Gellért, Mercédesz
10 °C
15 °C

Kína Orbán Viktorja sokkal nagyobbat mer álmodni

2017.01.09. 16:29 Módosítva: 2017-01-09 16:29:34

Amennyire a világ sportja a futball körül forog, abban már szinte semmi meglepő nincs, hogy a világ negyedik legnagyobb, és legnépesebb országában, Kínában magasztos futballálmokat szövögetnek.

Persze Kínának bámulatos képessége van arra, hogy addig ott nem űzött sportokat gyorsan adoptáljon, és világsikereket érjen el bennük, ezért is figyelmeztető jel a világnak, hogy most a futballra fáj a foguk. Nem is kicsit: a világ 10 legtöbbet kereső játékosa közül öt már a kínai Super League-ben fog futballozni, és a CPL azt üzente:

hamarosan eljön az idő, amikor bárkit megvásárolhatunk, akit csak akarunk.

„Ronaldo, Lionel Messi, Neymar, Gareth Bale, Harry Kane – megvan rá a pénz, megvan a lehetőség, pazar életszínvonalat kínálunk, és mindent megteszünk, hogy ők is ide jöjjenek" - mondta a SunSportnak egy, a ligához közel álló személy.

Játékos klub heti fizetés éves keresete
Carlos Tévez Sanghaj Shenhua 615 000 31,98 millió
Cristiano Ronaldo Real Madrid 424 615 27,28 millió
Ezequiel Lavezzi Habei China Fortune 400 000 20,8 millió
Oscar Sanghaj SIPG 400 000 20,8 millió
Lionel Messi Barcelona 362 480 18,849 millió
Gareth Bale Real Madrid 346 153 18 millió
Hulk Sanghaj SIPG 320 000 16,64 millió
Axel Witlsel Tiancsin Quanjian 294 000 15,32 millió
Paul Pogba Manchester United 290 000 15,08 millió
Neymar Barcelona 262 000 13,6 millió
Luis Suarez Barcelona 262 000 13,6 millió

Forrás: The Sun, az összegek fontban értendőek.

A futballban is a legjobbnak lenni

Kína mindent megmozgat azért, hogy a sportban is vezető szerepet töltsön be. Az 1988-as olimpián, Szöulban még csak 5 aranya volt, és a 11. lett a nemzetek rangsorában, 2008-ban már saját olimpiát rendeztek, és 51 aranyat gyűjtöttek be, amivel meg is nyerték az éremtáblát. Ma csak kilenc olyan sportág van, amelyben nincs olimpiai aranyuk, és az is sokat mondó adat, hogy ezek közül hat labdajátékhoz köthető. Az egyik a labdarúgás.

A kínai modell korábban az volt, hogy egyre több kínait küldtek Európába focizni, de hiába, Ázsiában sem domináns a kínai foci. Világbajnokságra is csak egyszer jutottak el, három sima vereség lett a vége, olimpián háromszor voltak, de a 12. helynél jobban nem sikerült szerepelniük.

Adódik a kérdés, hogy lehetne fejleszteni a sportágat, azt, amelyben a világon jelenleg a 82. helyen állnak?

A korrupció mindent felfalt

Ha már a világ legjobbjai közé nem tudtak odaférni, stratégiát váltottak, és a legjobbakat kezdték Kínába hozni. Ehhez megvan a megfelelő eszközük is: agresszív pénzügyi politikával, mesebeli összegekért szerződtetett, nem kiöregedett sztárokkal, hanem valódi világsztárokkal van tele a kínai bajnokság. Egy éve még mindenki felkapta a fejét, amikor őrült összegekért elkezdtek vásárolni tehetséges és nagy jövő előtt álló játékosokat Európából.

És, ahogy ígérik, már csak idő kérdése, hogy Messik, vagy Ronaldók futkározzanak a Chinese Super League-ben, majd beinduljon a kínai futballforradalom, amelynek a célja egy világbajnoki cím. Igaz erre ők legalább 20 évet adnak maguknak.

A South China Morning Post szerzője azt boncolgatta, hogy az első kísérlet, még 2012-ben hamvába holt próbálkozás volt. Didier Drogba és Nicolas Anelka érkezése nem robbantotta fel a meccsjegypiacot, a stadionokat nem rohamozták meg a szurkolók. Ehhez még nagyobb név, még nagyobb eredmény kellett, továbbá a korrupció is átszőtte a helyi futballtársadalmat, így egy időre becsődölt a vállalkozás.

Ekkor jött a képbe Vang Csien-lin és a kínai bajnokság legjobb csapata, a Kuangcsou Evergrande, és annak tulajdonosa, Vang úr. A csapat 2011 óta folyamatosan nyeri a bajnokságot, amelynek élére 2015-ben szerződtették Luiz Felipe Scolarit.

Ez nem az NASL, ez a Super League

Kína most pont az ellenkező utat járja, mint annak idején az Egyesült Államokban, a legendás NASL (North American Soccer League), ahol kiöregedett sztárokat (Pelé, Beckenbauer, George Best, Johann Cruyff) szerződtettek a futballt népszerűsíteni, és hanem karrierjük csúcsán lévő sztárokat szereznek meg. Amerikában is rájöttek erre, amikor új profi bajnokságot, az MLS-t is újraszervezték.

Vang 31,1 milliárd dolláros vagyonával a világ 59., hazájában a leggazdagabb ember. Hódításait azzal kezdte, hogy állami és államelnöki támogatással 13 százalékos tulajdonrészt vásárolt a Manchester Cityben, 20 százalékosat pedig az Atlético Madridban. 

Kínába leginkább afrikai és dél-amerikai játékosok igazolnak, és nagy részük a legjobban fizető angol Premier League-nek fordított hátat. Oscar a Chelsea-t, Alex Teixeira a Liverpoolt, Paulinho a Tottenhamet, az olasz Graziano Pellé a Southamptont hagyta ott. Mindenki felkapta a fejét, amikor Hulk 38,4 millió fontért hagyta ott a Zenit Szentpétervárt Kína kedvéért, majd utána Ramires jött a Chelsea-ből 25 millióért. Csupa olyan futballista, aki koránt sincs még túl pályafutása zenitjén. Sőt.

De nem csak a fenti két csapatban van részesedése a kínai államnak, vagy éppen a legnagyobb magáncégeknek, akik ott mozognak például a Premier League-ben is, ha kell éppen logisztikai, ha kell építőipari támogatást nyújtva közelítenek. Ott van még a Suning Holding, amely az Internazionale 68,55 százalékát birtokolja, a másik milánói sztárklubot, az AC Milant is kínaiak vennének meg.

A kínai elnök személyesen nézhette meg az általa is támogatott Manchester City akadémiát,

és ahogy a híreknek hinni lehet, a West Bromwich és az Aston Villa is kínai pénzből épül-szépül.

A kínaiak gazdasági-, és a sportpolitikai célja teljesen érthető: az európai topklubok közelébe kerülni, érdekeltséget vásárolni, hogy onnan a világhírű sztárokat könnyedén Kínába lehessen importálni, vagy éppen fordítva: tehetséges kínai futballistákat európai bajnokságokba hozni.

A fejlődéshez van egy másik út is, a szakemberképzés. A már említett Scolari mellett neves edzők sora érkezett az elmúlt időszakban. Olyanok, akik Európa bármely topbajnokságában is simán ott lehetnének: André Villas-Boas, Gustavo Poyet, Dragan "Pikszi" Sztojkovics, Manuel Pellegrini, Jaime Pacheco, Felix Magath, vagy Fabio Cannavaro.

Az ő jelenlétük is inspiráló lehet a helyi edzőkre, és az is valószínű, hogy a szakemberek elszerződése is indukálta, hogy elindult az Ázsiába szerződő sztárok áradata is. A jelen szabályok szerint azonban korlátlanul ez azért nem fog menni.

A bajnokság hivatalos dokumentumai szerint minden csapatban legfeljebb négy külföldi, plusz még egy ázsiai születésű játékos lehet. A bajnokság 16 csapata közül 11 már kimerítette ezt a kontingenst. Elsősorban brazilok szerepelnek a legtöbben. Oscar, Hulk, Paulinho, Renato Augusto, Jádson, hogy csak legismertebbeket említsük. 

A Sanghaj Senhua játékosa lett a világ legjobban kereső futballistája Carlos Tévez, Axel Witsel is apénzt választotta, de lehetne a sort folytatni a török Burak Yilmazzal, az elefántcsontparti Gerinhóval, a fiatal franciávval Gael Kakutáva, a kolumbiai Jakcson Martínezzel és a többiekkel.

Az alábbi táblázatból jól látszik a világ nyolc legjobban kereső futballistájából öt Kínában kapja a fizetését. 

De honnan a temérdek pénz?

Ezt boncolgatta a New York Time szakírója is, és a szálak a legfelsőbb szintre vezetnek. Hszi Csin-ping a Kínai Népköztársaság elnöke aranyszínű álmokat szövöget, és erre semmit sem sajnál. De leginkább pénzt nem, mintegy 600 milliárd font állami pénzt és magánberuházások sora érkezett a kínai labdarúgásba, és egy tíz éves terv megvalósításának a része ez az aránytalan herdálás. 

A sztárok szereplésének a hatására 100 ezer új futballpalántát, új futballstadionokat, edzőközpontokat, 20 ezer futballiskolást, akadémiákat vizionál. A végső terv pedig olyan kínai futballisták kinevelése, akikkel a világbajnokságon is eredményes lehet a válogatott, nem is akármennyire, 2050-ig a világ elitjébe akarnak jutni. 

A tv-jogdíjak is kezdenek közelíteni az európai értékekhez, még novemberben, három évre 670 millió euróért kelt el a közvetítési jog, amelyből az angol minta szerint osztanak majd vissza az élvonalbeli kluboknak.

A kínai Super League légiósai 2017-ben

Peking Guoan

Renato (brazil) Ralf (brazil), Burak Yılmaz (török), Igor Szergejev (üzbég), Jegor Krimec (üzbég)

Csangcsun Yatai

Marcelo Moreno (bolíviai), Bruno Meneghel (brazil), Darko Matić (horvát), Mislav Oršić (horvát), Anzur Iszmajlov (üzbég)

Csianszu Suning

Trent Sainsbury (ausztrál), Ramires (brazil), Alex Teixeira (brazil), Roger Martínez (kolumbiai), Hong Jeong-ho (dél-koreai)

Csungcsing Lifan

Emanuel Gigliotti (argentin), Fernandinho (brazil), Alan Kardec (brazil), Croatia Goran Milović (horvát), Jung Vu-young (dél-koreai)

Hebej China Fortune

Aloísio (brazil) Stéphane Mbia (kameruni), Gervinho (elefántcsontparti), Gaël Kakuta (francia), Ersan Gülüm (török-ausztrál)

Henan Jianye

Eddi Gomes (dán), Javier Patiño (fülöp-szigeteki), Osman Sow (svéd), Ryan McGowan (ausztrál)

Kuangcsou Evergrande

Alan Carvalho (brazil), Ricardo Goulart (brazil), Paulinho (brazil), Jackson Martínez (kolumbiai), Kim Hjung Il (dél-koreai)

Kuangcsou R&F

Apostolos Giannou (ausztrál), Renatinho (brazil), Eran Zahavi (izraeli), Gustav Svensson (svéd), Jang Hyun-Soo (dél-koreai)

Kujcsou Zhicheng

Mazola (brazil), Yves Ekwalla Herman (kameruni)

Liaoning Whowin

Michael Thwaite (ausztrál), Assani Lukimya (Kongó DK-i), Anthony Ujah (nigériai), James Chamanga (zambiai), Dario Vidošić (ausztrál)

Sandong Luneng

Gil (brazil), Graziano Pellè (olasz), Papiss Cissé (szenegáli), Jucilei (brazil)

Sanghaj Shenhua

Carlos Tevez (argentin), Fredy Guarín (kolumbiai), Giovanni Moreno (kolumbiai), Obafemi Martins (nigériai), Kim Kee-hee (dél-koreai)

Sanghaj SIPG

Elkeson (brazil), Hulk (brazil), Oscar (brazil), Jean Evrard Kouassi (elefántcsontparti), Odil Ahmedov (üzbég), Dzsu Jung Kim (dél-koreai)

Tiancsin Quanjian

Geuvânio (brazil), Jádson (brazil), Axel Witsel (belga)

Tiancsin Teda

Malick Evouna (gaboni), Jon Obi Mikel (nigériai), Mbaye Diagne (szenegáli), Nemanja Gudelj (szerb), Hvang-Szeok-ho (dél-koreai)

Jeinpien Funde

Bubacarr Trawally (gambiai), Ha Tae Gun (dél-koreaia, Yoon Bit Garam (dél-koreai), Kim Szung Dae (dél-koreai), Guzmics Richárd (magyar)

Kik lehetnek a következők?

Az út jól kivehető, hiszen a kínai állam, vagy magánbefektetők nagyobb csoportjai jelentek meg a topligás klubok háza táján, és a krízis közelébe kerülő egyesületeket jelentős anyagi támogatással segítik. Egészen biztosan az sem véletlen, hogy Hszi Csin-ping elnök vállalt támogatást és anyagi garanciát a 2017-es Afrikai Nemzetek Kupája gaboni stadionépítéseihez is. 

Cristiano Ronaldo és Zlatan Ibrahimovic is nemet mondott már, és nem is valószínű, hogy valaha Kínába fognak futballozni, de a most télen igazoltak azért már komoly garanciát jelenthetnek egy nívós bajnoksághoz is.

És vannak még ott olyanok is, akik elsőre szintén nemet mondtak (Wayne Rooney, Yaya Touré) de nem biztos, hogy egy második csábításnak ellent fognak tudni állni, vagy éppen a formáját újra megtaláló Mario Balotelli keres majd új kihívásokat.

Jelenleg a kínai élmezőny csapatainak összértéke 359,45 millió euró, a transfermarkt.de szerint, amivel a 10. helyen állnak a belga mögött és az ukrán előtt az európai rangsorban (a magyar a 26. 82,13 millióval).

A kínai liga meccseinek átlagnézőszáma már tavaly is emelkedett, 8,8 százalékkal nőtt 24 159-re, és a március elején kezdődő bajnokság egyik nagy kérdése lesz, hogy ennyi befektetéssel sikerül-e az érdeklődést tovább növelni.

Persze nem biztos, hogy ebből új futballnemzetet fognak tudni építeni, mivel a központosított hatalom és a globalizálódó nemzetgazdaság összefonódása mellett a korrupció ott fúrja ezt az építményt, ahol csak tudja. És ha így lesz, megint minden mehet majd a kukába, amiért nagy árat is fizetnek. Többet, mint amennyit ebbe az egész projektbe belefektettek.