Lukács
7 °C
22 °C

Visszajött a rossz érzés

K EPA20170609305
2017.06.10. 09:11 Módosítva: 2017-06-10 11:14:50

2016. június 14-én Magyarország 2-0-ra megverte Ausztriát Európa-bajnoki csoportmeccsen. Még két döntetlennel (Izland 1-1, Portugália 3-3) első helyen jut tovább a csoportjából. Bernd Storck csapata az Eb egyik meglepetése, legtöbbet fejlődő csapata.

2017. június 9-én Andorra 1-0-ra legyőzi Magyarországot.

Ha az a kérdés, volt-e más ország, amelyik ekkora utat járt be a lejtőn egy év alatt, az a válasz: nem.

Ha az a kérdés, benne volt-e a lejtmenet, a válasz igen. Egy éve arról írtam, hogy a futball feltámadása ettől még messze van.

Az Eb óta lejátszott meccseink a következők.

  • Feröer, idegenben – 0-0
  • Svájc, itthon – 2-3
  • Lettország, idegenben – 2-0
  • Andorra, itthon – 4-0
  • Svédország, itthon – 0-2
  • Portugália, idegenben – 0-3
  • Oroszország, itthon – 0-3
  • Andorra, idegenben – 0-1

A vastaggal szedettek a selejtezők.

Jól látható, a legutóbbi 4 meccsen nem lőttünk gólt,

és az is kitűnik: az Eb óta még csak a negyedik kalapból besorolt Feröert sem tudtuk legyőzni, csak az ötödik kalapos letteket.

A magyar válogatott júniusban, a mindig kritikus szezon végi hónapban jól, olykor kimagaslóan játszott egy éve. Ugyanez a csapat Storck irányításával már csak árnyéka önmagának.

Az állítások között nincs ellentmondás.

Egy éve Storck azt csinálhatta, amihez a legjobban ért, amiben a Herthánál a legprofibb volt. A fizikális felkészítést. Miközben tele volt csillogó szemű, és extrán motivált játékosokkal, míg idén a motiváció lankadt.

A magyar játékosok az Eb-re nem egy megterhelő szezon után mentek, senki nem volt kizsigerelve, míg az ellenfelek igen. Alaba, Junuzovics, Arnautovics, Fuchs, hogy csak a legnagyobb sztárokat említsük, 30 Bundesliga- és PL-meccsel a lábukban, fásultan várták a meccset, a mieink ellenben az NB I.-től messze nem leterhelve készültek az Eb-re. Akik a lengyel bajnokságból érkeztek, azokat sem véreztették ki.

Szinte mindannyian elmondták egy éve, milyen nagyszerűen sikerült a felkészülés. Nem is lehet vitatkozni a megállapítással, de

az idénre már ez a felkészítés sem jött össze.

Storck, úgy látszik, a forma kihegyezésében nagyszerűen teljesített, a harmadik meccsen játszottunk a legjobban egy éve, utána a belgák ellen már volt bennünk hiányérzet, de kit izgatott, amikor a szurkolók az utcán ünnepeltek, és a villamosmegállóban éltették a csapatot.

Már az Eb-n pontosan tudta Storck, mennyire nehéz lesz a Feröer elleni meccs idegenben. A bajnokság leállt, műfüvön gyakorolt a csapat, ha ezek után mosolygott is néhány ember az elmaradt győzelem miatt, az Eb-teljesítmény hatása alatt volt szinte mindenki. Hogy az Eb után elüldözte azt az elemzőt, Késedi Gábort - önmaga mondott fel -, aki Dárdai útmutatásai szerint tette a dolgát, és a berlini tréner utolsó embere volt a stábban. Nem számított, mert mégiscsak megvertük azt az Ausztriát, amelyik tele van jó játékosokkal. Sok mindent rá lehetett arra a meccsre húzni.

Hogy idén tavasszal még egyszer megállt a bajnokság, és a portugálok megcsaptak egy laza hármassal Lisszabonban, már több ember bosszantott, de Storck népszerűsége még kitartott, noha a futballreform eközben nem ment abban a tempóban, amit megálmodott az MLSZ. Neki, mint sportigazgatónak, a legnagyobb ráhatása volt ugyanis arra, hogy azt a programot, amit Dárdai kidolgozott a szakma öregjeivel (Garami József, Kovács Ferenc) itthon, nem sikerült úgy elindítani, ahogy azt az elején tervezték.

Hogy Storck megosztó személyiség, az érkezésétől tudtuk, de az MLSZ elnéző volt, ám az Andorra elleni vereség nagyon sok mindenre rávilágított.

Arra is, amiről nem tehet. Nincs például épkézláb balhátvéd, nem sikerült felnevelni, az akadémiai rendszer messze nem ontja a futballistákat, ami nem meglepő, hiszen valós számonkérés sohasem volt.

A legjobban kitömött Felcsút pedig, mintha egy állatorvosi ló lenne, mintha minden hibát elkövetnének az alapító Orbán Viktor oltalma alatt, hátha egyszer majd tanulnak ezekből. Nem fognak. Amíg egy korosztályos csapat 4-3-3-ban játszik, a felnőtteknél pedig Pintérrel az egycsatáros rendszer lesz, addig nem lehet koncepcióban, klubfilozófiában gondolkodni.

A koncepció hiánya vezetett most Storck vereségéhez is. Először meg sem hívta Kleinheislert a keretbe, aztán betette a kezdőbe. Eppel élvezte a bizalmát, a horvát gólkirály Futács Márkó valamiért nem. Márkvárt játszott az oroszok ellen hétfőn, Andorrában egy percet sem kapott. Kalmár Zsolt dettó.

A 4-1-4-1-s játékrendszernek ahányszor nekifutottunk, csak baj volt belőle, még a norvégok elleni kinti győzelemkor is, de akkor Király bravúrja, és a gyors átrendeződés feledtette az ingatag kezdést.

Az Eb-n látott csapatból most játszott Lang, Nagy Ádám, Dzsudzsák, Kleinheisler, Stieber. Besét már akkor bedobta egy meccsre, de nem volt alapember, most az első perctől ott volt a pályán. Valószínűleg nincs is jobb képességű jobbhátvédünk, ezért is hitt benne Storck.

Tudta mindenki, hogy nehéz meccs lesz, de azt is tudta mindenki, hogy kell megoldani ezt a feladatot. Mégse sikerült.

Dzsudzsák azt mondja, őt kell először ütni. Oké. És azt nem, aki az Emirátusok felé terelte? 30 éves korára nincs sebessége már egy Andorra ellen sem, középre húzódik, mint a leketyegőben lévő Lipcsei, ÉS meg sem kísérli, hogy elfusson a jobb vagy a bal oldalon, esetleg beadjon.

Ő még így is lőtt kapura, míg Gyurcsó akcióból nem, pedig biztos nem tiltotta meg neki senki, hogy miután elindul, próbálkozzon távolról, hiszen egy betömörülő ellenféllel szemben ez egy üdvözítő megoldás lehet.

Jó kérdés, eleget sulykolta-e Storck, milyen távolságot tartsanak a védekezésnél, és hány ember lépjen fel a támadáshoz. Bese mellől zavaratlanul fejeltek a gólnál.

Nyomasztó meccs volt, mert már kezdtünk hinni benne a tavaly júniusi tanulságok miatt, hogy nem jöhet a 2006-os máltai bukás, a 2000-s liechtensteini döntetlen. Hogy gyenge csapat többé már nem leckéztet meg.

Visszajött egy rossz érzés, mert nem igazán értettük az első perctől, mit szeretnénk játszani.

Andorra semmi különöset nem mutatott, a semmit adta elő, és mi ezt a semmit nem tudtuk kivédekezni, letámadni, zavarba hozni. Nem voltak helyzeteink, az esetlegesség uralkodott újra.

Még nem tudjuk, Storck megy vagy marad, de az MLSZ-nek örökösen nagy tehertétele marad Dárdai Pál. Mert mindig ott lesz a gondolat, vele sikerült volna. Mert vele sikerült keservesen lenyomni Feröert, míg Storckkal nem, és most már ott van a német szakember és Magyarország szégyenlistáján Andorra is.

Az MLSZ érezheti, ez így nem mehet tovább, de akkor lesz igazán bajban, ha elmegy Storck, mert az utódlását nem olyan könnyű megoldani.

Mégis, ki jönne ide nagy kedvvel, a jövőt építeni, miután látta, a kiesett Palermo két csatárával kell hosszú távon számolnia? Vagy a veszélytelen oldalpasszok királyával, Nagy Ádámmal?

A 2020-es Eb-re ki kell jutni, mert a Puskás Stadion lesz az egyik helyszín. Nem olyan könnyű edzőt találni, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy legalább öt másik, a korosztályos csapatoknál, vagy éppen az edzőképzésben ténykedő ember köthető Storckhoz. A korosztályos válogatottak élére sem könnyű megfelelő helyettest találni. Szélesi Zoltán nem ülhet mindegyik kispadon.

Idő még van az augusztus végi, Lettország elleni következő selejtezőig, de

az érzet, hogy tényleg közel vagyunk Európa középmezőnyéhez, dühítően szertefoszlott.

És most még csak nem is beszéltünk a kupacsapatokról, egyiknél sincs garancia, hogy megéli a második fordulót a BL-ben, a harmadik kanyart az EL-ben.

És akkor mi is ez a termék? Miért folynak bele milliárdok, miért élvezi ezt a pozitív diszkriminációt? És miért nem sikerült egy számonkérhető koncepciót letenni az asztalra, amit meg akarunk valósítani?

Ezért nem egyszemélyben Storck a hibás. De azért igen, hogy értékelhető támadás nélkül játszunk le meccseket.

(Borítókép: Dzsudzsák Balázs csapatkapitány és Bernd Storck szövetségi kapitány miután a magyar válogatott 1-0-ás vereséget szenvedett Andorrától a labdarúgó világbajnoki selejtező B csoportjában játszott Andorra-Magyarország mérkőzésen Andorra la Vellában 2017. június 9-én. Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)