Orsolya
7 °C
17 °C

A lipcsei futballcsoda fontos láncszeme egy magyar edző

2016.12.17. 08:45

Az angol, a francia és az olasz sportlapok érdeklődését is felkeltette, mi történik a RasenBallsport Leipzignél. A városba küldték tudósítójukat, hogy kiderítsék, mi áll a háttérben. A kollégák megnézték az edzéseket, információkat gyűjtögettek.

A német élvonalban újonc klub ugyanis 33 ponttal szorosan tapad a Bayern Münchenre, mi több, egy váratlan vereségük kellett ahhoz, hogy a bajorok utolérjék őket pontszámban.

Hogy meglesz-e a futballcsoda Németországban, az még odébb van, de a Leicester lebilincselő tavalyi teljesítménye után nem csoda, ha ez mindenkinek eszébe jut. Hogy ennek a páratlan performansznak vannak magyar szereplői, nekünk is büszkeség. Gulácsi Péter áll a kapuban, aki a Leverkusen ellen büntetőt hárított, és a 12 bekapott gólra önmagában büszke lehet.

Lőw Zsolt pedig a csapat másodedzője, aki már a feljutásnak is örülhetett a nyáron a kispadon. Akkor még Ralf Rangnick mellett volt sikeres, most az osztrák Ralph Hasenhüttlt segíti, aki az Ingolstadttól érkezett. Ezért is különös jelentőségű, hogy a pillanatnyilag kieső helyen álló Ingolstadt váratlanul megverte a lipcseieket a hétvégén.

Lőw évekkel korábban csatlakozott a Red Bull által finanszírozott futballkonszernhez. 2012 októberében, miután már abbahagyta a profi pályafutását egy öregfiúk tornán vett részt az Egyesült Államokban, amikor megcsörrent a telefonja, a vonal túlsó végén az a Rangnick volt, aki még a Hoffenheimnél volt az edzője.

„A hogy vagy kérdés után belevágott Ralf, akit mondhatok ma már a barátomnak. Akkor azt kérdezte, mit csinálok. Mondtam neki, de magától is tudta, hogy egy éve abbahagytam a futballt, eléggé fájt már a bokám. Feltette a kérdést, hogy ha hazajövök Las Vegasból, akkor van-e kedvem megnézni, mi zajlik a Salzburgnál. Mondtam neki, hogy persze. Ő kapott az alkalmon, rögtön arra akart rávenni, hogy a frankfurti átszállásnál kanyarodjak Ausztria felé. Mondtam neki, a családom miatt Budapestre repülök, de másnap ott voltam, és megnéztem. Nagyon jólesett, hogy nem felejtett el. Kimondottan rám gondolt, amikor felajánlotta a lehetőséget.

Nagyon jólesett, hogy nem rám tukmálni akart valamit, hanem hagyta, hogy kiforrja magát a dolog. Ha van kedvem hozzá, tudta, akkor úgy is maradok.”

Lőw akkor még bizonytalan volt, nem tudta pontosan, szívesen edzősködne-e, de azt érezte, hogy a futball közelében szeretne maradni. Elvégezte az MLSZ-nél indított sportmenedzser képzést – Dénes Ferencet külön kiemelte, sokat tanult tőle -, és miközben itthon volt, egyszer sem csörgött a telefonja, nem keresték meg, hogy a magyar futballban lenne neki egy hely. Így hát belevágott az ausztriai kalandba.

Előbb a fiókcsapat, a harmadosztályú Liefering irányítását kapta meg, és a harmadosztályban mindjárt aranyat nyert. Aztán a másodosztályban, amikor már dobogón voltak, akkor Rangnick úgy érezte, meg kell adni neki az első csapatnál is az esélyt.

„Csak nyomtam a gázt. Vollgas – ez egy jó német kifejezés. Padlóig nyomtam a gázt. Minden érdekelt, és legfőképp az, hogy lehet jobb az önbizalmat és tehetséget sugárzó csapat, hogyan lehet a legtöbbet kihozni a játékosokból” - emlékezett vissza erre az időszakra.

Adi Hütter másodedzője lett, és amikor pedig Rangnick úgy határozott, hogy átveszi a konszernhez tartozó Lipcse irányítását, és őt szeretné másodedzőnek, már nem volt visszaút.

„Egyre több feladatot bízott rám Ralf. Amikor beszámoltam neki, hogy az erőnléti fejlesztésnél ezt és ezt szeretném, azt válaszolta: oké, tedd meg. Amikor a videóelemzéssel kapcsolatban formáltam véleményt, azt felelte: ez a terület is a tiéd. Nem kis felelősséget kaptam, de élveztem, mert a partnere lehettem, a legfontosabb kérdésekben persze ő döntött. Hát mit mondjak, akkor azért kicsit izgultam, amikor ki kellett a csapat elé állni, és a taktikáról beszélni mérkőzésünket elemezni. Mert abban a helyzetben nem fér bele, hogy egy látszólag sokadrangú kérdésben is tévedjek, mert a hitelességem forgott kockán.

Nem lehetett zöldségeket beszélni, ráadásul úgy, hogy nem az anyanyelvemen kellett megszólalnom.”

A csapat mintaszerűen haladt előre a másodosztályban, a második helyen feljutottak, Rangnick azonban bejelentette, hogy nem vállalja a folytatást, és új vezetőedző lesz. Hasenhüttlnek egy új filozófiához kellett alkalmazkodnia.

A labda nélküli letámadás (pressing), és a labdavesztés utáni azonnali visszatámadás (gegenpressing) a két kulcsszó, amit például elég sokszor hallhattunk Jürgen Klopptól is Dortmundban vagy épp Liverpoolban.

A csapat átadás-átvételénél Lőw volt a legfontosabb láncszem. Ő jelentette ugyanis a folytonosságot. Neki kellett olyan használati utasítást kézbesítenie az új edzőnek, hogy ne torpanjon meg a csapat fejlődése. Sőt, ha lehet, akkor minél gyorsabban és nagyobb léptékben fejlődhessen.

„Lehet, hogy elsőre könnyűnek tűnik, de sok munkám volt benne, hogy ez a csapat szintet lépett. A mozgásaink nem véletlenszerűek, hanem kidolgozott séma szerint történnek. Egyetértek azzal,

olyan ez, mint a legó, szépen rakjuk az elemeket egymásra, de nem meghatározott minta szerint, hanem megvan az alkotói szabadságunk, úgy építkezünk, hogy szabad kezet kapunk.”

Amikor azt mondtam neki, hogy a Schalke elleni meccs első perce olyan volt, hogy a tévé előtt sem kaptam levegőt, olyan tempóban kezdte a csapata, akkor szerényen helyeselt.

Agresszíven, lendületesen kezdtek, a 20. másodpercben már ziccerben volt Timo Werner, és ugyan kihagyta – elesett a lendülettől -, a játékvezető tizenegyest ítélt, ami kissé felkorbácsolta az indulatokat.

A Schalke vezetőit is sokkolta az a tempó, amit az RB diktált az első tíz percben, olyan rohanást láttak, ami nem megszokott. Dárdai Pál egyenesen nyaktörő tempónak nevezte ezt, ezért is különösen izgalmas, hogy ő a Herthával majd miként boldogul.

Lőw amondó, nincs nagy titok, csak sok szorgalmas gyakorlás. Fiatal a csapat, pontosan tudták előre, hogy kiket választanak ki egy átigazoláskor, kitől lehet sebességet kapnia a csapatnak, ki illeszkedik tökéletesen az általuk képviselt filozófiához.

„Vannak a csapatnak automatizmusai, megvannak a mozgások, hogyan keressük a szabad területeket, ahol üres embereket találunk. Ez a csapat még nem érte el a maximumát, még sok van bennünk. Ha tudunk játszani, ha hagynak minket játszani, akkor versenyképesek vagyunk bárkivel szemben. Az Ingolstadt szemlátomást vissza akarta tartani a tempót, tördelni a játékot. Sikerült nekik, vagyis ott még nem tartunk, hogy ki tudjunk kerülni egy ilyen csapdát. Ahhoz még nem vagyunk erősek, tapasztaltak, ha egy gyengébb napot fogunk ki, akkor nyerjünk. Játszottunk már hátrányban, de most nem tudtunk fordítani. Nem volt ritmusa a meccsnek, nem is tudtunk lendületbe jönni.”

Az RB a legmodernebb technológiát használja, minden reggel vér- és nyálmintát vesznek a játékosoktól. A nyálból a stresszre következtetnek, a vérből az izom mikrosérüléseire. Így azonnal tudják, kit, mennyire szabad terhelni.

Lőw olyannak ismeri a Herthát, amelyik nem ezt a stílust követi majd, és szombatra egy jó meccset vizionál.

Dárdaival az első közös munkájukat egyébként együtt végezték, a magyar ligaválogatottnál. A barátság megmaradt, bár nem beszélnek napi rendszerességgel, de örül a sikerének.

„Nem szeretném, ha majd úgy harangoznák ezt a meccset, hogy ez egy presztízsduell, egy párbaj lesz.

Nem is emlékszem, mikor játszottam Pali ellen a Bundesligában. Nem volt még olyanban részem, hogy magyarul szóljon valaki hozzám a kispadról, majd most kipróbálom.”

Visszakerestem, mikor játszottak egymás ellen, 2009 szeptemberében 2-1-re nyert a Mainz. Mindketten négyest kaptak a Kickertől.

A Lipcsével kapcsolatban van két kihagyhatatlan kérdés. Az egyik, érződik-e az ellenszenv alábbhagyása.

Lőw erre egyértelmű igennel felel, és szerinte sokkal gyorsabban tűnik és oszlik el a gyűlölet, mint korábban a Hoffenheimmel szemben. Hihetünk neki, mert részese volt a csapat felemelkedésének.

„Attól, hogy Kölnben ötvenen a busz elé ülnek, a többi 50 ezret nem lehet becsapni. Őket a jó foci érdekli. Ne legyünk álszentek. Az angol futballban is kinőttek klubok a semmiből, a németben is. A hagyomány szép dolog, de hagyományt másként nem lehet teremteni, mint előzetes invesztícióval. Pénz nélkül hogy lehetne futball? Lenne akkor City, Chelsea, Wolfsburg? Utánunk is jönnek majd újak. A Leverkusen a semmiből jött valaha, most pedig arra büszke Németország, hogy egyszer ott volt a BL-döntőben.

Minket inkább az foglalkoztat, hogy az a pezsgés, amit hoztunk a német fociba, az előnyös.”

A másik pedig, hányadik helyre fut be a szezon végén a klub. Lőw nem kertelt, a tabella első felében szeretnének végezni.

„Egy újonc csapat 40 ponttal biztosan bent marad. Nekünk van most 33. Persze, hogy emelni kell a mércét, de az első három irreális.

Egyszámjegyű helyezésben gondolkodunk, most már nem szabad hátrálnunk.

Jós viszont nem vagyok, előre nem merném megjelölni, hogy a negyedik vagy a kilencedik hely lesz a miénk. Jók leszünk és erősek, ezt megígérhetem, ami rajtam múlik, azt beleadom.”

Lőwnek nincs karrierterve, eddig sem volt, valahogy mindig rátalált a feladat. Egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy valaha lehet-e vezetőedző belőle.

„Jó helyen vagyok, a legjobb időben. És minden nap tanulok” – összegzett.

Kalmárnak egyelőre nincs helye

A Leipzignek van egy harmadik magyarja is, Kalmár Zsolt azonban még csak a kispadig verekedte magát, onnan nem cserélték be. Az előző fél évet kölcsönben töltötte, most is alighanem ez vár rá. A csapat jobban fejlődött, mint a fiatal győri. "Olykor hátra kell lépni egyet a sikerességhez. Én is átmentem ezen játékosként."