Bence
11 °C
25 °C

Ciao, Lippi

Marcello Lippi minden idők egyik legsikeresebb futballedzője 25 év után visszavonul. Aranylabdásokat nevelt ki, korszekos Juventus-csapatokat rakott össze, legendás Real Madridot döntött meg. Megnyert minden fontosat, a végén még Kínában is bizonyított. Portré.

Marcello Lippi 66 évesen, 19 cím megnyerése után a hétvégén bejelentette, befejezi edzői pályafutását, és a továbbiakban csak technikai igazgatóként segíti eddigi csapata, a kínai Kuangcsou Evergrande munkáját.

Az olaszokkal 2006-ban világbajnokságot nyerő edző viszonylag átlagos játékosként töltött 10 évet a Sampdoriánál 1969-től kezdve, majd további három idényt a Pistoiesénél és a Lucchesénél. Az U23-as válogatottnál tovább nem vitte, de így is nagyon kedvelték a nagyon elegánsan játszó söprögetőt. A nők persze inkább azért jártak a meccseire, mert megszólalásig hasonlított Paul Newmanre, emiatt egy ideig ez is volt a beceneve.

Amiről a futball emlékezni fog rá örökre, az szakvezetői munkája, a kispadon egészen zseniálisat alkotott. Amit csak lehet, megnyert. Egyedül Európa-bajnok nem lett, mert Eb-n nem vezetett válogatottat soha.

Edzői pályafutását a Sampdoria ificsapata mellett kezdte, majd több alsóligás klub után 1989-ben, a Cesenától kapta meg a nagy lehetőséget a Serie A-ban, amit első évében már egy 12. hellyel hálált meg. Innen könnyedén ment a Lucchese érintésével az Atalantához, egy szilárdabb első ligás egyesülethez, majd a már nagy névnek számító Napolihoz. 1994-ben ért fel a csúcsra, amikor a Juventushoz került. Amit ott alig öt év alatt véghezvitt, tényleg futballtörténelem.

Már az első évben bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett azzal a csapattal, amiben Gianluca Vialli vagy épp Ciro Ferrara is ott volt. A bajnoki címet másik kettő követte a következő három évben, amikor pedig nem jött össze, akkor a Bajnokok Ligáját nyerte meg.

Olyan csapatot rakott össze, amit évszázadok múlva is emlegetni fognak még a sok siker miatt az átlagnál sokkal kényesebb Juve-drukkerek is. És nem úgy, ahogy manapság épül a Chelsea, a ManCity, a PSG, vagy ahogy mindig is épült a Real Madrid, hogy felvásárolják a legjobb játékosokat.

Lippi a vb-győzelem után évekig elmaradhatatlan szivarjával
Lippi a vb-győzelem után évekig elmaradhatatlan szivarjával

Torinóban rátalált egy tinédzser Del Pieróra, az ő alakuló zsenijét ötvözte a már említett Vialli rutinjával, majd egy igazi szuperklasszis megszerzését kérte, Zidane-ét. Tegyük hozzá, amikor megvette Zidane-t, akkor még nem az aranylabdás világsztárt igazolta le, hanem a futball egyik legnagyobb tehetségét, aki a Bordeaux-tól szerződött a friss BL-győztes Juvéhoz. Ahhoz, hogy Zidane aztán az legyen, aki, nemkis mértékben szükség volt Lippire is.

Pár kulcsjátékosának a neve: Montero, Ferrara, Conte, Tacchinardi, Di Livio, Torricelli, Jugovic, Boksic, Lombardo, Deschamps, Padovano, Peruzzi. Egyikük sem az a sztáralkat, de Lippi klasszist faragott belőlük, társaságukból meg az utóbbi 30 év futballjának - a guardiolás Barcával együtt - legjobb klubcsapatát. 

Lippi fedezte fel Pippo Inzaghit, hozta el az Atalantából, és párosította össze zseniális kettőssé Del Pieróval. Az ő keze alatt lett ismert Christian Vieri is.

Az eredményei pedig szenzációsak, még ha a BL-t csak egyszer is nyerte meg, nincs még egy edző, aki három döntőt játszott volna zsinórban: a Juvéval 96-ban győzött, 97-ben és 98-ban kikapott a fináléban. Több mint korszakos csapat volt az a Juventus, nem is véletlen, hogy 1999-ben egy másik legendás klub, az abban az évben mindent nyerő Manchester United tudta csak megállítani a BL-ben. Bár akkor már nem Lippi ült a padon, a közepesebb bajnoki eredmények miatt 99 elején lemondott a Juvénál, csapata a BL-ből már Carlo Ancelottival esett ki.

Öt év után, amikor a Juvéval mindent elért - nyert Olasz Kupát és mindenféle szuperkupát is -, egy másik nagy olasz csapathoz, az Internazionaléhoz szerződött. Furcsa volt ez, mert az Inter a Juve első számú riválisa Olaszországban, nem is véletlen, hogy a szurkolók meglehetősen ellenszenvesen fogadták. Ráadásul egy évvel korábban pont az Inter elől lopta el a bajnokságot még a torinóiakkal. Milánóban nem is jött össze neki semmi, így nem is maradt sokáig, a második szezonjában az első bajnoki után, amikor ikszeltek a már az első napon a kiesés ellen hajtó Regginával, azt nyilatkozta, ha ő lenne Moratti elnök, a futballistákat seggberugdosná, önmagát meg kirúgná - Moratti nem is habozott, azt tette az edzővel, amit javasolt neki.

Lippi aranylabdásai

Zinedine Zidane - 1998

Pavel Nedved - 2004

Fabio Cannavaro - 2006

Rövid kihagyás után visszatért a Juventushoz, ami nélküle nem nyert közben bajnokságot, és két év alatt még két bajnoki címet szerzett. Újra kellett építenie a torinóiakat, ismét kiváló kézzel nyúlt a futballistákhoz: Pavel Nedvedből sosem lett volna aranylabdás, ha nem Lippi keze alatt fejlődik, a Lazióból igazolták át Lippi kérésére. Természetesen 2003-ban újra elérte a BL-döntőt is, máig emlékezetes az elődöntő visszavágója, amikor második Juvéja 3-0-ra oktatta le a visszavágón a zidane-os, ronaldós, figós Real Madridot. (A vége 3-1 lett, Zidane szépített a hajrában.) Valójában Lippi és az ő Juventusa vetett véget a Real Galactico-érájának, azután a vereség után évekig nem nyert semmit a Madrid.

A meccsen viszont történt egy baleset, Nedved kisárgázta magát a fináléról, nem játszhatott, és nélküle csak 0-0-t játszottak a Milannal a döntőben - majd 11-esekkel újra buktak. Négy BL-döntőből Lippi csak egyet nyert meg, de Carlo Ancelotti mellett ő az egyetlen edző, aki négy finálééig jutott, vagyis ebben társcsúcstartó.

2004 nyarán a Juvétól a válogatott élére került. Első, 2004-06 közötti megbízatása szintén bombasiker volt, hiszen világbajnok lett Németországban az olaszokkal.

Nem szerencse volt, hanem a végzet

- mondta Lippi később a győzelemről, amit tizenegyesekkel értek el Franciaország ellen. Hogy a végzet volt-e valóban, azt csak ő tudhatja, de hogy tényleg nem szerencse volt, az biztos. Nem sokkal a vb előtt robbant ki a Calciopoli, az olasz bundabotrány, ami árnyékot vetett a Juventus korábbi sikereire is. Sokan Lippi fejét követelték, de a balhé csak erősebbé tette a válogatottat. Tökéletes motivációt merített ebből a keret számára, „Az egész világ ellenünk van, de mi majd megmutatjuk nekik, hogy tévednek” – mondta nekik, és így is lett, miután legyőzték a franciákat a döntőben.

Az egész válogatottat két játékosra, a kapus Gianliugi Buffonra és a védő Fabio Cannavaróra alapozta, kiegészítve Andrea Pirlóval. Mellettük Gennaro Gattuso vagy Daniele De Rossi segített be hátrafelé, elöl pedig Francesco Totti, Luca Toni, Inzaghi és Del Piero hozta magát felváltva a vb egy hónapja alatt. Mindannyian szereztek legalább egy gólt a címig vezető úton.

Valószínűleg nem az olasz volt a legerősebb válogatott a vb-n, ezt Lippi is tudta, de elhitte, és ami még fontosabb, a játékosaival is elhitette, hogy nyerhetnek. Ez így lett, és Lippit igazolta az is, hogy 2006-ban Cannavaro lett az aranylabdás és az Év Futballistája – az első védő, aki megkapta ezt a címet.

2008-ban, Roberto Donadoni bukása után még két évet vállalt a válogatott élén, és bár előre bejelentette, hogy a vb után nem folytatja velük, aligha marasztalták volna a gyenge szereplés után: 2010-ben a csoportból sem jutottak tovább.

Két év pihenő után végül a dúsgazdag kínai csapatnál, a Kuangcsou Evergrandénál kötött ki, mellyel sorban három bajnoki címet nyert, és megszerezte az ázsiai BL-t is. Inkább anyagilag, mint szakmailag jelent ez sokat Lippinek, nem csak nagyon nagyon sikeres, de dúsgazdag edzőként is vonulhat vissza.

"Túl öreg vagyok már" - nyilatkozta, és elköszönt a futballtól.

Sikerei a Juvéval és a válogatottal

Juventus

    Serie A (5): 1995, 1997, 1998, 2002, 2003;
    Coppa Italia (1): 1995
    Supercoppa Italiana (4): 1995, 1997, 2002, 2003;
    UEFA Champions League (1): 1996; döntős: 1997, 1998, 2003
    European Supercup (1): 1996
    Intercontinental Cup (1): 1996

Világbajnok: 2006, Olaszország