Kívülről borzalom, boncolva tanulmány a legrosszabb Eb-meccs
Sokáig kaput eltaláló lövés nélkül gyömöszölték egymást a felek a torna eddigi messze legnagyobb csalódását okozó Horvátország-Portugália meccsen, de a hosszabbítás végét Ronaldóék bírták jobban, és egy kontrából szerzett góllal végül továbbjutottak. Meccsképeken és rajzos ábrákon mutatjuk meg, hogyan oltotta ki egymás játékát a két csapat.
A horvát kapitány a spanyolok ellen aratott bravúros győzelem után szemrebbenés nélkül visszatért az első két meccsen látott kezdőcsapatához. A védelembe visszakerült a balbekk Strinic és a középső védő Vida – Vrsaljko, valamint Jedvaj volt a két áldozat -, sőt, a sérüléséből lábadozó Modric-ot is be tudta dobni a középpályára Cacic. Mellette Badelj volt a labdaszerző, a spanyolok ellen szintén pihentetett Mandzukicot pedig a Rakitic-Brozovic-Perisic tandem támogatta a portugál kapu előtt.
A portugálok a tornán megszokott 4-4-2-es felállásukkal kezdtek. Nani és Ronaldo volt a két csatár, mögöttük Joao Mário és André Gomes hozta be a labdákat a támadóharmadba. William Carvalho a horvát támadások megszűrését kapta feladatául, a kezdőbe újonnan, Joao Moutinho helyére bekerülő Adrien Silvának pedig a csapatrészeket kellett összekötnie a középpályán. A védelemben is volt változás a magyarok elleni utolsó csoportmeccshez képest: a sérüléséből felépülő Raphael Guerreiro visszakapta helyét Eliseutól, és két Angliában játszó védő, José Fonte, valamint Cedric Soares is az első perctől pályán lehetett a meccsen.
Kifordultak önmagukból a portugálok
A portugál válogatott eredményességét az utóbbi évek nagy tornáin alapvetően két tényező határozta meg:
a) mennyire képesek tehermentesíteni szerkezetileg a védekezésben többnyire hasznavehetetlen Ronaldót,
b) és hogyan oldják meg azt a problémát, hogy évek óta nincsen megfelelő minőségű klasszikus csatáruk?
A selejtezők első meccsén egy Albánia elleni hazai vereséggel megbukó Paulo Bento helyére kinevezett Fernando Santos egyértelmű választ adott a kérdésekre. Védekezésének alapja a labdabirtoklás lett – hiszen ameddig egy csapat birtokolja a labdát, az ellenfél biztosan nem kerül helyzetbe -, az első számú befejezőjének pedig Ronaldót tette meg, de úgy, hogy feltolt mellé egy másik, szintén nem hagyományos stílusú támadót is. Ezzel elérte, hogy csapata legjobb játékosa betömörülő védelmek ellen se szigetelődjön el – hiszen van mellette egy csatártárs, aki megosztja a védők figyelmét -, másrészt a 4-4-2-es felállás alkalmazása azt is lehetővé tette, hogy csapatának ne kelljen formációt váltania, amikor labdavesztés esetén átrendeződik támadásról védekezésre.
Külső szemlélőként nehéz megmondani, mi vezetett ahhoz, hogy a portugál szövetségi kapitány a horvátok elleni meccsre kidobja ezt a forgatókönyvet, de tény, valami nagyon hasonló történt a pályán. A portugálok szokásukkal ellentétben ugyanis lemondtak a labdabirtoklásról (a csoportmeccsek alatt átlagban 62%-ban birtokolták a zsugát, ami a spanyolok és a németek mögött a harmadik legjobb mutató volt a mezőnyben, ez csökkent le a horvátok ellen 41%-ra), helyette a saját térfelükre rendeződve várták a horvát támadásokat. Valahogy így:
Jól látszik, hogy a két négyes lánc között William Carvalho biztosít, az ő feladata, hogy kivegye a játékból Rakiticet. A portugál védekezés kompakt, egységes, a csapatrészek közötti távolság megfelelő, a passzsávok lezárva. A horvátok Perisic klasszikus szélsőjátékával és Srna felfutásaival – a jobboldalon játszó Brozovic a képen is látható módon inkább befelé húzódott a középpályára – próbálták széthúzni a portugálok védekezésének arcvonalát, de sikertelenül.
Modric és Rakitic elszigetelése volt a kulcs
A horvátok játéka alapvetően nem a labdabirtoklásra épül. Még gyengébb ellenfelekkel szemben sem szeretik agyondominálni a meccseket – a csoportban a törökök ellen 49, a csehek ellen 53%-ban volt náluk a labda -, inkább bíznak Modric hosszú labdáiban, és abban, hogy egy gyors átrendeződés révén megnyílik a terület lendületes szélsőik (Perisic, Brozovic, Pjaca) előtt. A spanyolokat ennek köszönhetően verték a csoportjuk rangadóján, de a portugálok esélyt sem adtak arra, hogy ezt a nyolcaddöntőben is eljátszhassák. Villámgyorsan patthelyzet alakult ki a meccsen: Portugália nem akart, a horvátok nem tudtak felállt fal ellen támadni, ráadásul, ha véletlenül fordult is épp a kocka, Ante Cacic csapata is képes volt azon nyomban sündisznóállásba rendeződni:
Tökéletes 4-4-2-es védekezés, két négyeslánccal, területet szűkítő csatárokkal. A szélek teljesen feladva, a középpályán mind a két kreatív játékos (Gomes, Mário) emberfogás alatt, így Nani és Ronaldo nem tehet mást, mint, hogy a szélek felé húzódva keresi az összjáték lehetőségét az egyedüliként szabadon hagyott felfutó szélsőhátvédekkel. Végtelenül kiszámítható forgatókönyv, nem véletlen, hogy a portugál csapat 116 percig lövésig is csak elvétve jutott el a meccsen.
A meccs képét ezzel együtt inkább az határozta meg, hogy a horvátok képtelenek voltak felállt fal ellen támadásokat építeni. Szinte el sem jutottak a támadóharmadig, Perisic-nek nem volt területe, Brozovic észrevehetetlen maradt, Mandzukic pedig csak elvétve találkozott a labdával. A portugál védekezés teljesen megfojtotta a horvát támadásépítéseket azzal, hogy sikeresen elszigetelte egymástól a horvátok két középpályás kulcsemberét, Ivan Rakiticet és Luka Modricot.
A két sztárt egyébként is rengeteget hasonlítják egymáshoz, de ezen a meccsen végképp nyilvánvalóvá vált, hogy ha egy 4-2-3-1-es rendszerben használja őket a kapitány, akkor tulajdonképpen a horvátok újratermelik ugyanazt a problémát, amit az angolok majd’ egy évtizedig hurcoltak magukkal a Gerrard-Lampard kettős képében.
Cacic kapitány döntése értelmében Modric mélységi irányító lett, Rakitic pedig közvetlenül a csatár mögött kapott szerepet a meccsen. Ezzel eldőlt, hogy a két játékos nem egymás mellett, a pálya horizontális tengelyében helyezkedve – ahol lehetőségük volna egymást kisegíteni - játszik majd, hanem egymás mögött, vertikális tengelyben. Utóbbi miatt volt lehetősége a portugál védekezésnek teljesen elszigetelni őket egymástól: ahogyan a fenti képen is látszik, mindketten őrzőt kaptak maguk mellé, ráadásképpen pedig a passzsávokat is hermetikusan elzárták előlük.
Ennek aztán két eredménye lett: egyrészt Modric-nak nagyon mélyen hátra kellett lépkednie a labdákért – szinte folyamatosan a két horvát középhátvéd közé -, másrészt Rakitic-et alig sikerült megtalálni átadásokkal. Utóbbit kiválóan megmutatja nekünk a horvát válogatott passztérképe, amin a Barcelona sztárja szinte alig észrevehető:
Modric folyamatos visszalépései miatt ráadásul a horvátok szerkezete szétesett, és nem volt olyan játékos a pályán, aki képes lett volna összekötni egymással a védekező, illetve a támadó feladattal megbízott játékosokat. Az angol szaknyelv ezt a helyzetet hívja ’broken team’-nek (magyarul erre a legjobb közelítés talán az, amikor azt mondjuk, szétszakad a pálya), tankönyvi példája pedig akár ez a lenti jelenet is lehetne. Érdemes megfigyelni, milyen egyértelműen rajzolódik ki, mely játékosok felelnek a védekezésért a horvátoknál – nekik írtuk ki a nevüket -, és melyek a támadásért. Közöttük pedig a hatalmas terület tulajdonképpen a senki földje – ráadásul a portugálok ez egyetlen összekötéssel próbálkozó embert, Srnát emberfogással semlegesítik.
A portugál védekezés azzal, hogy mélyen a saját védelme elé tolta Modric-ot, belekényszerítette abba, hogy a rá jellemző rövid, pontos, kiszámítható passzok helyett kockázatos átadásokkal próbálkozzon. A horvát irányító jellemzően 90% feletti hatékonysággal osztogatja el a labdákat, de tegnap mindössze 81%-os volt a sikeres passzainak aránya. A lenti ábra az első 15 percben kiosztott átadásait mutatja – ekkor hatékonysági rátája még csak 69% volt, de az is jól látszik a képen, mennyire mélyről kellett irányítania a horvátok játékát.
Renato Sanhes volt a nyerő ember
A portugálok játéka egészen az 50. percig maradt végletekig passzív. Renato Sanches –őt egyébként a meccs legjobbjának választotta később az UEFA – beállításával ugyanis Fernando Santos változtatott, támadásban 4-2-3-1-es formációra állt át (tökéletesen látszik a lenti képen), amivel egyszerre két dolgot is nyert:
a) hatékonyabb labdakihozatalokat annak köszönhetően, hogy már 3 a 3 ellen (Sanches, Silva, Carvalho vs. Modric, Badelj, Rakitic) játszhattak a horvátokkal a pálya közepén,
b) illetve Nani szélsőjátékát, aki a posztjára kerülve sokkal hatékonyabban tudta segíteni az átrendeződést védekezésről támadásra.
Ettől függetlenül a portugálok játékának színvonala sem verdeste az eget, és vélhetően szépen le is csorgott volna a meccs a büntetőrúgásokig, ha a horvátok nem gondolják úgy 10 perccel a hosszabbítás vége előtt, hogy kockáztatnak a győzelemért. Ante Cacic Pjaca becserélésével nyúlt tűzbe, a fiatal horvát játékos ugyanis elképesztő lendületet adott a csapatnak, ami aztán bele is szaladt a portugálok kivont bozótvágó késébe, és egy kontrából megkapta azt a gólt, aminek az elkerüléséért végig küzdött. A lenti kép kiválóan összefoglalja, hol hibáztak elképesztően nagyot a horvátok: úgy nyíltak ki, hogy semmi esélyük nem volt megakadályozni a labdavesztésük esetén induló kontrát. A pillanatképen előtt be is színeztük azt a területet, ahonnan hiányoznak a védelem előtt biztosító játékosok – de egy minimum.
Összességében a két csapat közül inkább a portugálok érdemelték meg a továbbjutást. Kiválóan megfojtották a horvátok alapjátékát, igaz, ehhez fel kellett adniuk a saját erényeiket is, aminek köszönhetően nem volt esélyük élvezhető futballt játszani. A lengyelek elleni negyeddöntő ebből a szempontból vélhetően más lesz – Adam Nawalka csapata a torna egyik legjobban védekező alakulata, ellenük vélhetően a portugálok fogják majd dominálni a labdát -, de ha azt nézzük, mennyire fáradtnak tűnt az alapcsapatát orrvérzésig használó ellenfél a Svájc ellen megnyert büntetőpárbajt megelőzően, talán nem tévedünk nagyot azzal, ha kimondjuk: a portugáloknak jó esélyük van az elődöntőig jutni ezen az Eb-n.
A szerző Kele János blogger, szakíró. Öt éve készít meccselemzéseket. A pozsonyi Új Szó 'Focitipp' című állandó rovatának külsős szerzője, és az angol futballal foglalkozó Cold Rainy Nights in Britannia blog alapító-főszerkesztője.