Mihály
11 °C
25 °C

Kína megveszi a sztárjainkat kilóra, futballforradalmat csinál

GettyImages-479035040
2016.02.26. 21:51
Pénteken Kínában is lezárult a téli átigazolási piac, ami olyan volt, mint soha: minden bajnokságnál többet költöttek játékosokra, naponta dőltek a transzferdíjrekordok. Nem véletlen, hogy egyes játékosok a pénz csábítására a Liverpoolnak és a Chelsea-nek is hátat fordítottak. Kína elvileg nem eszetlenül költekezik, évtizedes terve van a futballban.

Az állami vezetők már csak olyanok, hogy szeretik a futballt, meg álmodozni is róla. Kínában sincs ez másképpen, ezért most a 2013-ban elnökké kinevezett Hszi Csin-ping vízióját próbálják megvalósítani. Az elnök azt szeretné, hogy a következő húsz évben Kína legyen ott a világbajnokságokon, rendezzen is egyet, és lehetőleg nyerjen is egy vb-trófeát, miközben a világ legjobb játékosai náluk játszanak, és a legmagasabb szinten dübörög a sportgazdaság.

A nagy tervnek már korábban nekiláttak, évek óta vásárolnak játékosokat európai bajnokságokból, de a téli átigazolási piacon szakítottak igazán nagyot: a kínai klubok költöttek a legtöbbet, a Premier League-et is megelőzték, a Bundesliga, a La Liga, a Serie A és a Ligue 1 pedig összesen nem adott ki annyit, mint ők  A legtöbbet a brazil Alex Teixeiráért fizettek, a Csiangszu Szuning a Liverpoolt megelőzve 50 millió eurót adott érte a Sahtar Donyecknek.

A legdrágább igazolások:

  1. Alex Teixera 50 millió euró (Sahtar Donyeck –> Csiangszu Szuning)
  2. Jackson Martínez 42 millió euró (Atlético Madrid –> Kuangcsou Evergrande)
  3. Ramíres 28 millió euró (Chelsea –> Csiangszu Szuning)
  4. Gervinho 16,4 millió euró (AS Roma –> Hebei China)
  5. Fredy Guarín 12,3 millió euró (Internazionale –> Sanghaj Senhua)
  6. Ezequiel Lavezzi 5,5 millió euró (PSG -> Hebei China)

Fontos kiemelni, hogy közülük csak Lavezzi töltötte már be a harmincat, májusban lesz 31, legtöbbjük 28-29 éves, vagyis még jó korban van ahhoz is, hogy Európában igen jól megéljen, zsíros szerződést kössön. Csak nem ennyi pénzért persze, mert Lavezzi például két év alatt 30 millió eurót fog keresni. Évi 15 millió eurónál többet Európában csak Cristiano Ronaldo és Messi keres, a Realból Kroos és James megkap 8-10 milliót, a Barcából Neymar nyáron kerülhet a 15 millió közelébe.

Egyelőre a kínai fociban a játékosok szempontjából csak egyetlen vonzó dolog van: a pénz, Teixerának például évi tízmilliós fizetést ígértek.

A futballistának nem jelent minőségi ugrást, komoly fejlődési lehetőséget, ha mondjuk a PL-ből Ázsiába igazol, és akkor még finoman fogalmaztunk, hiszen ez nem kis visszalépés. A nem túl izmos bajnokságban nem nehéz klasszisnak lenni, miközben nem keres rosszul az ember, és hosszútávon Kínának is megéri a befektetés. Messit és Ronaldót ugyan egyelőre nem tudják megvenni, de az európai topligák kisebb nevei is alkalmasak arra, hogy beindítsák a futballőrületet, és erősítsék a szurkolói kultúrát. Mivel nincs még hazai szupersztár, valamivel el kell adni a futballt. A topjátékosok azért nemcsak a brandépítés, hanem az eredmények miatt is kellenek, legkönnyebben az Ázsiai Bajnokok Ligájának megnyerése igazolhatja az elköltött százmilliókat, és az sem rossz, ha a klub-világbajnokságon a Barcelonával játszhat a Kuangcsou Evergrande.

Dől a pénz, ha a politika azt diktálja

Kínában 1994-ben indult el a profi liga, de akkor nem hozta a várt sikereket, az átláthatatlan szabályozás és a fogadási csalások komolytalanná tették, csak 2010 után kezdett vonzóvá válni a befektetők számára is. Ezután indult be igazán a játékosimport is, addig jobbára csak kelet-európai és dél-amerikai másodvonalból vásároltak a csapatok, míg most a topligákból vadásznak futballistákat. A korábbi piacok is megmaradtak, de már a kínai másodosztálynak is utánpótlást jelentenek. Pénz ebben is van, közel ötvenmillió eurót költöttek igazolásokra a második ligában is.

De honnan jön ez az eszméletlen mennyiségű pénz? A futballfinanszírozás nagyjából Kínában is úgy működik, mint Magyarországon, a sportcélú befektetések a politikában hasznosulnak leginkább. Ahogy azt Simon Chadwick írja elemzésében, a Szuperliga finanszírozása összességében átláthatatlan, a futball kormányzati projektnek tűnik, ami mögött a Kommunista Párt régi vezetői állnak. A kínai nagyvállalkozások megértették az államelnök vágyait, be is állnak a csapatok mögé. Az Alibaba alapítója, Jack Ma a Kuangcso Evergrande egyik tulajdonosa, a másik pedig az Evergrande ingatlanfejlesztő vállalat. A Csiangszut a legnagyobb kínai kiskereskedelmi cég, az elektronikai cikkeket forgalmazó Suning Commerce Group támogatja, 20 millió dollárt - 18 millió eurót - dobtak be, hogy játékosokat vegyen a klub. A Hebei China-t egy ipari parkokat fejlesztő társaság támogatja, a Sanghaj Senhua mögött pedig egy ingatlanforgalmazó cég áll.

A klubok a közvetítési jogokból is egyre többet profitálnak, míg tavaly a ligának 9 millió dolláros bevétele volt ebből, ez idén látványosan megsokszorozódik, több mint 200 millió dollárt - 180 millió euró - fizet majd a China Media Capital.

Kevéssé látványos, de Kína megkerülhetetlenné teszi magát a globális futballpiacon is. Kínai cégek vásárolták be magukat a cseh Slavia Prahába, a holland ADO Den Haagba, a francia Sochaux-ba és a spanyol Espanyolba is, de még nagyobb klubokba is beszálltak. Wang Xianlin, a Wanda Group igazgatósági tagja a Atlético Madridban szerzett húszszázalékos részesedést, míg a China Media Capital a Manchester City tulajdonjogának 13 százalékát bírja. Az sem új, hogy a spanyol bajnokság mérkőzéseinek egy része azért került délre vagy kora délutáni időpontra, mert kínaiak fizetnek azért, hogy lássák élőben a Barcát és a Realt.

Nem csak a százmilliós sztárokat akarják

A futballvízió megvalósításához nem elég csak játékosokat vásárolgatni, de Kína törekszik arra is, hogy a hátteret is megteremtse, a tudást is próbálja elszívni más országokból. Már most rengeteg külföldi edző dolgozik náluk, többek között Mano Menezes, a világbajnoki címet nyerő Felipe Scolari, a korábbi Milan-edző Alberto Zaccheroni és a világot már körbeutazó Sven Göran-Eriksson is. Rajtuk kívül exjugoszláv és koreai edzőkkel is dolgoznak, a Szuperligában csak három olyan klub van, amit hazai edző vezet.

Kína utoljára 2002-ben volt világbajnoki résztvevő, időről időre felmerül, hogy esetleg honosíthatnának játékosokat, de nagyon nagy az ellenállás a közvélemény részéről, a kínai gondolkodástól teljesen idegen volna ez a lépés. Így csak egy út marad: felhozni a helyi futballt. Erre is vannak már törekvések, a Kuangcsou 2400 fős akadémiát működtet, ahol 22 spanyol edző oktat, de 2017-ig még nagyobb lehet a tömegesítés. Hszi csin-ping elképzelései szerint hamarosan 100 ezer futballiskola fog működni, ami úgy húszezer minőségi játékost fog kitermelni.

Futballforraldalmat már több ázsiai ország hirdetett, volt, akinek be is jött. A közel-keleti országok is felszívtak rengeteg, többnyire kiöregedő játékost, de a futball színvonala ettől nem nőtt, vagy ha történt is elmozdulás, az érdeklődés nem lett nagyobb. Katarban továbbra sem tolonganak a drukkerek a stadionokban.

Japánnak viszont összejött, nagyjából húsz év alatt megerősödött a bajnokság, ami már Bundesligában és PL-ben szereplő játékosokat termel ki, a válogatott pedig mindig ott van a vb-n, a nők már meg is nyerték azt.

Hogy a kínai próbálkozás csak egy lufi, vagy tényleg bejön a terv, az a következő tíz évben kiderül, de akár már a nyáron jöhet az újabb sokk a világnak, ha Wayne Rooney-t elviszik, akinek meghökkentően magas fizetést, heti 500 ezer fontot ajánlottak. Ne legyenek kétségeink, az USA mellett Kína is bejelentkezik majd a kiöregedő sztárokért, ne lepődjünk meg, ha egyszer Ibrahimovic, Messi vagy Ronaldo is a Szuperligában vezet le.

2016 legjobb fürdője

A Miskolctapolcai barlangfürdőt 200 magyarországi fürdő közül választották az év legjobb fürdőjének.

Egyedülálló élmények Gyulán

Ősszel is az egész családnak az új Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban.