Zseniális edzői húzás? Inkább csak majré
További Futball cikkek
- Sztankovics visszatért Budapestre fia betegágya mellől
- Döntés született José Mourinho utódjáról
- Egy osztrák csapat is kijutott a megújuló FIFA-klubvilágbajnokságra
- Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa
- Megbüntették a „játékvezetőre támadó” magyar válogatott futballistát – videó!
Carlo Ancelotti a spanyol bajnokságban még egyszer sem győzte le Diego Simeonét, szerda este 1-0-ra összejött a Bajnokok Ligájában.
A tavalyi BL-döntőt az utolsó pillanatban sikerült Sergio Ramosnak döntetlenre mentenie, a hosszabbításban viszont már nem volt kérdés, hogy a fizikailag jobb állapotban lévő realosok bedarálják az Atléticót (4-1 lett).
Amikor a védőt megcsókolta Casillas kapus, örökre emlékezetes kép maradt, hiszen így köszönte meg neki, hogy nem az ő hibája miatt veszítették el a kupát.
Ramosról szóltak a hírek szerda esti meccs előtt is. Ancelotti ugyanis kivette őt a védelem közepéből. És nem a védelem szélére, eredeti posztjára helyezte, hanem védekező középpályásnak, ami mint a hőtérképből kitűnően látszik: a középpálya jobb oldalát játszotta be egy jól körülhatárolt sávban.
Ancelottinak Modric sérülése miatt kellett lépnie, vagyis a kényszer vitte rá erre a megoldásra, ami kétségtelenül váratlan volt, és a váratlanság az ellenfélre hatott is, hiszen Simeone nyilván nem erre számított.
Amiért remek húzás volt:
- Ramosszal lett még egy olyan embere a Realnak, aki az Atlético legveszélyesebb fegyverénél, a beíveléseknél hatékonyan semlegesíti a fontos embereket. Rajta kívül még ott volt Varane és Pepe is, vagyis a kettő helyett három jól fejelő belső védője lett Ancelottinak ezekre a helyzetekre.
- Azért nem Pepe játszott ütközőben, mint egyszer, még 2011 áprilisában a BL-ben José Mourinho alatt a Barcelona ellen, mert a Ramos-Varane kevésbé magabiztos, mint a Varane-Pepe duó.
- Harmadszor pedig, az előrevágott labdákat is jól fejeli le Ramos a felezővonalnál, jól akasztja meg a kibontakozó támadásokat, amelyek így nem tudnak lendületet venni a középpályán.
Azért lett Ramos, mert Ancelotti Khedirát nagyjából a tavalyi BL-döntő után eldobta, Illarramendiért ugyan elképesztő összeget fizettek ki (30 millió euró), de ő messze nem fejlődött úgy, ahogy várták tőle. Az ő szereplését sem merte megkockáztatni, nem is annyira labdabiztos, nem is passzol olyan jól, mint Ramos.
Aztán a statisztikák megmutatták, Ramos sem passzolt jól, de abban nyilván nagy szerepe volt, hogy az Atlético a Koke kísérletét leszámítva a tizenhatoson belül nem lőtt kapura. Emellett labdabiztos volt, kisebb kockázatot jelentett a pálya azon pontján, mint a keveset játszó Khedira vagy Illarra.
A szögletek, pontrúgások pedig veszélytelenek voltak. 180 percet lejátszani úgy az Atléticóval szemben, hogy nagyon komoly veszély nem jelentkezik beívelés után, külön elismerésre méltó.
Emellett Ramosnak volt még egy fejese, ami sem Khedirának, sem Illarrának nem lett volna, mert nem is merészkedtek volna be a tizenhatoson belülre.
Ramos nemcsak biztonsági passzokat adott, próbált indítani, de a Real játékában az igazán új elemet az jelentette, hogy jobbról, kissé hátrábbról is támadják a tizenhatos környékét, hogy vannak jobbról indított keresztpasszok. Az eredeti felállásnál is vannak keresztpasszok, de azok inkább középről a két szélre mennek: CR valamint Bale irányába.
Ancelotti a kényszerből, a biztonságra törekedve húzott, a majrés helyzeteket elkerülendő húzott jót, pontosabban igen érdekeset. Amivel lehet, hogy az unalom felé terelte a meccset, de legalább sikeres volt, és nem sütik rá a bélyeget, hogy neki Simeone a mumusa, hogy fóbiája van.
A meccs megnyeréséhez kellett persze még a kiállítás is, de egy ilyen kiállítás az Atlético agresszív stílusába kódolva van. Már az első meccsen sem lett volna meglepő.
Ancelotti ettől még az elődöntőben, akárki is az ellenfél, nagyon várja vissza Modricot - a merészebbek azt mondják, rajta múlik a történelmi címvédés, hiszen a BL-ben még nem volt -, mert Bale-t sokkal jobban lehet pótolni a szélen, mint a horvát középpályást, aki a statisztika szerint 67 percenként kulcspasszokat ad, és remekül szervez.
Erre Ramos nyilván nem képes, még ha az előző BL szezonban abszolút meccset befolyásoló erő is volt, elég csak a Bayern elleni elődöntőn, vagy a döntőn bemutatott fejesére gondolni.