Előd
7 °C
16 °C

Kelet eltűnt a német futballból

2014.11.04. 20:42
1949-ben indult, 1991-ben ért véget az NDK futballjának története. A keleti futball nem tudott betörni, az egykori NDK-s sztárcsapatok eltűnni látszanak a Bundesligából, akár végleg.

Hogy mit hozott a keletnémet futballkluboknak a német egyesítés, arra gyakorlatilag elég egy négy évvel ezelőtti történetet felidézni. A Bundesliga osztályozóján az FC Nürnberg 5-0-s összesítéssel győzte le az Energie Cottbust. A vesztes kiesett az élvonalból, a 2009/2010-es szezon úgy kezdődött, hogy egyetlen egykori keletnémet csapat sem indul a legjobbak között. Erre 1991 óta csak egyszer volt példa. A cottbusi sikerért Angela Merkel német kancellár is hiába szorított, aki a klubnál 10-es számú mez tiszteletbeli tulajdonosa.

Elképzelhető, hogy a Cottbus kiesésével jó időre véget ért egy fejezet a német labdarúgás történetében. A 2009-ben búcsúzott Hansa Rostock egy évvel később éppen csak bent maradt a másodosztályban.

Az 1990-es német egyesítés után az 1991-es szezontól szerepeltek egykori keletnémet csapatok a Bundesligában. Az elmúlt 18 év alatt a mostani szezon lesz a második, hogy egy sem lesz közülük élvonalbeli, igaz, egy szezonban kettőnél több sosem volt.

Az utolsó keletnémet szezon első és második helyezettje, a Dynamo Dresden és a Hansa Rostock szerepelt az első, akkor még 20 főre növelt Bundesligában, amelyben csak az átállás évében volt húsz csapat. A következő évben négyen búcsúztak, köztük a Rostock, amely egyedüli ex-NDK-sként mondhatja el magáról, hogy kétszer is a legjobb hatba verekedte magát. A rostockiak büszkélkedhetnek a legtöbb – 12 – élvonalbeli szezonnal.

Eddig mindössze négy olyan volt NDK-s együttes van, amely valaha eljutott a legjobbak közé. Az egykori nagycsapatok, mint az FC Magdeburg (1974-ben az AC Milant verve KEK-et nyert) vagy a Jena (már 1910-ben indult a német bajnokságban, háromszoros keletnémet bajnok, négyszeres kupagyőztes), vagy az NDK-s bajnoki rekorder, a tízszer első Dynamo Berlin még egyszer sem. 

Az idei Bundesliga 2-ben a Red Bull eurómillióiból összerakott RB Leipzig mentheti meg talán a keletiek becsületét, közel áll most is a feljutáshoz. Inkább a táblázat második feléhez tartozik az az Union Berlin, amely legalább arra büszke lehet, hogy 2001-ben kupadöntőt játszott. Hasonlóan a kiesés ellen küzd az Erzgebirge Aue. A harmadosztályban hat egykori NDK-s - Rot-Weiss Erfurt, Energie Cottbus, Dynamo Dresden, Hallescher FC, Hansa Rostock, Chemnitzer FC - szerepel, váltakozó sikerrel.

Az NDK 1949. október 7-ei megalakulása után az 1949/1950-es volt az első bajnoki szezon. A sorozat összesen 41 évadot élt meg, 12 csapat nyert bajnokságot. A már említett Dynamo Berlin mögött a Dynamo Dresden 8-szor, a Vorwäts Berlin hatszor volt első. Háromszoros bajnok a Carl Zeiss Jena, az FC Magdeburg és a Wismut Aue, kétszeres a Chemie Halle, a Chemie Leipzig, a Horch Zwickau és a Tubine Erfurt, egyszeres a Hansa Roctock és az FC Karl-Marx-Stadt (már újra Chemnitz a város és a csapat neve is). Ahhoz, hogy be tudjuk mutatni a két ország futballját, a három legnagyobb NDK-s csapatról írunk.

Adatlap – BFC Dynamo

Alakulás: 1953, majd 1966

Teljes név: Berliner Fussball Club Dynamo e. V.

Stadion: Dynamo-Sportforum 
(12 400)

Dicsőség lista: NDK-bajnok 10x (1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1988). NDK-kupagyőztes 3x (1959, 1988, 1989). NDK Szuperkupa-győztes 1 (1989).

A klub legendás játékosai:Thomas Doll, Rainer Ernst, Falko Götz, Hans-Jürgen Riediger, Bodo Rudwaleit, Frank Terletzki, Andreas Thom, Norbert Trieloff.

 Kelet-Németország egyik legsikeresebb csapata a Berliner Fussball Club Dynamo. Az egykori titkosrendőrség, a Stasi csapatának nevezték. 1949-ben Sportgemeinde Deutsche Volkspolizei Berlinként, azaz a német népi rendőrség sportcsapataként alakult. 1953. március 27-én erős politikai nyomásra egyesült a SC Volkspolizei Potsdammal, SG Dynamo Berlin néven szerepelt tovább. Miután a csapat első szezonjában, a harmadosztályban csak a 14. helyet szerezte meg, gyors névváltozás következett, Sport Club Dynamo Berlinre keresztelték.

1957-ben jutott fel a másodosztályba, egy év múlva már az élvonalban volt. Abban az esztendőben, amikor még egy másik berlini, a Vorwäts lett a bajnok. A Dynamo ekkor még nem töltött be meghatározó szerepet, 1967-ben ki is esett a legjobbak közül.

1966-ban újjászervezték a klubot, nevet változtattak megint, BFC Dynamo Berlinre, és Erich Mielke, a Stasi akkori vezetője állt mögé. Az 1966/1967-es szezonban a magyar Volentik Béla irányította az edzéseket. Erőszakos eszközökkel tették nagycsapattá a Dynamót. A játékvezetői részrehajlások, erőszakos játékosigazolások, elcsalt meccsek, játékosok megvesztegetése, illetve megfélemlítése után nem meglepő, hogy 1979 és 1988 között csak a Dynamo nyerte a keletnémet bajnokságot. Szinte minden évben akadtak gyanús meccseik. A nemzetközi sajtó is foglalkozott azzal az esettel, amely 1986-ban történt, amikor a Dynamónak egy pontot kellett szereznie a Dynamo–Lokomotiv Leipzig meccsen. Bernd Stumpf játékvezető hathatós segítségével 1-1 lett a végeredmény. Hiába tiltakoztak sokan, a játékvezető csak egyszerű dorgálásban részesült.

A Dynamo az európai kupákban is ért el sikereket, ahová már nem érhetett el a Stasi keze. Az 1971/1972-es szezonban csak büntetőkkel maradtak le a KEK-döntőről. A Cardiff Cityt kétszeri 1-1 után 11-esekkel ejtették ki, a belga Beerschotot simán, kettős győzelemmel. A negyeddöntőben a svéd Atvidaberggel szemben 2-0 és 2-2 lett a végeredmény. Az elődöntőben a Dinamo Moszkvával kétszer 1-1, majd 11-esekkel 1-4 lett a szovjetek javára.

1973-ben az UEFA-kupában csak a Liverpool állította meg a Dynamót. Kétszer jutottak el a BEK-negyeddöntőbe. 1980-ban a későbbi győztes Nottingham Forrest, 1984-ben az AS Roma volt jobb náluk.

Éppen a Dynamo előélete miatt nem is bánták sokan nyugaton, hogy az 1991-ben már FC Berlin néven szereplő csapat csak a 11. helyen fejezte be a NDK-élvonal utolsó szezonját. Ez azt jelentette, hogy a harmadosztálynak megfelelő Oberligába kapott besorolást a csapat. A klub azóta sem tudott kilábalni a sokkból, amit a korábbi támogatások megvonása jelentett. Az elmúlt közel két évtizedben a harmadosztálynál előbbre sosem sikerült jutnia. 1999-ben visszatért a Berliner FC Dynamo elnevezéshez, a 2008/2009-es szezont az amatőrligában, az ötödosztálynak megfelelő Oberliga-NOFV (Nord-Ostdeutschland Fussball Verband) északi csoportjának második helyén fejezték be. Majdnem húsz ponttal maradtak le a bajnok TeBe Berlin mögött.

Adatlap – Dynamo Dresden

Alakulás: 1953. április 12.

Teljes név: SG Dynamo Dresden

Stadion: Rudolf Harbig Stadion (32 296)

Dicsőséglista: NDK-bajnok 8x (1953, 1971, 1973, 1976, 1977, 1978, 1989, 1990). NDK-kupagyőztes 7x (1952, 1971, 1977, 1982, 1984, 1985, 1990). UEFA-kupa elődöntős (1989).

A klub legendás játékosai: Hans-Jürgen Kreische, Klaus Sammer, Matthias Sammer, Hartmut Schade, Hans-Jürgen Dörner, Bernd Jakubowski, Matthias Döschner, Torsten Gütschow, Ralf Minge, Ulf Kirsten, Falf Hauptmann, Frank Lieberam, Rocco Milde, Uwe Rösler, Sztaniszlav Csercseszov, Olaf Marschall, Johnny Ekström, Jens Jeremies,

 A szintén a rendőrség által patronált Dynamo Dresden elődje, az SG Friedrichstadt 1950 júliusában alakult. 1952-ben még ezen a néven érte el első sikerét, megnyerte a kupát. 1953. április 12-én a drezdai Schauburg moziban felvették a Dynamo Dresden nevet, és rá néhány hétre, az 1953-as szezon végén az első bajnoki címet is megünnepelhették.

A már emlegetett Erich Mielke nem nézte jó szemmel, hogy a Drezdában egyre-másra születnek a szép eredmények, miközben az ő csapata, a Dynamo Berlin semmit nem tud felmutatni. Így 1954 végén Mielke a Dynamo gyakorlatilag teljes játékosállományát Berlinbe költöztette, amivel a megszűnés határára sodorta klubot. A Dresden az ifjúsági játékosaival a másodosztályba zuhant vissza. A klub 1962-ben éledt újra, addigra sikerült olyan játékosokat igazolni, akikkel ismét elindult felfelé a csapat.

1968-ban vette fel a klub a mai napig népszerű sárga-fekete szint, 1970-ben került ismét a legjobbak közé, rögtön a harmadik helyen végzett. 1971 és 1978 között öt bajnoki cím és két kupagyőzelem került Drezdába. Walter Fritzsch irányította ekkor a klubot. A „Kis Generális” becenévre hallgató edző kereken 1900 meccsen ült a Dynamo kispadján, 1163 győzelmet aratott. Nem sokkal 77 születésnapja előtt, 1997. október 15-én hunyt el.

1979-től kevés babér jutott a drezdaiaknak, a rivális Dynamo Berlin szinte mindent vitt, de 3 kupagyőzelem, majd 1989-ben és 1990-ben két bajnoki cím következett.

A Dynamo Dresden az utolsó NDK-s szezonban a második helyen végzett, kivívta a jogot a Bundesliga-indulásra. Négy éven át volt a legjobbak között, de utána mélyrepülés következett. Anyagi nehézségei miatt 1995-ben megvonták a licencét, a harmadosztályba száműzték. 2001-ben már a negyedosztályban porosodtak. Innen sikerült még felkapaszkodni, 2004 és 2006 között a Bundesliga 2-ben két szezonon át futballoztak. Az idei évadot a harmadosztályban, a középmezőnyben zárták.

A Dynamo Dresden is szép sikereket ért el az európai kupákban. 1973-ben a VÖEST Linz, a Ruch Chorzów és az FC Porto kiverése után UEFA-kupa-negyeddöntőt játszott a Liverpoollal. Az angolok kettős győzelemmel léptek tovább. 1976-ban megint eljutottak UEFA-kupa negyeddöntőig, de megint a Liverpool bizonyult jobbnak. 1977-ben és 1979-ben kétszer is a legjobb nyolcig mentek a BEK-ben, előbb az FC Zürich, utóbb az Austria Wien állította meg a kelet-németeket. 1985-ben KEK-negyedöntő jött, majd az igazi nagy siker: 1989-ben UEFA-kupa-elődöntő.

Csak egy másik német tudta megállítani őket

A Dynamo Dresden az Aberdennel kezdte a sorozatot. Az idegenbeli 0-0 után 36 ezer néző előtt Gütschow és Ulf Kirsten góljaival 2-0-ra nyertek. A második fordulóban megint csak telt ház előtt kiütötték a belga KSV Waregemet. A visszavágón már 2-0-ra is vezetett a Waregem – amelynek csapatában az egykor Pécsen is megfordult osztrák Richard Niederbacher futbalozott –, de végül Gütschow büntetője továbbjutást ért.

A nyolcaddöntő jelentette az igazi próbatételt. A Peruzzival, Collovatival, Contival, Gianninivel és Rudi Völlerrel felálló AS Roma volt az ellenfél. Megint Gütschow 11-ese és Minge gólja jelentett megnyugtató előnyt. Nagy meglepetésre idegenben is nyert a Dynamo, Kirsten a sorozatban ötödik találatát jegyezte. A szerencse is drezdaiak mellé állt a negyeddöntő sorsolásakor. Az azóta már megszűnt Victora Bucuresti lett az ellenfelük. Idegenbeli 1-1-es döntetlen (Gütschow góljával) után Minge és Torsten Gütschow duplájával kiütötték a románokat.

Az egyik ágon a Maradonával parádézó Napoli a Bayern Münchent verte ki, a másikon két német csapat harcolt a döntőbe jutásért. A VfB Stuttgart Allgöwer góljával legyőzte a Dynamót, és a svábok védője a visszavágón is betalált. Ráadásul a 64. percben, így nagyon kevés ideje maradt a drezdai csapatnak, noha három gól kellett volna szereznie. Frank Lieberam révén csak egyet sikerült, így a Dynamo kiesett.

Adatlap – FC Magdeburg

Alakulás: 1965. december 22.

Teljes név: 1. FC Magdeburg

Stadion: Stadion Magdeburg (27 250)

Dicsőséglista: NDK-bajnok 3x (1972, 1974, 1975), NDK-kupagyőztes 7x (1964, 1965, 1969, 1973, 1978, 1979, 1983), KEK-győztes (1974)

A klub legendás játékosai: Jürgen Sparwasser, Martin Hoffmann, Jürgen Pomerenke, Joachim Streich, Wolfgang Steinbach, Dirk Stahmann, Uwe Rösler, Günter Hirschmann, Manfred Zapf, Dirk Heyne

 Csak háromszor nyert keletnémet bajnokságot, mégis a Magdeburg a legsikeresebb egykori NDK-s csapat. Egyedüliként nyert nemzetközi kupát, 1974-ben a Milan legyőzősével a KEK-et. Bár papíron fiatal klubról van szó, már a XIX. század végén létezett labdarúgás Magdeburgban. Az 1896. június 15-én alapított SV Victoria 96 Magdeburg többször részt vett a német futballdöntőben. Az előd a háború után a BSG Stahl Magdeburg, majd 1952-től a BSG Motor Mitte Magdeburg, 1957-től pedig az SC Aufbau Magdeburg nevet viselte. Az Aufbau alacsonyabb osztályokban szerepelt, de 1964-ben megnyerte a keletnémet kupát. 1965 év végén alakult át a klub, és vette fel a mai nevét.

A 70-es években két meghatározó egyesülete volt a keletnémet futballnak az 1. FC Magdeburg. 1972-ben minden idők legfiatalabb csapataként bajnok lett, 1973-ban kupát nyert a Lokomotiv Leipziggel szemben. Népszerű volt, a Juventussal vívott UEFA-kupa-meccset 50 ezren látták a helyszínen.

 A Magdeburg e sikere után 1977-ben és 1978-ben az UEFA-kupa-negyeddöntőig jutott, 1991-ben a Bordueaux ellen játszott utoljára európai kupameccset.

Csoda Rotterdamban, üres lelátók előtt

Az 1973/1974-es szezon hozta a klub és NDK eddigi legnagyobb sikerét. A Magdeburg nemcsak bajnok lett, megnyerte a KEK-et is. Végignézve az ellenfeleket, nagy szerencséje volt, de a tett így is történelmi.

A sorozatot Bredában kezdte egy 0-0-s döntetlennel, majd a visszavágót egy óra játék után Tyll és Hoffmann három perc alatt szerzett góljaival 2-0-ra hozta. A második fordulóban is idegenben kezdett a Magdeburg, és az első meccs után majdnem reménytelen helyzetbe került, 2-0-ra kapott ki Ostravában a Baniktól. A visszavágón Wolfgang Abraham a 33. percben, 11-esből faragott a hátrányból. Hiába támadta végig a meccset a Magdeburg, csak a 84. percben, Hoffmann góljával sikerült kicsikarni a hosszabbítást, aminek az első félidejében Sparwasser továbblőtte a Magdeburgot.

A negyeddöntőben kezdett először otthon a csapat, a bolgár Beroe nem tűnt verhetetlen ellenfélnek, a papírforma érvényesült is. 2-0 után idegenbeli 1-1-gyel már elődöntősök voltak. Ezt a csatát úgy vívta meg a Magdeburg, hogy egyik legjobbja, Abraham eltiltás miatt hiányzott.

A másik ágon az AC Milan a Borussia Mönchengladbachhal csatázott, a Magdeburg a Sportingot húzta. Lisszabonban Sparwasser góljával szereztek vezetést, amit később Manaca egalizált. A visszavágón 2-1-es hazai siker született, Pomerenke és Sparwasser volt eredményes. Érdemes megemlékezni Jürgen Sparwasserről is. Három góljával nemcsak a keletnémet csapat legjobb góllövője lett a sorozatban, de a KEK-diadal után nem sokkal a világbajnokságon az ő góljával verte az NDK az NSZK-t. Sparwassert sok csapat csábította a határon túlra, de 1979-es visszavonulásáig hű maradt a Magdeburghoz. Hírlik, felsőbb pártutasításra.

Bántóan kevesen látogattak ki az 1974-es KEK-döntőre. Az akkor közel 50 ezres rotterdami De Kuip lelátóin ötezren sem foglaltak helyet. Ez volt a KEK történetének leghangulatlanabb meccse, ilyen kevesen sosem nézték helyszínen a finálét. A Magdeburg a Schulze – Enge, Zapf, Tyll, Abraham, Seguin, Pomerenke, Gaube, Raugust, Sparwasser, Hoffmann csapattal kezdett, a Milan a következő csapattal állt fel: Pizzabella – Sabadini, Anquilletta, Lanzi, Schnellinger, Benetti, Maldera, Rivera, Tresoldi, Bigon, Bergamaschi (Turini). A Milan edzője Giovanni Trapattoni volt. Az első félidő vége előtt Lanzi öngóljával vezettek a keletnémetek. A 74. percben Wolfgang Seguin közelről vágta be a mindent eldöntő gólt.

A hihetetlen bravúr ellenére jól jellemzi az akkori keletnémet helyzetet, hogy az edző Heinz Krügelt alig két évvel a történelmi tett után leváltották. A korszak legjobb NDK-s edzőjéből egy kis futballklub takarítóbrigádjának a vezetője lett.

A klub 1983-ban még kupát nyert, de később nem tudott beleszólni a két Dynamo – a Berlin és Dresden – párharcába. Az érdeklődés is csökkent, a 80-as évek elején még 50 ezren is kilátogattak egy-egy rangadóra, vagy nemzetközi kupameccsre, alig tíz évvel később már 10 ezer alatt volt az átlagnézőszám.

Mivel a 12. helyen zárták az utolsó NDK-s bajnokságot, csak a harmadosztályban indulhattak. Ahogy a többi egykori nagycsapatnak, a Magdeburgnak sem sikerült visszakapaszkodnia, a negyedosztályig csúszott vissza. 2000/2001-ben még egy fantasztikus szezont produkáltak. 120 gólt rúgva megnyerték a negyedik ligának számító Oberligát, a Német Kupában pedig három első osztályút, az FC Kölnt, a Bayern Münchent és a Karlsruhét búcsúztattak. A negyeddöntőben a Schalkétól kaptak ki 1-0-ra. Tavaly megint kiestek a harmadosztályból, idén Oberliga-csoportjukban legjobb esetben a harmadik helyen végezhetnek, a Holsten Kiel vagy a Hallescher FC fog feljutni.

Kelet Gerd Müllere: Joachim Streich

Az NDK futballjának legtöbb válogatott meccsén pályára lépett és legtöbb gólt szerző játékosa 1951. április 13-án született Wismarban. Az Aufbau Wismar (1957–1963) és a TSG Wismar (1963–1967) után a Hansa Rostockban folytatta. 1969-ben mutatkozott be az élvonalban, és még abban az évben, egy Irak elleni barátságos meccsen a válogatottban is. 1975-ig szolgálta a rostockiakat, 1975-ben Magdeburgba igazolt, és 1985-ös visszavonulásáig itt szerepelt. Rostockban 141 bajnoki meccsen 58, Magdeburgban 237 találkozón 171 gólt szerzett.

98-szor játszott a válogatottban, 53 gól fűződik a nevéhez, az 1984-es, jugoszlávokkal vívott meccsen vonult vissza. 1972-ben, a müncheni olimpián bronzérmet nyert az NDK-val. Összesen 42 európai kupameccsen lépett pályára, 17 gólt szerzett.

1985-től hét évig – egy év megszakítással – az FC Magdeburg edzője volt (az 1990/1991-es szezonban az Eintracht Braunschweignél dolgozott). Utolsó csapata az FSV Zwickau volt, ahol munkát vállalt. Most az SV Fortuna Magdeburg – a legöregebb magdeburgi klub – elnöki tisztét látja el.

Keletnémet csapatok a Bundesligában

1992: Dynamo Dresden (14.), Hansa Rostock (18., kiesett)

1993: Dynamo Dresden (15.)

1994: Dynamo Dresden (12.), VfB Leipzig (18., kiesett)

1995: Dynamo Dresden (18.)

1996: Hansa Rostock (6.)

1997: Hansa Rostock (14.)

1998: Hansa Rostock (6.)

1999: Hansa Rostock (13.)

2000: Hansa Rostock (15.)

2001: Hansa Rostock (12.), Energie Cottbus (14.)

2002: Energie Cottbus (13.), Hansa Rostock (14.)

2003: Hansa Rostock (13.), Energie Cottbus (18., kiesett)

2004: Hansa Rostock (9.)

2005: Hansa Rostock (17., kiesett)

2006: –

2007: Energie Cottbus (13.)

2008: Energie Cottbus (14.), Hansa Rostock (17.)

2009: Energie Cottbus (16., osztályozó után kiesett)

2010: –

2011: –

2012: –

2013: –

2014: –