Hedvig
7 °C
23 °C

Megtaláltuk az NB I. egyik nagy baját

D  AS20150716031
2015.07.18. 10:56
Végignéztük az előző szezon statisztikáit. 16 másodperc volt a labdabirtoklás átlagideje a Fradinál, amelyik ezzel a lista élére száguldott. Talán a szombaton rajtoló 12 csapatos ligában ez is javul. Azt is megtudhatja, ki cselezett a legjobban tavaly.

Tizenöt éve megpróbálta a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) koncentrálni azt a keveset, ami a magyar futball értéke, és csökkentette a bajnokság létszámát tizenkettőre. Most ismét visszajutottunk ide, és a szövetség a tavalyi álláspontját is felülbírálta, már nem kötelező a szurkolói kártya. Hogy ettől lesz-e több néző, az megjósolhatatlan, mert először is ahhoz színvonal kellene, ahhoz pedig képzett játékosok és jó csapatok.

Ami biztos: ma este hatkor elkezdődik a magyar élvonalbeli bajnokság 2015-2016-os, 33 fordulós szezonja. Ma négy mérkőzést játszanak, ebből hármat hattól – Diósgyőr-Vasas, MTK-Felcsút, Újpest-Paks –, egyet fél kilenctől (Honvéd-Videoton), vasárnapra két meccs marad (a Haladás-FTC és a Békéscsaba-Debrecen is hatkor kezdődik).

A bajnokság legfőbb favoritjának számító Ferencváros ugyanakkor nem boldogult a bosnyák Zseljeznyicsarral az Európa Ligában csütörtök este (0-1), amelyik nagy pénzért nem szerződtetett légióst, de egyszerűen jobb képzést kaptak a játékosai fiatalon.

Sokadszor igazolódik, a hazai élvonalban simán belefér a nagy helyzetek kihagyása, belefér a koncentráció hiánya az utolsó percekben. Amikor viszont már az Európa Liga első körében is keményebbek a párharcok, és gyorsabb gondolkodásra van szükség, nem ízlik a magyaroknak, mert nincsenek hozzászokva.

Nem is véletlen, hogy topligába ezúttal sem került el innen játékos, és továbbra is vakfolt vagyunk a térképen.

2013 januárja óta és Varga József fürthi szerződtetése után nem kellett Magyarországról senki a négy nívós (angol, spanyol, olasz, német) bajnokságba.

A legkomolyabb játékostranszfer résztvevője idén az a Nikolics Nemanja, aki Dárdainál egyszer sem volt kezdő, és ő is csak a lengyel második Legia Varsóhoz ment. A nemzetközi futballpiac bizalmatlan és kvázi tudomást sem vesz a magyar bajnokságról, mintha egy idegen test lenne Európában. A Videoton Nikolicsért nem kapott pénzt, ami azt is előrevetíti, pénzért pláne nem kell innen senki.

A BL-ben legalább nyertünk

A Videoton győzelmét a Bajnokok Ligája selejtezőben meg kell becsülni a walesi TNS ellen még akkor is, ha nem játszott jól a magyar bajnok, mert a ciprusi APOEL és a Dinamo Zágráb nem nyert, míg a bolgár Ludogorec kikapott hazai pályán.

Az előző bajnoki évad statisztikáit elkértük az Instattól, az orosz céggel áll szerződésben az UEFA és az MLSZ is.

Gyorsan kiderült, a Videoton nem véletlenül lett bajnok. A cég posztonkénti bontásában és saját szempontrendszerében (Instat-Indexnek nevezzük ezt, ebben párharcoktól a passzokig minden belekerült) a magyar bajnokságban játszó védők legjobbjai egytől-egyig a Vidiben voltak. Szolnoki-Juhász-Vinicius-Stopira, ez a négyes lánc. A Vidi gólt sem kapott az első negyedórában, de az egész első félidőben is csak hármat.

A két védekező középpályás posztján a Perth-be távozó Sándor György megelőzte Simon Ádámot és Treboticsot. Jobb oldali középpályán Gyurcsó magaslott ki, a center mögött Kovács István, a bal oldalon Oliveira előtt a győri Rudolf Gergely van, akinek pillanatnyilag még nincs csapata. A legjobb csatár Nikolics, mögötte szorosan Feczesin. A 4-2-3-1-es felállásban tehát kilenc Vidi-játékos van, a kapuban a debreceni Verpecz megelőzte Calatayudot.

Mivel a vajdasági csatár elment, Feczesin pótolhatja őt, ráadásul a tizenhatoson belülre adott kulcspasszokban még jobb is volt csapattársánál.

Az igazán érdekes poszt a támadó középpályásé, ahol Kovács mellett Kanta József (MTK) is megelőzte a korosodó, a válogatottból mégis nélkülözhetetlen Gerát. Dárdai Kovácsot súlytalannak tartja, Kantát pedig még csak meg sem hívta a válogatott keretbe.

Hármuk külön statisztikája azt mutatja, hogy Kovács a cselekkel előzi a másik kettőt. A kulcspasszokban megelőzte Gerát, noha gólpasszt egyáltalán nem adott, míg a fradista hármat is. Szerelésben, a párharcok megnyerésében és labdaszerzésben is jobb Gera nála.

Annak ellenére, hogy a Videoton komplett kezdőjét felsoroltuk már, a labdabirtoklásban a Ferencváros volt az előző szezon legjobb, emellett a zöldek is passzolnak legjobban és legtöbbet. A fehérváriak ebben a rangsorban csak az ötödik helyre futottak be. 83 százalékban sikeresek a Fradi passzai, míg a Vidinél 80 ugyanez a szám.

A Fradinál egy meccsen átlagosan 31 percig és 28 másodpercig volt a labda.

A labdabirtoklás átlagideje viszont meghökkentő: 16 másodperc

Először nem is értettük, hogy lehet ez, de az Instat ezt is részletezi, és akkor kapaszkodtunk csak igazán.

Ha egy csapatnál 45 másodpercnél többet van a labda, azt tekintjük tartós labdabirtoklásnak. A Fradinál meccsenként átlagosan hat ilyen volt.

Ezzel a legjobb az egész hazai, nem túl veretes mezőnyben, ahol értelemszerűen az ellenfelek sem igazán domborítanak. A Vidinél 3,5 tartós birtoklás jutott egy meccsre.

Nem sok értelme van a nemzetközi összehasonlításnak, de a közérthetőség kedvéért megtesszük, ez egy topcsapatnál általában a triplája. A környékbeli bajnokságokban is magasabb ez a szám.

A statisztikák kitérnek még egy érdekes pontra. Az öt másodperc alatti labdabirtoklás. A Fradinak 31 volt ilyen átlagosan egy meccsen. Nem nehéz összerakni, mi fér bele ilyen rövid időbe. Két passz és utána már jön is pontatlanság.

Az öt és 15 másodperc közötti birtoklás már 46-szor fordult elő Doll csapatánál, míg a 15-45 másodperc közötti passzolgatás már csak 36-szor.

Azt is szerettük volna kideríteni, vajon mennyit futnak a hazai élvonal legjobbjai, ezt azonban nem mérik rendszeresen.

Azt ellenben kiderítettük, hogy az NB I.-ben sem ritka, hogy valaki 10 kilométert fut vagy többet. Csalóka adat, de azért ideírjuk, volt Lionel Messinek olyan meccse a BL-ben, amikor 6,8 kilométert futott, ki is kezdték, hogy csak Pinto kapus mozgott nála kevesebbet az Atletico elleni 2014-es Bajnokok Ligája-negyeddöntőn.

Nem a futás mennyiségében van tehát a legnagyobb bajuk a magyar játékosoknak. Sokkal inkább a futás minőségében, a sprintek számában.

Illetve rengeteg a labdaeladás utáni futás, vagyis egy támadás szempontjából haszontalan mozgás.

  • A Debrecen harcolta ki a legtöbb szögletet, meccsenként átlagban hetet
  • Újpesten van a legjobban cselező játékos, Suljic 180-szor volt sikeres, Rudolf ennek a felét tudta
  • Szintén a bosnyák nyerte meg a legtöbb párharcot a földön
  • Az Újpest szerezte a legtöbb labdát az ellenfél térfelén
  • A Haladás igazolta le a legtöbb légi párharcot megnyerő Popint a Pápától
  • A Honvéd szabálytalankodott legtöbbet az előző szezonban
  • Az újpesti Balogh Béla volt a legtöbbet passzoló játékos
  • Az MTK-s Vass Ádám volt a leghatékonyabban passzoló játékos (92 százalék)
  • Kanta József (MTK) az extra támadó és kulcspasszok közül 60-at adott a múlt szezonban
  • Gyurcsó Ádám a gólpasszkirály (15), és büntetőterületen belülre is adja a legpontosabban a labdákat (55 százalék)
  • A Diósgyőrbe igazoló Kitl Miklós 92-szer szerelt, ezzel első (ő nem kellett edzetlensége miatt a Sparta Prágának)

Nagy visszatérők

A magyar bajnokságnak régi baja, hogy nincs olyan játékosa, akiért érdemes kimenni. Filkor Attila hosszas olasz másodosztályú bolyongás után visszatért Újpestre, ő talán színt hozhat az érkezők közül.

Király Gábor 18 évnyi légióskodás van újra itthon, ő is hozzátehet egy meccs élvezeti értékéhez, még ha nem is csatár. A Juventustól kölcsönkapott csatár, Soumah akár értéke is lehet a Videotonnak, vagy a Debrecenben ugyanilyen Castillion.

Koman Vladimir talán lényegesen többet hozzá tud tenni a Diósgyőrhöz, mint eddig tette, és formába lendülhet, mert még csak 26 éves.

Nem hosszú lista, nem csoda, hogy veszteségesek a klubok, hiszen nemcsak a nézőknek, a szponzoroknak értelmezhető termék kellene. Így marad az állam, az, hogy állami cégek (MTVA, Szerencsejáték Zrt.) próbálják fenntartani a ligát.