Ilona
16 °C
33 °C

Megsemmisültünk Bukarestben

2013.09.06. 22:22
A klubcsapatok után a válogatott is rettenetesen játszott, helyenként a tűz is hiányzott, Bukarestben pedig enélkül nem lehet. A világbajnoki selejtező csoport második helyére a románok léptek, két ponttal vannak előttünk, a hátralévő három meccsükből kettőt hazai pályán játszanak.

A világbajnoki selejtező-sorozat sorsdöntő mérkőzése előtt Egervári Sándor kényszerből két olyan középső védőt állított be, akik külföldön még nem játszottak. Liptáknak legalább volt nemzetközi kupameccse, Guzmicsnak nem. Mivel a magyar bajnokságban edződik, és a Haladással éles meccset jó esetben alig 10 ezer ember előtt játszik, ő volt az egyik veszélyeztetett, akire hatással lehet a bukaresti hangulat.

Már a második percben összeroppant a 26 éves védő. Amit a meccs előtt írtunk, hogy a rutinosak segíthetnek a rutintalanabbaknak ezt a miliőt elviselni, túlzott és indokolatlan remény volt.

Guzmics érthetetlen passzt adott saját térfele közepén Maricának, amivel a klub nélküli csatár könnyen kilépett, ütemtelenül ellőtte a labdát Bogdán mellett, és máris vezettek a románok. Az 1999-es forgatókönyvet másoltuk, akkor is egy gyors gólt kaptunk, akkor is a második percben. Hiába telt el tizennégy év, erre az atmoszférára fejben nem sikerült felkészülni.

A 13. percre már a harmadik hazai szöglet jött, a védekező középpályások nem tudták megszűrni az akciókat, majd Korcsmár visszahúzta emberét, amiért sárga lapot kapott.

A románok sem villogtak az első negyedórában, súlyos technikai hibákat követtek el, de mivel valamennyi magyar távoli kísérlet erőtlen volt, ha Varga vagy Szalai próbálkozott is, a labda csak kigurult a kapu mellett, általában nagyon mellette.

A pontrúgásainkból – amik az eddigi meccseken általában veszélyesek voltak -, most még csak kisebb helyzet sem adódott. Egyszerűen nem sikerült olyan helyre ívelni, hogy zavarba jöjjenek a rivális nem túl magabiztos védői.

Épp félóra telt el, amikor Böde a tizenhatoson belül majdnem a kapu felé fordult, de szerelték, egy gyors kontratámadás lett belőle, Marica a kaputól 20 méterre nem a szélt választotta, ahol egyébként felfutott Torje, hanem a középen zárkózó Pintilii elé tette a labdát. A Steaua középpályása nagyszerűen eltalálta jobbal, és a bal felső sarokba bombázott, a felső kapufát is érintette a labda. (1999-ben a 15. percben jött a második, most még egy negyedórát kibírtunk.)

A 34. percben Korcsmár helyére – rá is érezhetően hatással volt az egyébként elképesztő hangulat - Hajnal Tamás jött, tőle remélte a kapitány a stabilitást, mert a Fürth játékosa nem érezte a játékot. Hajnal kapura is lőtt rögtön, Tatarusanu ezt szögletre ütötte.

A félidő vége előtt végre volt egy tudatosnak mondható támadásunk, akkor Vanczák adott a jobb szélről középre, Böde és Szalai startolt a labdára, előbbi egy kicsit beleért, ami így megzavarta Szalait, és nem tudott kapura lőni. Ezzel pedig nem sikerült a kaput eltaláló lövések számát növelni az első félidőben. Azt még akkor nem sejthettük, hogy a másodikban sem.

Dzsudzsák oldalán jól megoldották a védekezést a románok, és ha előzőleg tartottak is a Dinamo szélsőjétől, ő nem is kapott olyan használható labdát, amivel képes lett volna elfutni a vonalig, és esetleg veszélyesen beadja.

A román drukkerek néhányszor rázendítettek a „ki a magyarokkal az országból” szlogenre, de egyébként a Romania kiáltással, a zászlók lengetésével teremtettek egészen különleges hangulatot.

Ez a hangulat a második félidőben csak fokozódott, és ha volt is egy lendületes támadásunk, Vanczák beadása után Dzsudzsák nem tudott rádőlni a jól belőtt labdára, inkább emelt, jócskán fölé ment. Jelképes momentum volt, amikor Hajnal a 67. percben szögletet lőtt: amire előzetesen készültünk, hogy ezekből sikerül majd gólközelben járni, de a labda akadálytalanul ment ki oldalra.

Egy perc múlva veszített majdnem utolsó emberként labdát Koman – értelmezhető passz nélkül is a pályán maradhatott, igaz, ezzel az erővel a csapat háromnegyedét le lehetett volna cserélni -, a harcosan és tele tűzzel játszó Marica sprintelt vele a kapuig, 13 méterről lőtt, Bogdán pedig gyönyörű vetődéssel ütötte ki a labdát. Ekkor már Lovrencsics a pályán volt, aki Vargát váltotta, vagyis ütköző középpályás nélkül kezdődött el az utolsó 20 perc.

És egy újabb hatalmas román ziccerrel, a rossz lesreállítás után Bogdánnak kellett megint egy az egyben védenie. És meg is tette.

Ezen a meccsen a legjobbaknak tartott magyarok is megsemmisültek, nemcsak a védelem, közepes teljesítmény sem akadt a mezőnyjátékosoktól, pedig verbálisan erős volt még az edzőtáborban a csapat. A románok, ahogy telt az idő, egyre harciasabbá, élesebbé váltak, mindenhogy jobban rákészültek a meccsre.

A 74. percben Szalai készítette le a labdát Bödének, aki betört a tizenhatoson belülre, de lövésig nem jutott, mert a védők beérték.

A románok ekkor már nem erőltették, kényelmesen passzolgattak, mégis lőttek egy gólt, Tanase kilőtte a jobb alsót a jobb szélről - ezúttal is csak keresték a labdát a védők -, a kapufa mellé ment a labda, Bogdánnak nem volt esélye a hárításra.

Kedden az észtek jönnek, akik ellen péntek este a hatperces hosszabbításban egyenlítettek 11-esből a hollandok. Ilyen játékkal ellenük sem lesz esély.