kulcsa a fegyelmezettség és a teljes eltökéltség), hogy a Barca nem tudott mit kezdeni velük.
A katalánoknak nem volt széljátékuk. Cuenca és Tello megmutatta, hogy bár valóban tehetségesek, de ezen a szinten még nem tartanak, sorsdöntő meccseken nem tudnak nyerőemberré válni. Alves feltolásával ugyan többször került a Barca vonal mellett a Chelsea védelme mögé, de átütőerő ezekben a próbálkozásokban sem volt (egy Sanchez-fejes, más semmi), gyakorlatilag minden helyzetét középen és/vagy rendezetlen védelem ellen alakította ki. A kulcsemberek megint (odavágó, Clásicó) nem hozták topformájukat, abból a néhány középen kisajtolt helyzetből pedig nem sikerült eleget gólra váltani. A Chelsea hősiesen harcolt, és jutott a BL-döntőbe.