Szilárda
0 °C
6 °C

Szavazzon ránk, küldünk kolbászt és kakukkos órát!

2015.11.05. 11:55
Németország úgy nyerte meg a 2006-os világbajnokság rendezési jogát, hogy egy szavazattal voltak jobbak Dél-Afrikánál, miután a végrehajtó bizottság egyik tagja váratlanul úgy döntött, hogy nem szavaz, inkább hazamegy. A németek harmadik helyen végeztek a tornán, aztán kilenc évvel később robbant a bomba.

2000 nyarán, miután Németország elnyerte a 2006-os világbajnokság rendezési jogát, egy német szatirikus magazin, a Titanic miatt állt a bál. A német futballszövetség ugyanis százmilliós pert akart a lap nyakába akasztani, ugyanis Martin Sonneborn főszerkesztő faxokat küldött a FIFA végrehajtó bizottság tagjainak a választás előtti este, és ebben kisebb ajándékokat ígért nekik, amennyiben a német pályázatot támogatják.

A fax szövege ez volt: „Ebben a nehéz helyzetben Németország szeretné kifejezni, mennyire fontos számára, hogy 2006-ban megrendezze a világbajnokságot.

Térjünk a lényegre: a támogatásáért cserébe szeretnénk egy kisebb ajándékkal meglepni a szavazatáért:

Egy ajándékkosár a Fekete-erdő különlegességeivel: néhány nagyon jó kolbász, sonka, és kapaszkodjon meg: egy igazi kakukkos óra! És még egy söröskorsót is kap. Ezek után ki másra szavazna?”

A német sajtó a Titanic vicce miatt őrjöngött, a Bild pedig közöttük a legjobban, szerintük a lap lejáratta az egész országot, rossz színben tüntették fel a szövetséget és a szervezőbizottságot vezető Franz Beckenbauert, és akár vb-rendezésbe kerülhetett volna a viccük. A főszerkesztő később könyvet írt a történtekről Az országomért tettem – hogyan hozta el a Titanic a világbajnokságot Németországba? címmel.

Ha a fax el is jutott bármelyik végrehajtó bizottsági taghoz, nyilván nem senki sem vette komolyan az ajánlatot, ami kakukkos óráról és fekete-erdei sonkáról szól, az eset inkább azért kapott nagy nyilvánosságot, mert a szavazástól az utolsó pillanatban visszalépett az új-zélandi Charlie Dempsey. 

Őt korábban azzal bízta meg az óceániai szövetség, hogy a dél-afrikai pályázatot támogassa, ha az angolok kiesnek az előző körökben. Ha Dempsey az utolsó körben szavazott volna , akkor 12-12-re áll a két pályázat, és Sepp Blatter FIFA-elnöké lett volna a döntés, akiről mindenki tudta, hogy az afrikaiakat támogatja.

Dempsey a rá nehezedő iszonyú nyomással indokolta döntését, és arra utalt, hogy meg akarták vesztegetni. Aztán idén szeptemberben újabb részletek derültek ki. Andrew Jennings oknyomozó újságíró két hónapja megjelent FIFA-könyve szerint Dempsey-t a németek fizették le, 250 ezer dollár várta zürichi szállodájában, és még taxit is intéztek neki, csak minél hamarabb húzzon el Svájcból, és ne tudjon szavazni. 

Ugyanakkor az új-zélandiak szerint semmi értelme a történetnek, mivel Dempsey egy milliomos üzletember volt, 250 ezerért biztos nem hajolt volna le, vagy legalábbis adta volna el a szavazatát.

Dempsey 2008-ban, 87 évesen halt meg. 

15 évvel később

November elején a német államügyészség megbízásából házkutatást tartottak a német futballszövetség frankfurti központjában. Iratokat, számítógépeket foglaltak le, ötven nyomozó vonult ki, elég nagy volt a cirkusz. A szövetség jelenlegi elnökénél, Wolfgang Niersbachnál, a volt elnökénél, Theo Zwanzigernél, valamint egykori főtitkáránál is házkutatást tartottak.

Az ügyészség egy 6,7 millió eurós átutalásról szeretne többet tudni, ez az az összeg, ami a német Spiegel októberi cikke szerint egy vesztegetési alaphoz kapcsolódik.

A birtokukba jutott dokumentumok alapján ezt a kasszát azért hozták létre, hogy bebiztosítsák a 2006-os pályázatuk győzelmét. A lap szerint a rendszer nagyjából így működött:

  • Az akkori Adidas-főnök Robert Louis-Dreyfus közreműködésével egy 6,7 milliós alapot hoztak létre, aminek a létezéséről a szervezőbizottságot vezető Franz Beckenbauer és a DFB-elnök Wolfgang Niersbach is legkésőbb 2005-ben értesült. A szervezőbizottság számláján nem volt nyoma az összegnek. 
  • Ebből a pénzből négy ázsiai végrehajtó bizottsági tagot vesztegettek meg, akik a német pályázatra szavaztak még 2000-ben. 
  • A pénzt később megpróbálták visszajuttatni a vesztegetést finanszírozó Dreyfushoz, aki vissza akarta kapni a kölcsönpénzt. A DFB ezt a FIFA segítségével akarta megoldani, ez volt a gyanús 2005-ös utalás. A pénzt végül a FIFA különböző számlákon keresztül juttatta vissza a francia üzletembernek. 

A volt elnök szerint létezett az alap

A frankfurti ügyészség a DFB központjának átkutatása után kiadott egy közleményt, hogy vizsgálják a 2006-os világbajnokság odaítélését és a 6,7 milliós átutalást. Az ügyben érintettek (a jelenlegi és a volt elnök, valamint a volt főtitkár) ellen adócsalás a vád, mivel olyan adóbevallást adtak be 2006-ról, hogy 6,7 millió eurót a vb-vel kapcsolatos kulturális programokra szántak, amelyek adócsökkentéssel jártak volna, de az összeget végül más célokra fordították.

A DFB közölte, ők a maguk részéről, mindenben együttműködnek a hatóságokkal, viszont korábban elmondták, hogy a 6,7 millió euró átutalására azért volt szükség, hogy lehívhassanak egy 170 milliós vb-támogatást a FIFA-tól. 

Beckenbauer is megszólalt az ügyben, és elismerte, hibáztak az átutalással, de azt tagadta, hogy szavazatokat vásároltak volna. A nyomozás alatt álló Theo Zwanziger volt elnök még érdekesebbet mondott, szerinte

a vesztegetési alap igenis létezett, és szimplán hazugság, hogy Niersbach nem tudott erről.

Niersbach egyébként azt mondta,  hogy a 6,7 millió eurót Robert Louis-Dreyfus utalta át FIFA pénzügyi bizottságának, és később a vb szervezőbizottsága egy FIFA-számlán keresztül visszafizette az összeget a francia üzletembernek.

A frankfurti ügyészség még nem döntött arról, hogy a feltételezett vesztegetési alap miatt vizsgálatot indít-e a szervezőbizottság tagjai ellen. 

Meccs és aprópénz Máltának

A németek négy ázsiai FIFA-tagot vesztegethettek meg, de van egy máltai szál is. Nemrég gyanúba keveredett a máltai szövetség korábbi elnöke,  Josef Mifsud, aki a FIFA végrehajtó bizottság tagjaként 2000-ben szavazhatott a német pályázatra.

Állítólag a máltaiak 250 ezer dollárt és egy Bayern München elleni barátságos meccset kaptak ajándékba. Frank Beckenbauer akkoriban nemcsak a német vb-pályázatot igazgatta, hanem a Bayern München elnöke is volt, és ő segíthetett összehozni az üzletet. A meccset végül 2001-ben le is játszották, a közvetítési jogokat egy német cég, a Kirch vette meg. 

A máltai szövetség jelenlegi elnöke, Norman Darmanin Demajo, aki a szerződés megkötésekor a szövetség pénzügyeiért felelt, azt nyilatkozta a máltai Independentnek, hogy négy hónappal a megegyezés után az ölükbe pottyant a 250 ezer dollárnak megfelelő összeg. Mifsud senkivel nem egyeztetett a német szerződésről, és úgy gondolta, hogy semmi különös nincs az ilyen ügyletekben.

De lehetett egy másik taktika is: a 2006-os vb-pályázatról a Zeit júniusban azt írta, hogy Németország különböző ígéretekkel és beruházásokkal taktikázott, hogy elegendő szavazatot kapjon a végrehajtó bizottságban, és elnyerje a rendezést. Még a szaúdiakkal szembeni fegyverszállítási tilalmat is feloldották mindössze egy héttel a szavazás előtt. 

Miért kellett félniük a németeknek?

Sepp Blatter legbiztosabb bázisa mindig is Afrika volt, a dél-afrikai pályázat pedig számíthatott a FIFA-elnök támogatására, ha úgy hozza a szavazás. Még 2000 januárjában is úgy nyilatkozott az afrikai pályázatot vezető Danny Jordaan, hogy nagyon sikeres találkozója volt Blatterrel, és minden jel arra utal, hogy a pályázatuk toronymagas esélyes.

A szavazás első körében még a németek vezettek tíz szavazattal, a dél-afrikaiak hatot, az angolok ötöt, míg a marokkóiak hármat kaptak. A folytatásban már Dél-Afrika és Németország 11-11-gyel állt, az angolok két szavazattal kiestek, ezután jött a mindent eldöntő harmadik kör, ahol a németek 12-11-gyel megkapták a vb-rendezés jogát.