Nándor
7 °C
23 °C

Potyautasok, és még aranyat is nyúltak

2014.06.12. 17:21
Ki ne emlékezne Maradonára, ahogy megpuszilja a kupát, vagy Iker Casillasra, Zinedine Zidane-ra és Romárióra, ahogy a magasba emelik azt, vagy épp Fabio Cannavaróra, ahogy a többiek a tartották a vállukon? De nem csak ők voltak azokon a képeken, hanem olyanok is, akiket már elfelejtettünk, vagy éppen meg sem jegyeztük őket egy vb-re.

Meg tudja-e mondani például, hogy négy éve hány ember adta a világbajnok spanyol csapat magját? Vagy hogy ki volt Diego Maradona cseréje 1986-ban? Esetleg azt, hogy ki volt a franciák balhátvédje, amikor Bixente Lizarazu nem állt készen? Mert hogy bizony Carlos Marchena ugyanolyan érmet kapott és ugyanúgy világbajnok, mint például David Villa, Ricardo Kaká és Ronaldo pedig évvekel az Aranylabdájuk előtt már vb-t nyertek.

Összeszedtünk egy csapatra valót belőlük, egyedül kapust nem, hiszen a szövetségi kapitányok még akkor sem cserélnek ezen a poszton, ha már két meccs után megvan a továbbjutás, így a keretbe nevezett három kapusból kettő az esetek döntő többségében tényleg csak dísz és a lehető legbiztonságibb tartalék, mert amíg csak lehet, kitartanak legjobbjuk mellett.

A 2010-es világbajnokságon Vicente del Bosque tikitakája a csúcsra ért, de ahhoz megbízható játékosok kellettek. Éppen ezért a lehető legkevesebbet variált, hat játékosa a 23 fős keretből például még csereként is alig volt pályán. A védelem ugyan nem kellett a tikitakához, de Spanyolország döntő többsége összetett kézzel nézte a meccseket, nehogy a Puyol-Piqué-Ramos hármasnak baja legyen, mert akkor Raúl Albiol, Carlos Marchena és Álbaro Arbeloa ideje következett volna.

Arbeloa 56 szereplés után mondta le a válogatottságot, de úgy lett Európa- és világbajnok, hogy Sergio Ramos mögött lényegében semmit nem játszott. Az előző vb-n Honduras ellen kapott 14 percet. Az, hogy ő, Albiol és a valenciai hentes, Carlos Marchena világbajnokok, Raúl pedig nem, a világ legcsúfabb tréfája. A három védő négy éve együtt 22 percet töltött pályán, kis túlzással bárki ülhetett volna a helyükön a cserék között, nem tűnt volna fel senkinek.

A védelem bal szélére francia játékos érkezik 1998-ból. Vincent Candela tagja volt az ezredforduló utáni nagy Romának is, amivel 2001-ben bajnok is lett, a franciaországi vb viszont nem a  40-szeres válogatott tornája volt. Ha nincs Bixente Lizarazu, alighanem ő is könnyen 70-80 válogatottság közelébe jut, ám a Dánia elleni egyetlen 1998-as vb-meccsén arról marad emlékezetes, hogy összehozott egy büntetőt egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után.

Vampeta, vagy ahogy születésekor elnevezték, Marcos André Batista dos Santos a portugál vámpír és ördög szavak összevonásából kapta becenevét. 2002-ben a brazilok első, Törökország elleni meccsén kapott 18 percet, utána csak üldögélt, amíg a társak vb-t nyertek. Nem volt rossz védekező középpályás, de a brazil futball sosem a védekezésről szólt, ráadásul a formáját is rosszul időzítette - az 1998-es vb után mutatkozott be a válogatottban, a 2002-es vb után pedig már nem nagyon számítottak rá, de ő is elmondhatja magáról, hogy világbajnok.

Mint ahogy az olasz Simone Barone is, aki viszont remekül időzítette a formáját, hiszen pont a 2006-os vb-győzelemre került be a válogatottba. A csehek ellen 16 percet kapott, majd az egyenes kieséses szakaszban az ukránok ellen 22-t, mindkétszer Mauro Camoranesinek adott lehetőséget a pihenésre, amikor őrizni kellett a vezetést.

Juliano Belletti megfordult pár neves európai csapatnál, mint például a Barcelona és a Chelsea, de a 2002-es vb alatt még otthon, a Sao Paulóban játszott, hiszen olaszos hangzású neve ellenére Brazíliában született. Mire a Barcához került 2004-ben, már alig hívták be a nemzeti csapatba. Általában Cafú cseréje volt, Délkelet-Ázsiában viszont az öt percét a középpályán töltötte Kléberson helyén - annyi volt a dolga, hogy megőrizzék az elődöntőben a törökök elleni 1-0-s vezetést.

Ugyanannak a keretnek a tagja volt a még csak mindössze 20 éves, kétszeres válogatott Kaká is, aki később aranylabdát nyert. Costa Rica ellen, 5-2-es állásnál kapott 18 percet, nem sokat mutatott magából, a Milan is csak 2003-ra fedezte fel.

1986-ban elképesztően erős volt az argentin keret, amelynek tagjai három kivétellel (Diego Maradona, Jorge Valdano és Daniel Passarella) névsorrendben kapták a mezszámokat. Ezért lehetett, hogy a Newell's akkori csatára, Sergio Almirón játszott a csak kapusokon látott 1-esben. Illetve csak játszott volna, de Maradona, Burruchaga, Valdano és a többiek mellett nem fért be sehová, pedig hat válogatott meccsén 4 gólig jutott. Ám ott meg is állt, egyetlen játékban töltött perc nélkül lett világbajnok.

A csapat másik csatára Ronaldo, aki kétszeres világbajnoknak mondhatja magát - de csak az egyikért tett bármit is. 1994-ben mindössze 17 évesen ment Amerikába, akkor még becézték is, Ronaldinhónak (kis Ronaldo), bár ezt a becenevet honfitársa tette híressé. Volt egy másik Ronaldo is a keretben, egy védő, őt pedig nagy Ronaldónak, vagyis Ronaldaónak hívták, hogy meg lehessen őket különböztetni - a kispadon, ugyanis egyikük sem játszott egyetlen percet sem.

Ronaldót így is megvette a PSV, után pedig már ismert, mi következett, és az ajándékba kapott 1994-es aranyérmet duplán ledolgozta, négy évvel később ő lett a torna legjobbja, 2002-ben pedig a gólkirály - 15 góljával a vb-k legeredményesebb játékosa, bár Miroslav Klose idén egy találattal beérheti.

A csapat (kapus nélkül): Álvaro Arbeloa, Raúl Albiol, Carlos Marchena, Vincent Candela - Vampeta, Simone Barone, Juliano Belletti - Kaká - Sergio Almirón, Ronaldo