István, Vajk
17 °C
22 °C

Dárdai leleplezte a hazai szakma hazugságait

2015.06.14. 16:00
Egy pályakezdő edző mutatott tükröt a hazai szakma eddigi krémjének, akik kapitányok lehettek. Dárdai Pál szerepvállalásával kiderült, mennyit jelent az, ha valaki a német vérkeringésből veszi ki a részét. Mert a játékosok ugyanazok, akik régebben is voltak. Nincs csoda, csak érzék és hit.

A szombati, finnek elleni Európa-bajnoki selejtezős győzelem (1-0) megszilárdította a magyar labdarúgó-válogatott harmadik helyét a csoportban, egyúttal megvan az esély a másodikra, ami közvetlen kijutást jelentene az Európa-bajnokságra.

Ahhoz képest, ahogy indultunk, egy fájó hazai vereséggel (1-2 az északírekkel), szép eredmény. Ahhoz képest, hogy a második kalapból vártuk a sorsolást, semmi különös.

  • A csoport állása: 1. Románia 14 pont, 2. Észak-Írország 13, 3. Magyarország 11, 4. Feröer 6, 5. Finnország 4, 6. Görögország 2.
  • 7. forduló, szeptember 4.: MAGYARORSZÁG-Románia, Feröer-szigetek - Észak-Írország, Görögország-Finnország 20.45
  • 8. forduló, szeptember 7.: Észak-Írország - MAGYARORSZÁG, Finnország - Feröer-szigetek, Románia-Görögország 20.45 
  • 9. forduló, október 8.:  MAGYARORSZÁG - Feröer-szigetek 20.45, Észak-Írország - Görögország, Románia-Finnország 20.45 
  • 10. forduló, október 11.: Görögország-MAGYARORSZÁG, Feröer-szigetek - Románia, Finnország - Észak-Írország 18.00

Ahhoz képest, hogy Dárdai az előző félévre is megjósolta a hét pontot és annyit is szereztünk, most pedig négyet várt két meccsen, és az a nevünk mellé is került, megerősítette a hitelességét. Eddig is a magyar futball leghitelesebb embere volt, aki beugróként nem kért időt a csapatépítéshez.

De miután általában az történik a pályán, amit ő előre elmond, ahogy beszél egy meccsről, még eggyel magasabb polcra helyeződött. Nemcsak a szurkolóknál, nyilván a játékosoknál is.

Ezek a játékosok pedig ha csak végiggondolják, miért nem lehetett korábban úgy tervezni a felkészülést, ahogy Dárdai, miért nem éreztek bele az elődök korábban így a meccsekbe, csak sóhajtanak egyet.

A 39 éves Dárdai pályakezdő edzőként – még a berlini utánpótlásból érkezve is - rácáfolt a magyar szakma eddigi számtalan lózungjára, örökös kifogásaira, mentegetőzéseire.

Hányszor hallhattuk: a június nem nekünk való, akkor már lehetetlen motiválni a játékosokat, hiszen fejben már nyaralnak, már a jövőjükkel vannak elfoglalva.

Király Gábor nagyon helyesen elmondta, ilyen elképesztő munkát még nem tapasztalt a válogatottnál, amit most. Nem csoda, hiszen ő is átélhette azt, amikor egy szintén júniusi meccsen az akkori kapitány bepánikolt a bukaresti meccs előtt, és azt, amit egész héten gyakoroltatott, hirtelen keresztülhúzta. A kapkodásból két gyors gól lett.

Ezek a játékosok nem lettek jobbak, csak rendszerbe szervezve többet tudnak nyújtani. És teljesen mindegy, hogy június van vagy épp szeptember. Nem lehet elvárni Tőzsértől, hogy utolsó emberként becsúszva szereljen, nem is ez lett a feladata, nincs ilyesmi kiosztva rá. Míg Gerától el lehet várni a támadások segítése mellett, hogy csússzon és másszon, ahogy meg is tette Helsinkiben. Ezért szép a csapatjáték.

Hányszor hallhattuk azt is, hogy a kapitány szerint az edzőtábor pár napja alig elég valamire, annyi idő alatt már nem lehet új dolgokat kitalálni. Az egy olyan rövid periódus, hogy nem lehet varázsolni.

Dárdai erre általában azt szokta mondani, mindenhol pár nap áll rendelkezésre, nincs senki előnyben, hiszen a versenynaptár nem teszi lehetővé a hosszú összetartásokat, és nem is biztos, hogy szerencsések.

Kiderült, pár nap alatt is be lehet gyakoroltatni alapdolgokat, a fegyelmezettséget pedig rendre számon lehet kérni. Kiderült, pár nap alatt egy közös nívóra lehet hozni különböző lelki- és fizikai állapotú embereket. Csak bele kell érezni.

A harmadik tétel, amit megcáfolt: rövid idő alatt nem lehet összerakni egy masszív védelmet, évekbe is telhet.

 Tétmeccsen egy gólt kaptunk, Bukarestben. Mert egy védelemnél is, ha megvannak a megfelelő emberek – az elődök már a kiválasztásnál tévúton jártak -, akkor nem nehéz velük az alapokat gyakoroltatni.

Amíg Egervárinál 15 gólt legalább kaptunk a két ezt megelőző, most ennek a töredékét fogjuk. És az sem igaz, hogy Dárdainál ugyanazok az emberek vannak folyamatosan a védelemben, mert ez volt az ötödik tétmeccs, és most először állt fel úgy, ahogy egyszer már megtette. Valamiért mindig változtatásra kényszerült. A Fiola-Juhász-Lang-Kádár négyes épp a finnek ellen foglalta el a helyet a pályán. (A görögök ellen Leandro volt Kádár helyén.)

Mindig oda lyukadunk vissza, ha ők értik, mi a dolguk, ha az előttük lévők is együtt mozognak, és nem tolódnak el, akkor az ellenfélnek alig akad veszélyes helyzete. Nincs felesleges mozgás, mert csak emészti a kondíciót. A finneknek egy helyzetük volt itthon, egy volt kint.

A negyedik tétel: a videózás.

Hiába elemzett az Egervári-stáb, különösen a Pintér-stáb, egész mást jelentenek Dárdainak és segítőinek az adatok, mint a két elődnél. Hiszen Pintér még a statisztikát szolgáltatókkal is összeveszett, mert szerinte nem úgy volt valami az északíreknél.

Megérteni valamit, és abból jó és előremutató következtetéseket levonni, erre a magyar szakma képtelen volt.

Hiszen a magyar szakma, amikor külföldre ment, úgy jött haza, hogy ők is ugyanazt csinálják, amit mi. Persze, hogy ugyanazt, csak nem ugyanabban a tempóban, a sebesség pedig a pontosság mellett a jelenlegi futball legfontosabb alkotója. (Akkor is rossz következtetéseket vontak le.)

 
Az ötödik, de egy hihetetlenül lényeges pont. Amíg régebben az utolsó percekben kaptuk a gólokat, most lőjük.

Dárdainál a 4 gólból 3 az utolsó tíz percben esett. 4 góllal is elértünk 11 pontot. Az elődöknél 4 góllal - Koemant leszámítva –, jó esetben 4 pontot kaszáltunk.

Megvan a türelem és a hit a játékosokban, mert így vannak felkészítve. Egervárival is lőttünk az utolsó percekben gólokat, de az inkább a kockáztatás és a szerencse érdeme volt, mintsem a tudatosságé.

Pintér Attila az ősszel megszerzett 7 pont után is felvetette, honnan tudjuk, hogy vele nem szerzünk ugyanannyit?

Onnan, hogy egy barátságos meccsen a finnektől kikaptunk vele itthon, és az ő csapata hozzásegítette két gólhoz a finneket. Míg Dárdaié két meccsen egyet sem adott nekik.

Dárdainak nem szerencséje van, hanem megvan benne az alázat, amivel teszi a dolgát, pontosan ismeri, mi jöhet az utolsó percekben, amikor kinyílik pálya. (Pontosan így fogalmazta meg a meccs előtti interjúban.)

Rengeteget dolgozik azért, hogy szerencsés legyen.

És emellett van érzéke és tudása ahhoz, hogyan kell kinéznie egy csapatnak. Ezt említette szombat este, hogy egy labdakihozatalnál egyre jobban nézünk ki, egyre inkább megértik a játékosok az ő felfogását, egyre jobban idomulnak egymáshoz.

A következő lépés a Spielzug. Egy begyakorolt és gyors támadásvezetés, amikor hirtelen ott leszünk az ellenfél kapujánál. Na ez még várat magára, pedig elég valószínű, hogy a románok másként nem verhetőek.

34 éve várunk egyébként arra, hogy őket megverjük, itt lenne az ideje. Ráadásul szombaton Belfastban semmi különöset nem mutattak, nem is vergődtek, de mindössze egy lendületes támadást mutattak fel a langyos, tempó nélküli meccsen.

Ha a következő csata megvan, Dárdai a legjobb edzők sorába léphet.

Az a meccs azért is fontos, mert a legjobb harmadik sem játszik pótselejtezőt. Ebben a rangsorban minden pont nagyon jól jön, és nem is állunk rosszul. A még hátralévő 3 csoport eredményeit nem számítva (vasárnap este játszanak) miénk az első hely. (Hogy ott is maradjon, jó lenne, ha a finnek nem csúsznának le a 6. helyre, különben az ellenük szerzett 6 pont elillan az összevetésnél.)

Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy Dárdai lesz-e még akkor, szeptemberben a kapitány.

Nehéz engem innen kiszakítani,

említette szombaton.

 

Ő biztosan akarná a folytatást, mert nem szeret félbehagyni dolgokat. De ezt el kell fogadtatnia a Herthával.