Bence
11 °C
25 °C

Ezért menekülnek külföldre a játékosok a magyar akadémiákról

2016.10.05. 10:39 Módosítva: 2016-10-05 11:21:58

A magyar U17-es válogatott az itthon rendezett négycsapatos selejtezőtornán kiharcolta a továbbjutást az Európa-bajnokság selejtezőjének elitkörébe, ahonnan majd – hatalmas bravúrral – esetleg kvalifikálhatja magát a kontinensbajnokságra. A csapat, miután legyőzte Liechtensteint és Dániát, az utolsó – lényegében tét nélküli – meccsén 4-0-ás vereséget szenvedett Hollandia ellen.

Mondhatnánk, hogy ez már nem számít, hiszen a második hely is elég volt a következő körbe lépéshez – ami tényleg szép eredmény –, de mielőtt eufóriába esnénk, a vereség utáni nyilatkozatok gyorsan visszarántanak a valóságába.

Szélesi Zoltán, az U17-es csapat edzője az MLSZ TV-nek adott értékelésében játékosai – olykor talán nem elég – profi mentalitására és hiányzó erőnlétére utalt, a utóbbi téren ugyebár Bernd Storck szövetségi kapitány sincs kibékülve az itthoni helyzettel.

„Minden profi labdarúgó felelősségérzettel kell, hogy rendelkezzen, és a mindennapjait úgy kell élnie, hogy erre a szintre készítse fel magát, mint ez a hollandok elleni találkozó volt."

„Arra kell ösztönöznöm a játékosokat, hogy ténylegesen fejlesszék magukat, ne elégedjenek meg azzal, ami van. Mind az egyszerű passzok és labdaátvételek terén, mind fejben, mind fizikálisan is erősíteniük kell saját magukat."

Nem tartom normális dolognak, hogy az első és a második mérkőzésen is már 50-55 perc elteltével begörcsölnek a játékosok,

holott korábban nem volt mérkőzésünk, edzések voltak csak, én azt gondolom, ha saját magamra is visszagondolok, hogy ezzel valami nem stimmel.

Horváth Csanád, az U17-es csapat Portugáliában, a Guimaraes csapatában játszó hátvédje pedig a Digi Sport műsorában kimondta azt, amit mindenki régóta tud, de valamiért mégis az ellenkezőjét próbáljuk meg erőltetni. Mármint arról az elképzelésről, hogy a magyar játékosoknak először az NB I.-ben kell bemutatkozniuk, és csak utána ajánlatos elszerződniük külföldre. Arra a kérdésre, hogy miért szerződnek egyre többen, egyre korábban külföldre, így válaszolt a játékos:

„Én a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy mekkora különbség van a magyar és a portugál képzés között, illetve maguknak az akadémiáknak a szakmai felfogása között."

Sokan azt mondják, hogy az a legjobb út, ha a játékos előbb bemutatkozik az NB I-ben, viszont addigra már egy olyan lemaradásra van a külföldön nevelkedőkhöz képest, ami később behozhatatlan.

Az U17-es válogatott
Az U17-es válogatott
Fotó: MLSZ

A konkrét tapasztalatairól, és a magyar és külföldi akadémiák különbségéről azt mondta Horváth Csanád:

"Én is rengeteg dologról tapasztaltam, amiről korábban azt hittem, hogy hú, de jó vagyok benne, hogy bizony még fejlődnöm kell. Például taktikailag nagyon sok mindenben előre kell még lépnem a magyar akadémiákhoz képest, és technikailag is."

A legfontosabb különbséget pedig így foglalta össze:

"Külföldön az összes edzés olyan kemény, hogy a döntő helyzetekben rendszeresen oxigénhiányos állapotban kell a legjobb megoldást választani. Itthon még egy meccs sem vesz ki annyit egy játékosból, belefér, hogy tiszta fejjel kerüljön ezekbe a helyzetekbe.”

Hogy a jelenség mennyire általános, és hogy nem csak az európai elithez képest vannak gondok, arról egy lényegesen alacsonyabb szinten játszó magyar akadémista is nyilatkozott nemrég. Boros Renátó, a Puskás Akadémia 19 éves növendéke idén ősszel került Felcsútról a román harmadosztályba, ő is a mentalitásbeli különbségekről beszélt, és arról, hogy a románok jobban odateszik magukat: